2024. július 17., szerda

Az állam szegénységi bizonyítványa

A pravoszláv karácsony alkalmából lepte meg az adóhivatal a közvéleményt a legnagyobb adóhátralékkal rendelkező vállalatok, vállalkozások és magánszemélyek listájával. Ennek előzményeként a parlament a tavalyi év utolsó napjaiban fogadta el az adóeljárásról szóló törvény módosítását, ami lehetőséget biztosított arra, hogy egyfajta szégyenfalra kerüljenek a legnagyobb adósok.

Első látásra átnézve a háromszáz névből álló listát, a magánszemélyeknél lehet néhány ismert nevet találni. Kiemelt helyen említhető a lista 92. helyén álló Savović Margit, aki 9,9 millió dináros adóhátralékkal rendelkezik, azután itt van még a Bata Kan Kan néven is ismert Ratko Buturović, a Vojvodina labdarúgóklub tulajdonosa, valamivel több mint 10,5 millió dináros tartozással és Radisav Rodić a Kurir nevű lap tulajdonosa, az ő tartozása kerek 62 millió dinár. Szabadka „büszkesége” Vojin Đorđević két listán is szerepel, magánszemélyként hátraléka 41 millió dinár, a vállalatok listáján pedig összesen négy, az ő érdekeltségébe tartozó – csődeljárás vagy felszámolás alatt lévő – vállalat is megtalálható, a Subotičanka, a Palicsi Borpince, a Finedrinks kft. és a Premium Liquid kft., azzal, hogy ez az utóbbi kétszer is szerepel. Ezeknek a cégeknek az összadóssága mintegy hétmilliárd dinár, vagyis 70 millió euró.

Lehet arról vitát nyitni, hogy erkölcsös dolog-e vagy sem, nyilvánosság elé tárni ezeket a neveket, ebben az esetben a probléma egészen máshol van. A három listán szereplő adósok teljes tartozása mintegy 221 milliárd dinár, vagyis 2,2 milliárd euró, aminek jó esetben a 10 százaléka behajtható. Az adóhivatal honlapján, ahol közzétették ezeket a listákat, három kategóriával kapcsolatban olvasható indoklás arra vonatkozóan, hogy azoktól miért is NEM hajtható be az adósság. A privatizáció és szerkezeti átalakítás alatt lévő cégek esetében a privatizációról szóló törvény szerint nem indítható el a megfizettetés mindaddig, amíg ez az átalakítás be nem fejeződik. A másik kategóriába a csődeljárás folyamatában lévő cégek tartoznak, akiktől szintén nem hajtható be a visszamaradott tartozás, a harmadik kategória pedig az adósság átütemezését részletezi.

A 221 milliárd dináros kinnlevőségből a 100 adós vállalat 214 milliárdot tudhat a magáénak, de ez az a lista, ahol mintegy 15 vállalatot leszámítva a többiek neve mellett megjegyzésként ott szerepel valamelyik fenti kategória (átalakítás, csődeljárás vagy felszámolás), ami azt jelenti, hogy az adósságot nem lehet megfizettetni. A lista első négy helyén a Beobanka, Invest Banka, Astra Banka és Beogradska Banka nevű pénzintézetek szerepelnek, amelyeket már évekkel ezelőtt felszámolt az állam, az adósságot azonban nem írták le.

Ami a magánszemélyek listáját illeti, a rajta szereplő szubjektumok közül sokan meglepetéssel vették ezt tudomásul, ugyanis nem is tudták, hogy adózniuk kellett volna, amikor évekkel korábban nagyobb jövedelmet valósítottak meg, részvényeket vagy más értékpapírokat értékesítettek, vagy egyéb hasonló tranzakciót végeztek. Tudták vagy sem, mivel itt többéves tartozásokról van szó, jogos a kérdés, miért nem követelte ezek kiegyenlítését korábban az adóhivatal, amikor azok még frissek voltak, különösen, ha tudjuk, hogy az ilyen tartozásra komoly, több mint 20 százalékos évi kamatot is elszámolnak.

A lista közzététele részben a parlamenti ellenzék nyomására történt, akik követelték, hogy a kormányfő hozza nyilvánosságra, az állami tulajdonú közvállalatoknak mekkora a köztartozása. Ezzel a listával a hatalom két dologban kívánta kezeit mosni. Egyrészt bizonyítani, hogy a közvállalatok nincsenek a legnagyobb adósok között, másrészt meg tanúbizonyságát adni annak, hogy miért nem tudja az adósságot megfizettetni. Igazából azonban egy harmadik célt sikerült elérnie Cvetkovićnak és csapatának. Egy szegénységi bizonyítványt állítottak ki az államról, ugyanis a fenti lista szerint állami fennhatóság alatt lévő vállalatok tartoznak magának az államnak. Mert ki fogja kifizetni egy 8–9 éve felszámolt bank adótartozását? Ja, hogy senki. Akkor miért nem írták le ezeket az adósságokat? Nem megfelelő a törvényes alap? Vagy az adóhivatal nem végzi a munkáját? Vagy igazából leírták, csak tévedésből most mégis a listára kerültek? Azt hiszem, nincs több kérdésem.