Elkészült az egységes választói névjegyzék, az adatok közül több mint két évtizedet követően törölték a már elhunyt, mindeddig „potenciális” szavazóként nyilvántartott személyek neveit – számolt be kedden a névjegyzék megszületéséről a Večernje novosti napilap. Az eddigi információk szerint azonban nem vehető biztosra az, hogy a soron következő választásokon már ezzel az adatbázissal összhangban zajlik le a szavazás. Bizonyos tesztek elvégzésére ugyanis még szükség van ahhoz, hogy a szakemberek biztosak legyen benne: a rendszer ki fogja bírni a választások napján várható megterhelést.
Milan Marković emberi-, kisebbségjogi, államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter arról számolt be, hogy a tesztperiódus jelenlegi fázisában különböző helyekről „támadják” a rendszert, egyszerre hatvan helyi önkormányzat is használja az adatbázist, a végső cél pedig az, hogy a rendszer kibírja azt is, ha két-háromszázan dolgoznak benne, még ha ennyi önkormányzata Szerbiának történetesen nincs is. Minderre azért van szükség, hogy szavatolják a választások zavartalan lefolyását és megakadályozzák a rendszer összeomlását. Az illetékes tárcavezető adatai szerint több százezer hibát kellett kijavítani ahhoz, hogy a névjegyzék végleges változata elkészüljön.
Mint ismeretes, a választói névjegyzéknek már tavaly júniusra el kellett volna készülnie, s a miniszter szerint a munka befejezése a versenypályázatot nyert három kivitelező, a Szerbiai Telekom, a ComTrade cég és a Szerbiai Gazdasági Kamara késése miatt tolódott el. Ennek ellenére, ha a jelenleg legvalószínűbbnek látszó időpontban, azaz május elején tartják meg a választásokat, akkor bevethető lesz az új rendszer. A régi névjegyzéket, mindenesetre, nem dobják szemétbe mindaddig, amíg ez az időpont biztos nem lesz, ha ugyanis az államvezetés május hatodikánál korábbra írja ki a választásokat, minden bizonnyal még egyszer szükség lesz rá. Az egységes névjegyzék bevezetésének szükségességéről Đorđe Vukovićtyal, a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) programigazgatójával beszélgettünk.
Fontosnak számít-e az, hogy már a soron következő választásokon ezt az új, egységes választói névjegyzéket alkalmazzák?
Az imént említett, lakóhelytől függetlenül történő szavazás hozzájárulhat-e a választási részvétel növekedéséhez?
– Alapjában véve igen. Gondoljunk csak a munka miatt távollevőkre, vagy azokra az egyetemi hallgatókra, akik a nagyobb városokban tartózkodnak. Könnyebben leadhatnák szavazatukat, ami bizonyos szinten növelné a választáson részt vevők arányát.
A nagyobb részvételi arány, egyes feltételezések szerint, leginkább a kisebb politikai pártoknak kedvez. Akár ez irányba haladó következtetéseket is levonhatunk?
– A lényeget én inkább abban látom, hogy soha sem rossz egy államnak az, ha a polgárok nagyobb része érdeklődik a politika iránt. Hozzáférhetővé kell tenni az emberek számára ezeket a lehetőségeket, s azt már mindenki maga dönti majd el, hogy él-e a rendelkezésére álló lehetőséggel vagy sem. Az államnak nem azzal kell foglalkoznia, hogy egyik-másik pártnak mit hozhat az újítás, hanem azzal, hogy minden polgár számára egyformán szavatolja a voksolás lehetőséget, azt, hogy e jogot minél könnyebben meg tudja a szavazó valósítani.
Magyarországon a legutóbbi választásokon meglehetősen nagy tumultust okoztak egyes szavazóhelyeken a nem lakóhelyükön voksoló polgárok. Mire lenne szükség a szavazás problémamentes lezajlásához?
– Bizonyos gondok mindig előfordulhatnak. A magyar és a szerb választások menete sokban eltér egymástól. Magyarországon mintegy 14 ezer szavazóhely létezik, mindenütt van számítógép, amit Szerbia esetében még egy ideig bizonyára nem lehet majd elmondani. A jegyzéket máris elektronikus formában és nem kézzel írott módon vezetik. A választásokat megelőzően kiképzéseket tartanak. Ha jól tudom, célként tűzték ki az internetes szavazás lehetőségének mielőbbi bevezetését is. Röviden: a magyar modellt egy megfelelő modellnek tartom a választások lebonyolítását tekintve. Ezek azok a célok, melyek elérése felé Szerbiának is igyekeznie kell. Már 2012-t írunk, valamennyiünknek van mobiltelefonja, bankszámlája, bankkártyája. Nem látom annak okát, miért ne tennénk lehetővé hasonló korszerűsítéseket a társadalmi élet egyéb területein is.