13 éve rajzol, eddig 3500 karikatúrája jelent meg, s nemrégen
kapta meg a 10. díját. Szalai Attila karikaturista, lapunk
munkatársa a Százhalombattai Hírtükör pályázatán
kiérdemelte a különdíjat.
A magyarországi barátaitól hallott a kéthetente megjelenő lap Ez van témájú
pályázatáról, amelyre három eddig megjelent munkáját küldte el. Száz
egynéhányan mérettettek meg, s Szalai lett az egyetlen határon túli díjazott.
A magyarországi közéleti jelenségekről kellett rajzolni, de az itteni események
kommentálására született alkotások Magyarországon is megállták a helyüket.
– Nem mondom, hogy csakis a díjakkal lehet mérni azt, hogy ki mennyire
sikeres, de visszajelzésre igenis szükség van. Díjakra is. A mostaninak meg kimondottan
azért is örülök, mert ez a tizedik díjam, szóval ez amolyan jubileum. Természetesen
az is jólesik, ha a barátok, ismerősök dicsérik a rajzaimat, meg persze, ha a
rajz általi üzenet gazdára talál, ha megértik, mit is akartam vele elérni.
n Ha nem felkérésére dolgozik, mit rajzol szívesen?
– Nagyon hálás vagyok, hogy amikor felkérésre dolgozom, akkor is
többnyire szabad kezet kapok, teljesen kiélhetem magam. Az utóbbi 2-3
évben a sporttal kapcsolatos
témákkal foglalkozom
szívesen. A Magyar Szó
Sportvilág című mellékletében
is megjelennek a
rajzaim. Amire nagyon
büszke vagyok, hogy a százezres
példányban elkelő,
105 éves múlttal rendelkező
magyarországi Nemzeti
Sportnak sohasem volt még
címlapon karikatúrája, az
enyém volt az első.
n A sikamlós témákat
feszegető rajzokkal megütheti
a karikaturista a
bokáját?
– A politikai témájú rajzok
kicsit harapósabbak, de
igazából én még nem hallottam
arról, hogy valaki nagy
bajba keveredett volna. Arról
hallottam, hogy talán Coraxot bíróság elé állították, de végül elvetették a
pert. Ha van is valami feszültség a karikaturistában a rajz készítése közben,
ez általában csak addig tart, míg megjelenik a rajz valahol. Azután már nincs
idegesség.
n A számítógép ma már mindennapjaink része. Gondolom a karikatúrák
elkészítési módjára is hatással van a modernizáció.
– Változik a világ, s szerintem nem is baj, ha haladunk vele. Én úgy
dolgozom, hogy az alapot megrajzolom ceruzával, majd a rajzot beviszem a
számítógépbe, és úgy folytatom a munkát. Szeretek számítógépen dolgozni,
s azzal se értek egyet, hogy elkényelmesíti az embert. Kísérletezni lehet a
színekkel, az árnyékolással. Rengeteg lehetőség adódik. Nem kell figyelmen
kívül hagyni azt sem, hogy az internettel a képek gyorsan továbbíthatók,
ami mondjuk azért is fontos lehet, mert ha délután történik valami,
amit még lapzárta előtt meg tud rajzolni a karikaturista, továbbíthatja az
újságoknak, és másnap már meg is jelenhet. Persze klasszikus módon is készítek
még karikatúrákat. Fel szoktak kérni például ajándéknak szánt rajz
készítésére, s ekkor a teljesen kézzel készült rajznak van nagyobb értéke. S
persze ott az aláírás, ami a legtöbbet érheti a képen.
n Mi a Szalai Attila-féle karikatúra sajátossága, mi benne az egyedi?
– Hú, nem is tudom. Mondták már a rajzaimra, hogy ez olyan szalais,
de igazából nem tudom megmondani, miért is. Szeretek aprólékosan
dolgozni, szeretem kidolgozni a részleteket. Talán ez tükröződik a rajzaimon.
Kaptam már olyan tanácsot is, hogy egyszerűsítsek a vonalakon, de
én el szeretek bíbelődni egy-egy rajzzal, engem ez megnyugtat. A színvilág
meg a témától függ, de ha tehetem, a vidámabb színek felé fordulok.
Maga a karikatúra is vidámság, a helyzet kinevettetése, bármennyire is
komor a téma. Talán ezért van a vidám színek iránti igényem is.
n Végzettségét tekintve mezőgazdasági mérnök. A karikatúra világában
jól érzi magát?
– Igen, nagyon. A szakmámban keveset, mindössze öt évet dolgoztam,
és úgy érzem, hogy ebben a világban teljesen megtaláltam magam. Ez is
egy elhivatottság, amit alázattal kell csinálni.
