Csóré Róbert: A legfontosabb, hogy mindenki tegye a dolgát, csak így haladhatunk előre
Nem könnyű évet értékelni akkor, amikor a lakosság legégetőbb gondjai nemigen mozdultak el a holtpontról. A munkanélküliség a község legnagyobb problémája, s ha van is előrelépés ezen a téren, az annyira kicsi, hogy a többség nem is igazán érzékeli. A tervekről, a megkezdett beruházások sorsáról, az ipari parkban rejlő lehetőségekről beszélgettünk Csóré Róbert kishegyesi polgármesterrel.
Jobb vagy rosszabb évet zártunk, mint tavaly?
– Az elmúlt esztendő nehezebb volt, mint a korábbi, elsősorban azért, mert a pénzek sem a gazdaságban, sem pedig a költségvetésben nem úgy mozogtak, mint ahogyan arra számítottunk, és ahogyan azt az előző években megszoktuk. Jóval kevesebb pályázatot írtak ki, és kisebbek voltak a keretek is, amit tehát elterveztünk, azt vagy csökkenteni kellett, vagy át kellett csoportosítani. Az év azonban mégis eredményes volt, mert nagyon sok projektumot sikerült elkezdenünk és befejeznünk, s amit külön kiemelnék: az ipari park is elkészült, készek a fő infrastrukturális beruházások, s meg is kezdte a munkát az első befektető.
Várhatók-e újabb beruházások az ipari parkban?
– A terep adva van, a község nyitott minden beruházásra. Az elmúlt két esztendőben egyetlenegy megkeresés sem volt, az utóbbi fél évben azonban változott a helyzet, szinte hetente jönnek új érdeklődők. Közülük biztosan nem fogja mindegyik a mi ipari parkunkat választani, mert a településeken is szét szoktak nézni, hátha ott találnak maguknak megfelelő telephelyet. Bízom abban, hogy a következő fél évben be tudunk majd számolni arról, hogy szerződéseket írtunk alá, és elkezdődtek az építkezések. Egy-két vállalkozóval már előszerződéseket is kötöttünk, de amíg az építkezés nem kezdődik el, korai lenne erről nyilatkoznom. Az érdeklődők magyar, osztrák és német területről érkeztek, de voltak közöttük hazaiak is. Akadt olyan, aki a zöldmezős beruházás iránt érdeklődött, de sokan inkább az úgynevezett barnamezőseket választanák, vagyis a meglevő épületeket szeretnék kihasználni, azaz a tevékenységüknek megfelelő objektumokat keresik, amelyekben elindíthatnák a munkát. Leginkább a falvakban levő épületekről és a birtokokról érdeklődtek.
A községnek legalább húsz éve a hihetetlenül nagy munkanélküliségi arány a legnagyobb gondja. A félig-meddig hivatalos adatok is 50–60 százalékot emlegetnek. Más becslések óvatosabbak, mert tudják, hogy a tényleges munkanélküliség ettől alacsonyabb szintű, hiszen az emberek nem kis része a szürkegazdaságban dolgozik. Ez természetesen makrogazdasági téma, de a község is tehet valamit a gondok enyhítésére!
– A munkanélküliség sajnos továbbra is a község legnagyobb problémája. Ezt igyekszik enyhíteni az ipari park is. A munkanélküliségre vonatkozó adatokat óvatosan kell kezelni, mivel valóban sokan dolgoznak a szürkegazdaságban. Bízunk abban, hogy amint az országban változik a helyzet, vagy amint a községben egyre több új munkahely nyílik, lassan a szürkegazdaság is „kifehéredik”. A község az idén úgy próbált segíteni, hogy néhány meglevő céget támogatott a munkahelyek teremtésében, és olyan új vállalkozásokat is segített, amelyekben önfoglalkoztatást valósítanak meg. Ily módon az ősszel 14 új munkahely nyílt, s a munkaközvetítő is támogatta őket.
A Tartományi Nagyberuházási Alap nagy erővel vágott bele a munkába, de mára kifulladni látszik, tegyük hozzá: önhibáján kívül. Melyek az alap által finanszírozott és félbemaradt beruházások, melyek esetében van remény a befejezésre, és melyeket kell esetleg elodázni?
– A nagyberuházási alap támogatásával készült el az ipari park bekötő útja és a körforgalom. A Női Fórum székháza is majdnem kész van, remélhetőleg hamarosan sikerül befejezni. A többi projektumunk pillanatnyilag áll, várjuk a szerbiai és a tartományi költségvetések alakulását, és ezek alapján azt, hogy mely terveket lehet megvalósítani, és melyeket elodázni. Bízom benne, hogy az elfogadott projekteket finanszírozni fogják, és a jóváhagyott beruházások pénzelését nem kell az önkormányzatnak átvállalnia. Egy ilyen megoldás nagyon nagy próbatétel elé állítaná a községet, mert ha az alap nem finanszírozná a beruházásokat, nekünk is más prioritásokat kellene felállítanunk. Ez persze majd akkor lesz időszerű, ha hivatalos értesítést kapunk róla. Egyelőre csupán szóbeli tájékoztatást kaptunk, és az idén nem is kezdtünk újabb projektekbe.
Melyek a község szempontjából legfontosabb beruházások?
– A prioritások között a legelső nyolc utca kiaszfaltozása Kishegyesen, valamint 14 kilométernyi útszakasz kijavítása Szikicsen és Bácsfeketehegyen. Ezenkívül a község mindhárom településén szükség lenne a kutak és a vízvezeték-hálózat felújítására, továbbá új kutak fúrására. Szintén ide sorolható az óvoda fűtésének rekonstrukciója és az apróbb munkák az iskolákban. A legtöbb esetben teljes a tervdokumentáció, és majd lépésről lépésre döntjük el, mi az, amit megvalósíthatunk.
Polgármesterként mi volt a legfontosabb feladata?
– Nehéz fontossági sorrendet felállítani, szinte napi szinten kell revideálni, mi a legégetőbb, amit mindenképpen meg kell oldani. A legnehezebb volt pénzügyi szempontból, hogy a csökkentett keret ellenére minden intézményünk megfelelően működjön és a civil szervezetek által megpályázott projektumok megvalósuljanak. A folyamatban levő tervek kidolgozása szintén rendkívül fontos volt, hiszen olyan tervekről van szó, amelyek a község stratégiai fejlődése szempontjából lényegesek. Ezek közé tartozik a tagosítás a bácsfeketehegyi és a szikicsi kataszteri községekben, valamint a Moholi út építésével kapcsolatos kisajátítás lebonyolítása. Ez tavaszig befejeződik, majd folytatódni fog a nemzetközi úttól Kúla irányába, s március vagy április folyamán remélhetőleg ez a terv is elkészül, a képviselő-testület elé kerül, és továbbítani tudjuk az illetékes minisztériumnak. Harmincéves terv a csatorna kiépítése a község területén Kúla felé. A dokumentáció ez esetben is teljes egészében elkészült. Ezek az okiratok teszik lehetővé, hogy a község folyamatosan versenyben legyen a környező településekkel, s a vállalkozók számára is kedvező feltételek adódjanak arra, hogy itt tartsák cégeiket, és természetesen újabb befektetők is jöjjenek.
A községek a jelek szerint hatásköröket ugyan kapnak, de nem utalják át nekik az ezekhez szükséges pénzt.
– Az októberben életbe lépett új önkormányzati törvény értelmében megnövekedett az önkormányzatok bevétele, sajnos azonban nem olyan mértékben, mint szerettük volna, mégis azt kell mondanom, hogy több pénz jött be a községi kasszába. Ezzel párhuzamosan viszont olyan törvények is születtek, amelyek értelmében az önkormányzatok újabb feladatokat kaptak. A mérleg így kiegyenlítődött: kevesebb pénzünk lett, mert több hely között kell elosztani a meglevő keretet. Arra törekszünk, hogy a lehető legjobban osszuk szét a rendelkezésünkre álló kevéske összeget. A legfontosabb, hogy az intézmények zökkenőmentesen működjenek. Biztosra vehető például, hogy a jövőben komolyabb szerepet kell vállalnunk a jégvédelemben és a tűzoltóság megszervezésében…
Tavaly többször is lehetett hallani arról, hogy a szikicsi helyi közösség összetűzésbe került a községi vezetőséggel, és sokan szenzációként hangoztatták: Szikics kezdeményezni fogja a kiválást a községből. Mi most a helyzet?
– Valóban voltak ilyen fellángolások a választásokat követően Szikicsen, de szépen el is múltak. Egyesek valóban szerették volna, ha Szikics kiválik a községből, de ennek az égvilágon semmilyen jogi alapja nem volt, és nem is lehetne megvalósítani. Ezért azután bele is nyugodtak, hogy a község részei maradnak. Ez azoknak a pártoknak az elképzelése volt, amelyek az elmúlt négy évben folyamatosan próbálták gátolni a községi szervek munkáját és elbagatellizálni az elért eredményeket. Ez része volt a kampányuknak, hiszen csak azt nézték, hogyan gáncsoskodjanak. Mi felajánlottuk, hogy közösen próbáljunk tenni a község érdekében. Részemről mindig érezhető volt a párbeszédre való hajlandóság, de ehhez kellett volna a másik fél is. Így azután, ami megvalósult, azt magunk értük el. A helyi közösségek természetesen önállóan is pályázhatnak: ők is pályáztak, és nyertek is. Az így kapott pénzt a község számlájára küldték, és a község természetesen át is utalta a helyi közösségeknek. De szerintem mégis az a legtermészetesebb, ha a község és a helyi közösség együttműködik. Nem az a dolgok menete, hogy egymást okoljuk a gondokért, hanem hogy mindenki teszi a maga dolgát, és olajozott gépezetként működik a közösség.
