Szerbiában évente 150–200 000 terhesség-megszakítást végeznek. Szabadkán hozzávetőlegesen 400, Újvidéken pedig mintegy 1000 abortuszt jegyeztek az elmúlt évben (minden negyedik terhességet megszakítanak). A napokban az egyik ismerősöm sírva jött ki a nőgyógyásztól. A doktornő sértegette, amiért harmincéves létére még nem szült gyereket, miközben néhány évvel ezelőtt már volt egy abortusza. A kellemetlen beszélgetés odáig fajult, hogy a fiatal nő a könnyeit törölgetve bevágta a rendelő ajtaját, és megfogadta, hogy ide soha többet be nem teszi a lábát.
Esélye sem volt elmondani, hogy munkanélküliként akkor nem vállalhatott gyereket. Az élettársának is olyan munkája volt, amiből ideig-óráig profitálhatott. A doktornő nem is volt kíváncsi a körülményeire, csak azt hajtogatta, hogy neki már régen szülnie kellett volna.
Ismerős a jelenet. Az orvosok gyakran megengedik maguknak, hogy – mint élet és halál urai – úgy beszéljenek a beteggel, hogy az megrémüljön, szégyellje magát vagy legalábbis kellemetlen legyen neki, hogy egyáltalán van panasza.
Igaza van a doktornőnek, gyereket kell szülni. Egyfelől mert egy házaspárnak akkor teljes az élete, ha egy ideig körülöttük csetlik-botlik egy kisgyerek, majd ha már nagyobbacska, akkor élvezhetik az elméje nyiladozását, felnőttként pedig a családi összetartozás csodálatos élményét adja meg nekik, ami különösen értékessé teszi az életét. Közösségi szempontból is fontos, hogy minél több gyermek szülessen. Évente 3500–4000 délvidéki magyarral van kevesebb. Ha ez a tendencia folytatódik, eltűnik a magyarság erről a vidékről. De ugyanez jellemzi Szerbia lakosságát is, amely Európa leggyorsabban öregedő társadalma. Országos szinten évente 45 000-rel vagyunk kevesebben. A tavalyi népszámlálás adatai szerint az elmúlt kilenc év alatt az ország lakossága 380 000-rel csökkent.
2010-ben 68 304 baba született. Az elhalálozottak száma 103 211 volt. A 2011-es évre vonatkozó adatokat még nem hozták nyilvánosságra, de becslések szerint az újszülöttek száma 66 000 körül mozog.
Világtendencia, hogy a nők egyre később vállalnak gyereket, mert az egyetem befejezése után munkába állnak, és néhány évbe kerül, amíg megalapozzák a karrierjüket. Nálunk is ez tapasztalható. Emellett a fiatal nők, ha a magánszektorban dolgoznak, az esetek többségében nem mernek gyermeket vállalni, mert félnek a felmondástól. Márpedig a munkahely nagyon fontos, és ugyanennyire fontos a lakás is. Ha valakinek nincs munkája meg saját lakása, nem kell csodálkozni, hogy nem vállal gyereket. A mostani gazdasági helyzetben egy fiatal párnak egyszerűen nincs távlata. A távlatnélküliség pedig mindennél rombolóbb.
Nagy dolog, hogy az állam, a tartomány meg a város is egyszeri juttatást ad az újszülöttnek, szükség van minden dinárra, de a kis jövevény megérkezése után nem sokkal elmúlik a felhajtás, a kiadások viszont maradnak, sőt egyre csak növekednek. A gyermekvállalásról hozott döntésnél sok tényezőt figyelembe vesznek a jövendőbeli szülők, de minden bizonnyal az egyik legfontosabb a gazdasági szempont.
A civil szerveztek évek óta próbálják elérni, hogy a gyermekholmira kirótt 18 százalékos áfát 8 százalékosra csökkentse az állam. Sikertelen a próbálkozás, pedig lenne rá jó példa: Írországban és Nagy-Britanniában adómentes a gyermekruházat, Luxemburgban 3 százalékos adót rótt ki ezekre a termékekre az állam, Németországban pedig 7 százalékosat.
2012 Szerbiában a babák éve. Az államfő ezt január 3-án jelentette be. Azt meg statisztikusok közölték, hogy a vásárlóerő az elmúlt egy évben 30, az elmúlt két évben pedig 60 százalékkal csökkent. Az egyik babaportálon kiszámították, hogy egy csecsemő megérkezése előtt legalább 60 000 dinárra van szükség, hogy a szülők megvegyék a kiságyat, a ruhácskákat és minden egyebet, amire szükségük lesz. Na de mégis miből?
Szép dolog meghirdetni a babák évét, de a baba csak akkor jöhet, ha a szülők képesek eltartani. Az, akinek nincs munkája, hogyan vállaljon gyereket? Jó alkalom lenne ez a kijelölt év arra, hogy az a néhány éves kezdeményezés megértésre találjon, miszerint anyának lenni nemcsak elfoglaltságot jelent, hanem munkahelyet is. A főállású anyának pedig fizetés jár. Több éve szorgalmazzák már a civil szerveztek, hogy a munkanélküli kismamák kapjanak havi 30 000 dináros fizetést. Ezt a mostani egyszeri támogatások mellett a babák évéhez méltó intézkedésnek tartanám.
Konkrét lépések nélkül a babák éve és a natalitás csökkenése miatti aggodalom csak pusztába kiáltott szó marad.
