Tehát:
1. Egymásra utaltan
2. Az együttműködés mindenki érdeke
3. Apró súrlódások
4. Voltak nézeteltérések
5. Nincs együttműködés
Öt részben, öt folytatásban foglalkoztunk a héten azzal, milyen a Magyar Koalíció és a Demokrata Párt egymás közti viszonya az egyes szinteken és helyi önkormányzatokban, és az öt írás címe így, egymás mellé rakva annyira beszédes és árulkodó, hogy tulajdonképpen minden benne van, a további elemzés és kommentár már szinte feleslegesnek is tűnik.
Valóban: A választási eredmények következtében a két párt most jobban egymásra van utalva, mint eddig talán bármikor, ezért az együttműködés mindenkinek – de nyilván elsősorban a szavazópolgárnak – érdeke lenne, ennek ellenére már voltak nézeteltérések, vannak (apróbb) súrlódások, és ha a kifelé szóló kölcsönös politikai udvariassági szólamokat lefejtjük, akkor valójában az derül ki, hogy nincs együttműködés.
Ennyi.
Ezen túlmenően legfeljebb azon lehet fennhangon elmélázni, hogy miért nincs. Ha a megszólaltatott tisztségviselők nyilatkozatait olvassuk el – nem leszünk okosabbak. Természetesen az együttműködés hiányáról mindig a másik fél tehet. Ezen belül legfeljebb vannak önkritikusabb hangok (Saša Vučinić), és olyanok (döntő többség), amelyek hárítanak magukról minden erre vonatkozó felelősséget. Ezért a válaszadás felelősségét ki kell vennünk a kezükből-szájukból. Azért nincs köztük együttműködés, mert a legtöbb esetben, a legtöbb helyen egyszerűen nem szokták meg azt az alaphelyzetet, hogy a hatalomban osztozkodni kelljen valakivel. Ennek még nem alakult ki a politikai kultúrája. A választások óta eltelt kb. nyolc hónap erre nem volt elegendő. Ennek a tételnek a bizonyítására viszont már fel lehet használni az illetékesek nyilatkozatait. Épp a hatalommegoszlás következtében ugyanis a legtöbb helyen az a helyzet alakult ki, hogy az egyik párt adja a polgármestert, a másik az alpolgármestert (vagy képviselő-testületi elnököt). Nos, pártszínezettől függetlenül a megszólaltatott kettes számú emberek arra panaszkodnak, hogy az egyes számú ember, azaz a polgármester nem egyeztet velük, nem avatja be őket munkájának részleteibe, egyedül tárgyal és egyedül dönt. Ami tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy az általunk górcső alá vett helységekben (Kishegyes, Zenta, Ada, Szabadka) párhuzamos helyi (párt)hatalmak alakultak ki, amelyek között igen kevés a kommunikáció.
Maradna még ugye a jövőre vonatkozó kérdés. Mit hoz, mit hozhat mindezek ismeretében a jövő? Nyilván rózsaszín felhők átszellemült ecsetelését senki sem várja a szerzőtől. Érdekes módon pozitív példával jelenleg úgy tűnik Ada szolgálhat. Ez az egyetlen község ugyanis, ahol mindkét fél azt nyilatkozta a Magyar Szónak, az utóbbi időben javultak a kapcsolatok. Ehhez persze az kellett, hogy ugyanezek a kapcsolatok eljussanak egy olyan mélypontra, amely már mindkét fél politikai létét veszélyeztette. Akkor valahogy csak megjött a józan ész.
Ebből pedig bizony az következik, hogy mindenhol ki kell várni azt, hogy azok a bizonyos kapcsolatok a gödör legaljára jussanak, ahonnan már csak felfelé lehet építkezni.
