"Hijuk mogukat, hođ sajht sovat adđa meg a republikai serb ustavra sombaton es vasarnapon 28 es 29 oktoberba. Job jovore mogukak es hekunk. Aláírás: Elmokseg lokas elnok."
A fenti szöveg Szabadkán, a Prozivka lakótelep egyik épületének bejárati ajtaján jelent meg 2006-ban, az új szerbiai alkotmányra kiírt népszavazás előtti napokban. Ez az idézett ötlött először az eszembe, amikor kezembe vettem egy új, a szabadkaiaknak szánt magyar nyelvű sajtóterméket. A szépmúltú Subotičke novine hetilap múlt heti számának mellékleteként került piacra a Szabadkai Magyar Hírlap. A 16 oldalas újság logója figyelemfelkeltő, piros-fehér-zöld színű. Miután a szerb nyelvű hetilap főszerkesztője és Hadzsy János a hírlap főszerkesztője sem nyilatkozott újságírónknak az új kiadványról, elmulasztva ezzel, hogy egy kis hátszelet kapjanak a Magyar Szó hasábjain, kénytelenek leszünk saját tapasztalatainkat megosztani olvasóinkkal.
A lap a szabadkai városvezetés rózsaszín szemüvege. Építkezés, fejlődés, beruházások, új munkahelyek, ezekről szólnak az írások. Nyilatkozik Saša Vučinić polgármester, Josip Kovač Striko, a városépítési igazgatóság igazgatója, Almási Szilárd, aki az interjú tanúsága szerint a VMDP elnöke (kérdés, mit szól ehhez Ágoston András?). Míg a polgármesterrel készült szöveget M.H. készítette (aki nem azonos napilapunk hasonló rövidítést használó munkatársával), az igazgatóval M.T. beszélgetett, ezzel szemben Almásival az interjú csak úgy lehullott az égből, nincs aláírva.
Gyakorlatilag Hadzsy Jánoson, az egy írást jegyző Szakállas Ottón, M.T-n és M.H-n kívül nem tudni, kik készítik ezt a lapot.
Még egy érdekesség: a lap fejlécén az áll, hogy ez a Szabadkai Magyar Hírlap első száma, ehhez képest, érdekesmód, van benne egy olvasói levél is…
A lap internetes oldala még nem indult el, a kezdőoldalról kiderül, hogy „Сајт је ван мреже” illetve, ha valaki nem értené „Site under construction”.
Az újság nyelvezete minden színvonalat alulmúl, (könyebb, tartományi kasza stb.). Nagyon sajnáljuk, hogy nem sikerült a készítőkkel beszélgetni, így nem tudjuk, milyen tervekkel indultak, hány tagú a szerkesztőség, ki és milyen forrásokból finanszírozza, hol dolgozik a szerkesztőség, hetente vagy havonta jelennek-e meg és ami talán a legérdekesebb kérdés: a Szabadkai Magyar Hírlap vajon megjelenik-e május 6-a, a választások tervezett időpontja után is.
Mivel a főszerkesztők nem ismertették terveiket, saját feltételezéseimre vagyok kénytelen támaszkodni. Egy kampányszagú kiadványról van szó, amellyel a Demokrata Párt igyekszik megszólítani Szabadka magyar nemzetiségű választópolgárait. És teszi ezt úgy, ahogyan évek óta nagyon sok egyéb, nem magyar előjelű párt: amatőr módon. Az elmúlt évek során már megszoktuk, hogy mindenféle szórólapok, nyomtatványok és ilyen újságok árasztanak el bennünket. Drága hölgyek és urak: ha már egyszer pénzt áldoznak arra, hogy a magyar választópolgárokat megszólítsák, ha már újságot készítenek nekik, akkor legalább tegyék ezt igényesen. Versenyképesen. Olyan embereket alkalmazzanak, akik értenek az újságíráshoz (ezúttal természetesen nem Hadzsy vagy Szakállas kollégára gondolok, M.T-t meg M.H-t pedig nem tudom kicsodák), ha lektort nem is találnak, egy magyartanárnő csak akad a közelben, aki átnézi a szövegeket. Na és nem biztos, hogy olyan emberekre kellene bízni a többségében szerbül megírt riportok, interjúk stb. fordítását, akik úgy érzik, elég jól tudják ezt csinálni, hanem olyanokra, akik ezt profi módon elvégzik.
A magyartalan és helyesírási hibáktól hemzsegő magyar nyelvű propagandaanyaggal megsértik a magyar anyanyelvű embereket. Az ilyen produktum degradálja a kisebbségeket, azt sugallja, nem érdemesek arra, hogy igényes, hibák nélkül készült kiadványt kapjanak. Akkor már többet ér, ha csak szerb nyelven készülnek el ezek az anyagok.
Ha nincs, aki leírja, szépen, magyarul, helyesen, hogy Meghívjuk önöket, akkor inkább tessék leírni, hogy Pozivamo Vas. Higgyék el, ezt is megértik az emberek.
