2007. február 1-jén gyilkolták meg a neves zentai ügyvédet, a bíróság egykori elnökét, Momir Lazićot. Nem rablógyilkosság történt, hanem inkább kivégzés, mert az áldozat házában az asztalon lévő 40 ezer euróhoz nem nyúlt a gyilkos, az összeget hiánytalanul otthagyta, és más érték sem tűnt el. Momir Lazić öccse, dr. Goran Lazi ć tüdőszakorvos úgy véli, hogy meg kell szólalnia, mert az illetékesek szinte semmit sem tettek az elkövető kézre kerítése érdekében.
– Úgy érzem, a rendőség, az igazságügyi szervek szinte kelletlenül végezték a dolgukat, amit az is bizonyít, hogy még előzetes letartóztatásba sem helyeztek senkit az esetleges gyanúsítottak közül.
Pont ezért vádolom a nyomozás akkori vezetőit, név szerint Terzije Novakot, a szabadkai bíróság képviselőjét, Jovica Maksimovićot, a szabadkai kerületi bíróság közvádlóját, Rodoljub Milovićot, a szerbiai kriminalisztikai ügyosztály vezetőjét, és a bűnügyi rendőség akkori vezetőjét, Milorad Veljovićot, valamint Dragan Jovićot, a nagykikindai rendőség vezetőjét. Fölöttébb érdekesnek tartom, hogy pillanatok alatt kiderítették, kik is voltak azok a személyek, akik kóbor kutyákat csonkítottak meg. Ugyanakkor a mai napig nem tettek meg semmit kivégzett bátyám tettesének vagy tetteseinek felderítése érdekében. Kérdem én: miként érezhetik magukat biztonságban Zenta polgárai, ha egy ilyen borzalmas gyilkosságot ad acta tettek meg itt? Továbbra is azt állítom, hogy az illetékes szervek és a tisztviselők szándékosan hallgattak el. Tudjuk például, hogy a rendőrség a helyszínről elvitte vagy eltüntette a bátyám mobiltelefonját, melyen esetleg nyomra vezető jelek is lehettek. A később kapott telefonszámlából, amely több mint 20 ezer dinárról szólt, esetleg kideríthető lett volna, hogy Momir kikkel értekezett, esetleg még gyilkosa kilétére is következtethettek volna.
Összegezve, nem hiszek a rendőrségnek, és nem is bízom sem benne, sem pedig az igazságügyi szervekben, ezért neves belgrádi ügyvédek javaslatára Strasbourghoz fordulok, és beperelem a szerb államot.
Hiszem és állítom, hogy a rendőrség és a bűnügyi szervek soraiban továbbra is ott vannak Milošević egykori emberei, akik szándékosan szüntették meg a további nyomozást, mert a gyilkos nevének esetleges megszerzése rengeteg bonyodalmat okozott volna az említett garnitúrának. Az sem vigasztal, hogy a Đinđić- és a Čuruvija-gyilkosságok elkövetőinek kilétére sem derülhetett fény.
***
Mivel dr. Lazić több nevet is említett, így az újságíró-etika szabályait betartva a megadott telefonszámokon megpróbáltam beszélni az érintettekkel. Megkérdeztem volna, igaz-e, hogy ezt a bűntényt örökre lezárták. Amint bemutatkoztam és közöltem, a Magyar Szó újságírója vagyok, a vonal azonnal megszakadt. Vagy azért, mert letették a kagylót, vagy azért, mert az említettek közül a két nyugdíjason kívül a többieknek kellemetlen lett volna bármit is mondaniuk.
Tehát dr. Goran Lazić – ahogyan közölte – eleget várt, és most már vádol. Lesz-e ennek eredménye?
