„Köszönöm a falat”

Budapesten, a Katona József Színházban a meghibásodott kémény miatt majdnem tíz napig nem volt fűtés. Mivel azonban bemutatóra készültek, nem hagyták abba a munkát, a premieren pedig takarókat és meleg teát osztottak a nézőknek. Szinte naponta beszámoltak a magyarországi televíziók a hidegben próbáló színészek rettenetes helyzetéről. A sajtó valóságos katasztrófahelyzetként kezelte a sajnálatos körülményt. Valóban embertelen dolog hidegben dolgozni, az pedig még inkább az, hogy a szabadkai színházban ez már nem is hír. A mi színészeink, rendezőink egy szót sem szólnak, hanem dolgoznak, budapesti kollégáiknál sokkal, de sokkal rosszabb körülmények között.

A szabadkai Népszínház 150 éves épületét 2007-ben kezdték el bontani. Akkor a társulatot és a kísérő szolgálatot kiköltöztették a lerobbant Csipkegyár elhanyagolt épületrészeibe. Ezek legtöbbjét irodaként rendezték be, az egyik hatalmas teremben a fundust helyezték el, egy kisebb helyiséget pedig a szabók, varrók kaptak. A próbák az emeleten, közvetlenül az egyik gyárcsarnok mellett zajlottak, zajlanak még ma is... Csak egy színházi függöny választotta el a gépeket és azokon dolgozó nőket a művészektől. Áldatlan állapotok ezek mindenki számára, de azt ígérték nekik, hogy csupán átmeneti megoldásról van szó. Ha elkészül az új színház, végre valódi színházi körülmények között dolgozhatnak majd. Ez rájuk is fér, hiszen 1979-ben már életveszélyessé nyilvánították a Népszínház épületét, és attól kezdve évről évre egyre rosszabb körülmények között dolgoztak a művészek, az igazgatóság és a kísérő szolgálatok is.

A Magyar Társulat legújabb előadása, a Hyppolit, a lakáj. Öröm látni a Jadran színpad bejáratánál, hogy az előadást hirdető plakátokon átívelő szalag azt hirdeti, minden jegy elkelt. Nem egy, hanem hat előadásra egymás után. Már csak a márciusiakra lehet jegyet venni. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyon jó érzés mindenki számára, aki részt vett ennek a darabnak az előkészületeiben, de mégsem feledteti, hogyan, milyen körülmények között készült el ez a nagy sikerű előadás, még akkor sem, ha ezek az emberek nem panaszkodnak, nem siránkoznak.

A Hyppolit, a lakájt november végén, december elején próbálták. Délelőtt 10 körül lassan gyülekeztek a színészek. Valamennyien rétegesen öltözve, kezükben forró teás vagy kávés termosszal. A próbateremben a takarítónő még porszívózott, a mesterek pedig egy gipszfalat simogattak. A beavatatlan mindebből semmit sem értett. Egyszer csak nagy hanggal, vidáman, szinte ajtóstól rontva a házba, megérkezett Ralbovszki Csaba:

– Mindenkinek köszönöm a falat. Végre nem fogunk fázni. Én már kidolgoztam annak a módszerét, hogyan lehet a -12 Celsius-fokban dolgozni. Hozok otthonról forró teát, azt iszogatom, és mire elfogy, addigra a próbán felmegy az adrenalinszintem, és így az egyik próbát a másik után valahogy csak kibírom – mondja fanyar humorral.

Amíg a többi színész csoportokba verődve társalog, Szirácki Kati a tánclépéseket próbálja. Nem látszik rajta, hogy fázna, de amikor erről kérdezem, dől belőle a szó:

– Rettenetesen hideg van, kabátban és sok-sok ruhát magunkra húzva próbálunk, de persze ez sem megoldás, mert nem lehet a sok gönctől mozogni. A másik nagy gond pedig a por. Egy ilyen táncos-zenés darab próbáján nagyon kikészíti a hangszálainkat a padlóról felszálló por – mondja a művésznő.

A fal elkészül, a mesterek távoznak.

– Évekig csak egyetlen függöny választotta el a Csipkegyár csarnokát a próbateremtől. Akárhogyan fűtöttünk, lehetetlen volt felmelegíteni a próbatermet. Most sikerült gipszlapokat venni, ezeket szereltettem fel, hogy legalább az a kevéske meleg, ami bent van, ne szökjön ki – mondja Mezei Zoltán, a Magyar Társulat vezetője.

S hogy az a kevéske meleg mennyi? Kovács Frigyes egy hatalmas hőmérőt mutat. A higanyszál 17 Celsius-fokot mutat.

– Most be van kapcsolva a hőbefúvó és ez valamennyire felmelegíti a termet, de annyira zajos, hogy próbálni csak úgy tudunk, ha kikapcsoljuk. Ha nincs fűtés, akkor meg iszonyatos gyorsasággal csökken a hőmérséklet. Ezt úgy képzeljék el, hogy perceken belül 10 fok alá süllyed. Persze úgy is lehet próbálni, hogy a kályha melegít, de akkor meg a befúvó zaját túlkiabálva lehet csak dolgozni. Ezen túlmenően a több évtizedes port fölkeveri a hőbefúvó, kiszárad a szem meg a száj. Tehát nem csak a hideg miatt betegszünk meg, hiszen a légzőszerveink állandó irritációnak vannak kitéve, és hogy mit jelent ez a színész számára? Hát mit mondjak... a munkaeszköze sérül – magyarázza Hyppolit megformálója.

Kovács Nemes Andor a zenekarban játszik. Kérdezem: fáznak-e? Nevetve annyit mond, el kell fogadni a feltételeket.

– A zenekar a hőbefúvó alatt ül. Tehát amikor be van kapcsolva, akkor sem jön ránk egy kicsi meleg levegő sem. Ha meg nem melegít, akkor valamennyien didergünk.

– Nézd meg, kesztyűben muzsikálunk, az orrunk piros, a szánk kirepedezett – csatlakozik ifj. Kucsera Géza a beszélgetéshez.

Szőke Attilától azt kérdezem, meddig lehet ez bírni. Csak nevet.

– Ameddig szükség lesz rá. Nem adjuk fel, dolgozunk, de egyetlen olyan ígéretnek sem hiszünk már, hogy két vagy három év múlva elkészül az új színház. Amióta ebben a színházban dolgozom, azóta itt nincsenek rendes körülmények – mondja, nem kétségbeesetten, hanem szinte a maga vigasztalására, csak a tényeket szögezi le.

Megérkezik a rendező is. Lassan kezdődik a próba Senki sem veti le a kabátját. A hőbefúvót kikapcsolják, és elkezd hűlni a terem. A lábatlankodó újságíró távozik, ők még maradnak. Délelőtt négy órát és este újabb négy órát próbáltak ilyen körülmények között.

Otthagyjuk őket. Kint a folyosón a bentieknél is szörnyűbb állapotok uralkodnak. A régi gyárépület omladozik, a vakolat hullik. A folyosón úgy érezzük, kibírhatatlanul hideg van. A félemeleten van a mellékhelyiség. A lehulló vakolat miatt a WC használhatatlan, a mosdó is, mert onnan hiányzik a csap. Amikor azt kérdezem, hogyan lehet így élni, dolgozni, azt válaszolják, a másik épületszárnyban van rendes illemhely, és kezet is lehet mosni. Természetesen ott is hideg van és meleg víz sincs.

A Hyppolit bemutatóját december 22-re tervezték. Elmaradt, mert Csernik Árpád, a darab egyik főszereplőjének, Schneider Mátyásnak a megformálója lebetegedett. Januárban volt a premier, és azóta szinte előadásról előadásra nagyobb a sikere. Ki törődik már azzal, hogyan készült, milyen körülmények között dolgoznak művészeink.

Most ismét próbálnak a szabadkai színészek a Csipkegyárban. Hernyák György rendezésében Az eastwicki boszorkányokat próbálják. Most is hideg van, de most sem adják fel. De már ebben a csapatban is megvannak az első betegek: Vicei Natália és Mezei Zoltán. A napokban a betegségük miatt fel kellett függeszteni a próbákat.