Február 5-én ellenzéki nagygyűlés lesz Belgrádban. Ön szerint milyen végkifejlete lesz a megmozdulásnak?
Mint korábban néhányszor, ezúttal is rombolásba, vandalizmusba torkollik a rendezvény. 41,8%
Nem várható semmi különös, a szervezők csak olcsó pontszerzésre használják fel a tüntetést. 33,4%
Több százezer ember gyűlik össze, a kormány lemondását követelő tüntetéssorozat veszi kezdetét. 18,4%
Nincs véleményem. 6,4%
Szavazatok száma: 1190
Honlapunk látogatóinak elvárásaira rácáfolt a Szerb Haladó Párt és néhány kisebb ellenzéki párt szombati nagygyűlésének végkifejlete. A voksolók legnagyobb része úgy sejtette, a két évvel ezelőtt Koszovó függetlensége ellen szervezett megmozduláshoz és a tavaly októberi Büszkeség parádéhoz hasonlóan ezúttal is rombolásra, vandalizmusra kerül sor, égő konténerek, betört kirakatok jelzik majd a népakaratot.
Olvasóink elvárásai nem jöttek be, megtörtént azonban az, amire hidegfejű elemzéssel számítani lehetett.
Tomislav Nikolić, Aleksandar Vučić és a kilencvenes években alaposan leszerepelt ex-radikális csapat többi tagja egy teljesen újracsomagolt terméket szeretnének eladni Szerbiának és Európának is. Az új arculattal pedig nem egyeztethető össze a törés-zúzás és az anarchia, azt kell sugallni, hogy egy komoly, a feladatához felnőtt gárda követeli a trónt. Ebből kifolyólag szombaton nem történtek kilengések, a több tízezres tömeg meghallgatta a szónokokat, majd szétszéledt. Épen maradt a Nike bolt és a McDonald’s gyorsétterem is.
A tüntetésnek két alapvető célja volt: az erőfitogtatás és a bemelegítés.
Azzal, hogy a pattanásig feszült szociális helyzet közepette a haladók 50–60 000 embert az utcára szólítottak és szállítottak (mert szervezett buszok közlekedtek az ország több pontjáról is), látszólag nagy kockázatot vállaltak, mert annak ellenére, hogy az emelvényről felszólították a tömeget, békésen távozzon, ennek nem feltétlenül kellett volna így lennie. A magukat fociszurkolónak álcázó szélsőjobboldali huligánok, ha megfelelő helyről más parancsot kapnak, akkor másként viselkednek, most azonban létfontosságú volt a közrend biztosítása, hogy a haladók szebbik arcukat mutassák országnak-világnak. Előzőleg Nikolićék tárgyaltak a belügyi vezetőséggel, amely több ezer rendőrt rendelt ki a belgrádi utcákra és nyilvánvalóan a biztonsági szolgálatokkal is egyeztettek. Érdekes mozzanata volt a dolognak, hogy a tüntetés ideje alatt, tehát nagyjából szombat dél és 14 óra között a haladó párt honlapja nem volt elérhető. Annak ellenére, hogy Nikolićék égre-földre esküdöznek, nem az utcán kívánják a hatalmat megszerezni, mégis az utcával manipulálnak, a tömegekkel fenyegetőznek. Erőfitogtatás volt a szombati gyűlés, mert ezzel a haladók azt üzenték, több millió ember munka, egzisztencia nélkül él Szerbiában, teljesen kilátástalan helyzetben, akik végső elkeseredésükben Belgrádba vonulhatnak és nekironthatnak mindenkinek és mindennek. És annak ellenére, hogy az ötmillió szerbiai polgár, akikre a pártvezérek hivatkoznak, nem az ő szavazóik, a „nem valaki mellett, hanem valaki ellen” történő tiltakozás korábbi évekből jól ismert forgatókönyvét szeretnék kihasználni. Vagyis: ha eleged van Tadićból és a demokratákból, gyere el, mondd ezt ki, követeld a lemondásukat. Az alternatíva mi vagyunk.
De nem csak ebben az egy dologban fordítják a hatalmi pártok ellen azok sok éven át hatékonyan használt fegyverét. Pontosan úgy kívánják őket lemondásra kényszeríteni, ahogyan az egykori demokratikus ellenzék tette ezt 1996/97 telén és 2000 októberében. Ezzel az ügyes téziscserével egyfajta rendszerváltó hangulatot kívánnak teremteni, azt akarják elhitetni a polgárokkal, hogy egy népsanyargató rezsim ül a nyakukon, az a vétkes minden bajért. Ilyen értelemben pedig a február 5-i nagygyűlés bemelegítés volt. Két hónapos haladékot adtak a kormánynak, hogy az mondjon le, különben ismét az utcára vonulnak és addig maradnak ott, amíg ki nem írják az előrehozott választásokat. Igen, ez is egy visszafordított fegyver.
A közvélemény-kutatási adatok ismeretesek. Demokraták és haladók fej fej mellett, azonban mint korábban annyiszor, ezúttal is Tadićék koalíciós potenciálja a nagyobb, a megerősödött szocialistákkal, a G17 Plusszal, a ligásokkal és végső soron a kisebbségi pártokkal is. Éppen ezért a haladóknak a maguk oldalára kell billenteniük a mérleget, ezt szolgálja a tömegek megmozgatása.
A haladók és társaik a kisebbik rossz alternatíváját kívánják eladni a választópolgárok java részének. Persze marad a kérdés, hogy azok, akik ma elégedetlenek Tadić, Dinkić, Dulić és a többiek országlásával, valóban kisebbik rosszként élnek-e meg egy olyan államvezetést, ahol Tomislav Nikolić az államfő, Aleksandar Vučić a kormányelnök, a szép emlékű Velja Ilić pedig az infrastrukturális miniszter. Erre választ kapunk a következő rendes vagy előrehozott választásokon.
A visszafelé fordított fegyver azonban veszélyes játék, mert nem tudni melyik felén sül el. Elől, hátul vagy egész egyszerűen felrobban.
