Nem is véletlen, hogy a 2000-es hatalomváltást követően az új vezetés a legkomolyabban pont a pénzügyi szektor megreformálásába vágott bele, és gyakorlatilag az elmúlt 9-10 év alatt elsősorban ebben a szférában sikerült látható eredményeket produkálni, ugyanis sikerült a lakosságnak a bankokba vetett bizalmát visszaállítani. Ez a bizalom a mai napig rendületlen, amit számos adat támaszt alá.
A honlapunkon feltett kérdésre messze a legtöbben azt a választ adták, hogy nincs miből takarékoskodni. A többiek pedig – a szavazatok sorrendjében – bankban devizában, szalmazsákban illetve bankban dinárletétben takarékoskodnak.
A tények arról árulkodnak, hogy a szerbiai lakosság igenis preferálja a banki takarékoskodást, ugyanis a fentebb említett tízéves időszakban az ügyviteli bankokban letétbe helyezett pénztömeg 45-szörösére nőtt, emellett az ország devizatartalékai megnégyszereződtek. Azt a fenti állítást, hogy a világon végigsöprő pénzügyi válság ellenére is megmaradt az emberek bizalma a bankokban, annak ellenére is, hogy a válságért épp ezek a pénzintézetek okolhatók elsősorban, szintén adatok támasztják alá. 2008 szeptemberét követően, amikor a válság tetőzött, három hónap alatt a bankokból közel egymilliárd eurónyi letétet vontak ki, viszont a tavalyi év végén a lakosság takarékbetétjei minden korábbi rekordot megdöntöttek. Ekkor a lakossági betétek értéke több mint 577 milliárd dinár, vagyis mintegy 6,2 milliárd euró volt. Ami annak összetételét illeti, a szerbiai átlagember túlnyomórészt devizát helyez takarékba, ugyanis a betétek 98 százaléka van devizában, dinárban mindössze annak két százaléka.
Mindezek ellenére a pénzügyi szakemberek becslései szerint még mindig több mint egymilliárd euróra tehető az a pénztömeg, amely kívül esik a hivatalos pénzügyi folyamatokon, vagyis közérthetőbben ennyi pénz lapul a szalmazsákokban, fiókok mélyén, ami pedig további feladatot ró a „pénzemberekre”, hogy tovább növeljék a lakosság bizalmát a pénzintézetekben. És akkor még nem is beszéltünk a szerbiai pénzügyi piac fejletlenségéről, arról, hogy szinte embrionális fázisban van még mindig az értékpapírokba, nyugdíjalapokba, beruházási alapokba történő befektetés. Tény, hogy az otthon őrzött pénz holttőkének tekinthető. Ismét egy kalkuláció: a szalmazsákban őrzött pénzmennyiség további, legalább 50 millió euró bevételt biztosíthatna a lakosságnak, az állam pedig a kamatok utáni adó fejében 10 millió eurót veszít.
Tehát, ha összevetjük a Magyar Szó olvasóitól kapott adatokat a hivatalos statisztikával – azok esetében, akik valamely takarékoskodási módra voksoltak –, megállapítható, hogy azok egybecsengenek. Akinek van, az elsősorban devizát helyez letétbe, jóval kisebb mértékben dinárt, illetve otthon tartja a pénzt.
És térjünk ki a győztes válaszra is, miszerint nincs miből félre tenni. Novemberben a szerbiai átlagbér 31 576 dinár volt, ezzel szemben az átlagos fogyasztói kosárra 36 452 dinárt kellett elkülöníteni. Így tényleg nincs miből.
