Habár egyre többet ismerünk meg Kína izgalmas világából, a maga módján a mai napig távoli, titokzatos és idegen ez az ország, és idegen ez a nép, nyelvével, kultúrájával, történelmével, szokásaival együtt. Hacsak nem szántunk külön figyelmet a kelet világának, zárkózottsága miatt még a 20. században sem tudtunk igazán sokat róla, és sokáig főként a szegénység és a megállíthatatlannak tűnő túlnépesedés gondolata kapcsolódott ehhez a szebb napokat megért birodalomhoz. Mára viszont elsősorban gazdasági nagyhatalomként gondolunk rá, mely új időket hoz a világ számára.
Kína az elmúlt harminc évben a politikai és gazdasági váltásnak köszönhetően a világ legnagyobb piacává és legdinamikusabban fejlődő országgá vált. Azzal, hogy szakítottak az évszázados elszigeteltséggel, és a világgazdaságba való bekapcsolódás mellett döntöttek, a külföldi tőke beáramlása, az export és import folyamatos növekedése olyan lendületes fejlődést hozott, ami a csúcsra repítette ezt a távoli, nagy múltú országot.
Az új piac mellett a szegénység és ebből eredően az olcsó munkaerő is igen csábító volt a gazdasági nagyhatalmaknak, és óriási nyereséget látva ebben, a nagy világcégek sorra nyitották meg gyáraikat Kínában. Miközben az utóbbi években Európa-szerte egyre több kis kínai üzlet árasztja el a városokat, amelyek alapján azt gondolhatnánk, hogy minden vacak, ami Kínában készül, a márkás termékeket gyártó és forgalmazó cégek, üzletek hatalmas pénzeket keresnek a Kínában készült áruval, ami ugyanolyan minőséges, mint bármelyik amerikai vagy európai gyárban készített termék, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy ők maguk is tudnak minőséget alkotni. Persze, ettől függetlenül Kína még mindig küzd a szegénységgel és a munkanélküliséggel, ezért az állam többek között kedvező hitelekkel, valamint népességszabályozási programmal igyekszik könnyíteni az ország és polgárai terhén. Egy időben arról szólt a pletyka, hogy a kínai állam tízezer eurót fizet annak, aki házasságra lép egy kínai állampolgárral, és az tartósan és hivatalosan is letelepszik idegenben, és a külföldön megnyíló kínai üzletek és áruházak beindításához úgyszintén a kínai állam ad igen kedvező feltételek mellett támogatást.
Az elemzők szerint pár éven belül Kína vezető gazdasági nagyhatalom lesz, mely hatalmat tulajdonképpen a külföldi tőkések adták a kezébe, és ez egyfajta fordulatot is jelent. Kína nem a császári hadsereggel, hanem a pénzzel és gazdasági erejével hajtja uralma alá a világot, legalábbis próbát tesz rá, s egyike lehetünk majd azoknak az országoknak, ahol a kínai tőke megjelenik. Baráti országként tekintenek ránk, és itt is arra számítanak, hogy Kína hamarosan nem az olcsó és kevésbé minőséges boltocskák alakjában lesz jelen hazánkban, hanem komoly befektetőként gyárakat létesít Szerbiában, hiszen itt sokkal könnyebben megteheti ezt, mint az Európai Unióban, ahol igen szigorú előírásoknak kell eleget tenni. Erre az időre pedig fel kell készülni, és az egyszerű fakultatív nyelvtanuláson túl ezt az igényt akarják kiszolgálni azzal, hogy Belgrádban tavaly szeptemberben kínai nyelvtanfolyamot indítottak, az idén ősszel pedig Szabadkán is beindul az oktatás, hogy a következő öt évben kínaiul tanuljanak azok, akik vagy pusztán szeretnék felfedezni egy különleges nyelv és írásmód titkait, vagy érzik az új idők szelét, és máris készülnek rá. Ahogy az angol világnyelvvé nőtte ki magát, és a német nyelvismeret is hatalmas előny a világban, meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a jövőben a mandarin nyelv ismerete juttat majd előnyhöz minket a szaktudásunk mellett. A tanfolyammal pedig elsősorban a tízéves gyerekeket és középiskolásokat célozzák meg, akik így öt-tíz év múlva, elsajátítva az alapokat, készen állnak majd Kínának és a kínai tulajdonú gyáraknak dolgozni.
Úgy vélem, az embereknek ma már mindegy, melyik gyár, vállalat, ágazat kinek a kezében van, ha megvan az anyagi biztonságuk, és tisztességes munkával tisztességes életet tudnak maguknak és gyerekeiknek teremteni.
Számomra mégis kissé félelmetes ez a levegőben lógó gazdasági hódítóhadjárat, mert hasonló forgatókönyv alapján egy másik gazdasági nagyhatalom leigázott már sok kis államot, kizsákmányolva és tönkretéve, adósságokba és szegénységbe taszítva az országot. A forgatókönyv nagyjából most is ugyanaz, a kérdés csak az, hogy a világpiac új uralkodója hogyan használja ki a mások felett szerzett hatalmát. Mindenesetre új nyelvet tanulni, megismerni egy nép kultúráját, történelmét, értékeit mindig nagyszerű dolog, hiszen annál gazdagabbá válunk mi magunk is. Kína pedig mindenképpen egy olyan ország, melynek titkait érdemes kikutatni. Ha pedig ebből még gazdasági előnyei is származnak majd az embereknek, a többség úgyis behódol. Mert nem is tehet mást.
