Az Európa Tanács 2000 nyarán tíz ország részvételével elfogadta az Európai Táj Egyezményt, melynek célja a táj, azaz a természeti kincsek és kulturális örökségek megőrzése, mely munkában az érdekelt felek együttműködnek. Eddig harminchat ország írta alá ezt az egyezményt, tavaly pedig Szerbia is ratifikálta, melynek jelentőségéről, céljairól és az előttünk álló feladatokról tegnap Szabadkán tartottak előadást a szakemberek és a környezetvédelmi minisztérium munkatársai. Mint elhangzott, az európai tájak minősége és sokfélesége közös értéket képez, s az egyezmény célja a tájak védelme vagyis sajátosságaik megőrzése és fenntartása, a tájak kezelése, azaz a társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatok által előidézett változások irányítása, és a táj tervezése, vagyis fejlesztése, helyreállítása és újak létrehozása. Ehhez többek között számba kell venni a tájakat, elemezni a tájak jellemző vonásait és számon tartani a változásukat.
Az első lépés az egyezmény tartalmának és céljainak népszerűsítése és megismertetése az érintett intézményekkel, szakemberekkel és természetesen az emberekkel.
Biljana Filipović, a Környezetvédelmi Minisztérium képviseletében elmondta, a dokumentumban foglaltak egyaránt vonatkoznak a rurális, városi és falusi, alacsonyabb rendű és a különös szépségű tájakra is.
Szerbia legfontosabb feladata egy stratégia kidolgozása, hogy hogyan ültesse át a gyakorlatba az egyezményben foglaltakat. Ehhez többek között egy tanulmányt kell készíteni az országban található tájakról, kategorizálva őket, és meg kell hoznia a megfelelő törvényeket.
Jasminka Cvejić, a belgrádi Erdészeti Egyetem tanára beszámolójában rámutatott, a törvények meghozása mellett szükség van arra is, hogy a politikusok is a tájvédelem mögé álljanak.
– Emellett nagy hasznunkra lehet a más országokkal való tapasztalatcsere, ezért szükséges az együttműködés, fel kell mérni tájaink különlegességének mértékét és minőségét, és meghatározni, milyen céljaink vannak velük. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a védelmükre, kezelésükre és tervezésükre, szükség van a munka figyelemmel kísérésére is, és nem utolsósorban tudatosítani kell a polgárokban a táj értékét és bevonni őket is a munkába.
Vesna Vider, a Palics–Ludas Közvállalat szakmunkatársa Vajdaság tájairól szólva rámutatott, azok legnagyobb része igen rossz minőségű, és mindössze 6,4 százaléka áll védelem alatt. Mint hozzátette, megváltozott a földterületek megművelése, ami negatívan hat a tájra, több erdőre lenne szükség, és a tavak, folyók, valamint a környékük, főleg az észak-bácskai régiót tekintve, igen rossz állapotban vannak. Köszönhetően annak, hogy Szerbia az európai mércékhez igazodva létrehozta az ökológiai hálót, a jövőben növekedni fog a minőséges tájak száma, de mint hozzátette, igen sok tennivaló maradt ezen a téren.
