Napjainkban mintha a hülyeség lenne az a versenyszám, amelyben a délszláv utódállamok felelős tisztségeket elfoglaló emberei összemérik az erejüket, amolyan Téli Balkáni Idióta Olimpia zajlik. Ennek két legutóbbi versenyszámát emelnénk ki.
Az egyik mérkőzésen a horvát műsorszórási ügynökség elrendelte a horvát RTL tévécsatornának, hogy a Žikina dinastija című szerbiai (pontosabban egykori jugoszláv) filmet feliratozzák. A csatorna ezt a támadást azzal hárította, hogy inkább nem is sugározta az említett filmet, sőt ellentámadásba lendültek, és a spliti Hajduk labdarúgó klub edzőjének horvát nyelvű nyilatkozatát is feliratozták. Az állami HRT jámbor módon megtalálta a kompromisszumot, ők teletexten opcionálisan kínálták fel a szerb nyelvű műsorok horvát nyelven történő feliratozását.
A másik összecsapáson egyelőre még csak a vendégek támadása indult meg. A Szerbiában működő Montenegrói Párt indítványozta, hogy a kishegyesi községben, ahol ugyebár e nemzeti közösség nagyszámú képviselője él, és a montenegrói nyelv ennélfogva hivatalos használatban van, nevezzenek ki két hivatalos törvényszéki tolmácsot. Hogy mi lenne a dolguk? Hát szerbről montenegróira fordítani és vissza.
Ezen hírek hallatán az embernek olyan érzése támad, mintha egy olyan régióban élnénk, ahol a Monthy Python társulat jelenetei valósulnak meg a mindennapi életben.
Egy balkáni repülő cirkusz, amit gonosz őrültek irányítanak. Az egésznek nagyjából annyi értelme van, mintha az újvidéki, a Pannon vagy más magyar nyelvű tévécsatornákon mondjuk feliratoznák a bánáti ő-ző beszédmódot vagy a Barázda című műsorban a földművesek nyilatkozatait, a Magyarországon hivatalos irodalmi nyelv szabályai szerint. Megkockáztatom, a feliratozás egy részét nem is értenénk.
A gonosz őrültek első nemzedéke még a nyolcvanas évek végén lépett színre, akkor kezdtek kitalálni különféle agyament dolgokat, amelyekkel össze tudták ugrasztani a szerb, horvát, bosnyák és más népeket. Ekkor kezdtek Belgrádban olyasmit kitalálni, hogy horvát nép nem is létezik, ők mindannyian katolikus vallású szerbek, amire a horvátok ellentámadásként (mert mindig vissza kell ütni, hisz utána évekig lehet azon vitatkozni, hogy ki is kezdte az egészet) ipari méretekben kezdtek el új „autentikus” horvát nyelvű szavakat gyártani, amelyeken még a jóérzésű horvátok egy része is nevetett.
De ez mind nem számított, hisz a gonosz őrültek projektuma működött, az embereket sikerült megosztani, fegyverbe szólítani és a játék keretében városokat, falvakat romboltak le, százezreket kergettek el otthonukból, ők maguk pedig remekül szórakoztak. Hatalmuk volt, pénzük, kényelmük.
Az idő múlásával a nép belefáradt a játékba, és a gonosz őrültek ellen fordult, de néhány éven belül újabbak jöttek a helyükre. Látszólag nem voltak gonosz őrültek, de egy idő után rájöttek, hogy ha mégis azok lesznek, könnyebben tudnak uralkodni. A gond csak az volt, hogy fele annyi tehetségük sem volt, mint elődeiknek, ráadásul a népnek is elege volt agyament projektumaikból.
Napjainkban mindössze egy maroknyi ilyen gonosz őrült maradt, akik képtelenek észrevenni, hogy a játékuk már nem elég vonzó, hogy az embereket már nem köti le egymás legyilkolása, köpdösése, úgyhogy ők tovább erőltetik a hülye játékaikat.
Időnként előszedik a Ki kezdte a háborút című játékot, de előszeretettel játszatnák a fent leírt nyelvi játékokat is. Az emberek azonban nem akarnak játszani, inkább dolgoznának, hogy pénzt keressenek, utazni szeretnének rég nem látott barátaikhoz a szomszédos országokba, és főként nyugalmat akarnak. Úgyhogy a gonosz őrülteknek maguknak kell ezt a játékot játszaniuk, de hát semmilyen színészi vagy forgatókönyvírói tehetségük nincs. Ezért sikerül ennyire szánalmasra az egész játék.
*Részlet a Beatrice Civilizáció című dalából
