A szabadkai Magyar Főkonzulátusra új diplomáciai vezetőt neveztek ki. Korsós Tamás 52 éves karrierdiplomata. Mint mondja erre a pályára készült már egészen fiatalon is, gimnazistaként pedig tudatosan haladt a célja felé. Munkáját élvezi, a kultúrák sokfélesége, az emberek közötti kapcsolatok megteremtése, segítése és ápolása változatos, érdekes munka, ami persze, ha valaki diplomataként végzi ezt a feladatot, óriási felelősséggel is jár.
Korsós Tamás korábban dolgozott a magyar Külügyminisztériumban, a Miniszterelnöki Hivatalban, volt milánói főkonzul, dolgozott a római nagykövetségen európai integrációs tanácsosként, majd első beosztottként, a párizsi magyar nagykövetségen is eltöltött négy évet, hogy csak néhányat emeljünk ki a diplomata pályafutásának eddigi állomásai közül. Beszél olaszul, oroszul meg franciául. Megbízatása szerint rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, kijelölt szabadkai főkonzul.
Mikor járt először a Vajdaságban?
– Talán fél évvel ezelőtt. Sajnos a diplomaták életpályája egy kicsit nomád élet is. Messzi tájakon tölt el éveket az ember a családjával, a közeli országok túl közelinek tűnnek, és az ember azzal vigasztalja magát, hogy oda úgyis eljutok. Itt van közel, bármikor el tudok menni. Szabadka és Budapest között az út autópályán nem tart tovább 2 óránál. És mégsem jöttem. Amikor szóba került, hogy esetleg vajdasági kiküldetésem lesz, akkor a feleségemmel egy hétvégén átjöttünk Szabadkára és szétnéztünk.
Milyen benyomásokkal távoztak?
– Rendkívül kedves benyomást keltett Szabadka. Ilyen koncentrált szecessziós hangulattal nagyon kevés városban találkoztam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy sok cifra palotát láthattunk. Éppen valamilyen rendezvény volt a városközpontban, a gyönyörű zsolnai szökőkút működött, tehát élt, lüktetett a város, és ez nagyon tetszett. Jól éreztük magunkat.
Eddig élő, aktív kapcsolatot tartott a szabadkai külképviselet a délvidéki magyarokkal. Ezen a téren mire számíthatunk a továbbiakban?
– Amikor megnyitották a szabadkai főkonzulátust, akkor nagyon nemes célokat tűztek ki. Ezek továbbra is élnek, maradnak, s dolgozunk megvalósításukon. A szabadkai főkonzulátus volt az egyik legnagyobb vízumgyár. Azzal, hogy Szerbia felkerült schengeni fehér listára, ez a hatalmas teher lekerült a szabadkai külképviselet válláról. Ahogyan korábban, a jövőben is minden olyan rendezvényre el fogunk menni, ahová meghívnak minket, örülnek jelenlétünknek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy szemünket rajta fogjuk tartani a magyarság életén. Mindenképpen szeretnék ahhoz hozzájárulni, hogy a délvidéki magyarság jól érezze itt magát, identitását megőrizve, az anyaországi kapcsolatait pedig a legmesszebbmenőkig támogatni kívánjuk. Én ezen leszek. Ez a feladatom, s talán most olyan időszakban vagyunk, hogy reális perspektíva, hogy ez a határ majd megszűnik, de addig is igyekeznünk kell, hogy minél inkább légiesítsük ezeket a határokat, amennyire ezt engedi nekünk a jogrend. Én azt szeretném, ha ez a határ nem elválasztana, hanem összekötne. Ahol tudok, én ezen fogok dolgozni. A gazdasági, kulturális, politikai, oktatási és minden más kérdésben lehet közösen gondolkodni. Az idegenforgalom például egy olyan terület, amely szinte kínálja magát. Önmagában sem Szeged, sem Szabadka nem olyan vonzó, mint a két város együtt. Továbbá vannak olyan dolgok, amelyek nem ismernek országhatárokat, ilyenek például a környezeti károk. Az árvizet nem érdekli az országhatár, vagy a bűnözés is ilyen terület, s bűnözők vannak, voltak, és lesznek is. Együttműködésre van szükség például a tiszta, az élhető környezetért.
Magyar oldalról több alkalommal is elhangzott, hogy Magyarország támogatja Szerbia európai uniós csatlakozását.
– Valóban rendkívül fontos számunkra Szerbia csatlakozása. Egyfelől, ha a magyarságot semmi sem választja el anyanemzetétől, az már egy nagyon jó dolog. Magyarországnak van egy másik érdeke is: mint minden ország, amely egy integrációban részt vesz, akkor jár a legjobban, ha nem egy periferikus helyzetben van, hanem sokkal inkább egy integrációs központhoz közel. Ha megnézzük Magyarország jelenlegi határait, akkor azt látjuk, hogy két országgal van olyan határszakasza, amelyek külső határnak számítanak. Sokkal jobb lenne Magyarország helyzete, ha nem lenne egyáltalán külső határa. Amennyiben nagyobb az integráció a Nyugat-Balkán és az Európai Unió között, nő Magyarország tranzitforgalma is. Szinte észre sem veszi az ember, és olyan perspektívák nyílnak egy-egy város életében, amelyeket vétek nem kihasználni. Ha megnézzük Európa történetét, még nem volt egyetlenegy ilyen hosszú békeidőszak sem. Én tiszta szívemből kívánom, hogy a Balkánon se legyen többé semmiféle fegyveres összetűzés. Az integráció az az út, amely garantálhatja az együttműködést.
Magas rangú magyar közjogi méltóságok szerbiai látogatásáról hallottunk. Ki érkezik hozzánk a közeljövőben?
– Előkészítés alatt áll egy közös belgrádi kormányülés. Úgy gondolom, hogy nagyon nemes hagyomány, hogyha a magyar tisztségviselők Belgrádba látogatnak, akkor a legtöbb esetben hazafelé tartva megállnak Szabadkán is. Sólyom László köztársasági elnök úr látogatása van tervben valamikor márciusban, Katona Béla, a Magyar Országgyűlés elnökének látogatását pedig még februárra tervezzük, és Szili Katalin, a KMKF elnöke is a Délvidékre készül.
