Christina Davis: Nagy lehetőség előtt áll a szerbiai kisebbség
A nemzeti tanácsokról szóló törvény megszületése után sok dilemma volt akörül, hogy miért nem az állam és a belügyminisztérium névjegyzékeit használják a nemzeti választási névjegyzék összeállítására, támogatja-e az EBESZ ezt a törvényt vagy kifogásai vannak, voltak a múltban.
Sokan nyilatkoztak az ügyben azok közül is, akik részt vettek a vajdasági magyarság képviselőiként a kisebbségügyi törvény kidolgozásában. Ezúttal azok szólalnak meg, akik a szakértői csoportban az államalkotó többség, illetve az EBESZ álláspontját mondják el ebben az ügyben.
Vojislav Stanovčić akadémikus, a 2002-ben elfogadott kisebbségi törvény szakértői csoportjának elnöke elmondta a Magyar Szónak, hogy az első kisebbségügyi törvényt 2001-ben fejezték be, és 2002-ben lett elfogadva.
– Először sok variációja volt ennek a törvények, különböző megoldásokat dolgoztunk ki a törvény különböző területeire. A törvényt kidolgozó csoportban húsz jogi szakértő munkálkodott, és majdnem minden kisebbség képviselve volt, a magyar kisebbségnek több szakértője is itt volt. Többek között Végel László, Várady Tibor, Korhecz Tamás és Kartag Ágnes is. Én vezettem ezt a csoportot. Mikor elkészült a törvény, a parlamentben egyhangúlag elfogadták. Az EBESZ és az Európa Tanács képviselői a törvény kidolgozása alatt állandó kapcsolatban voltak velünk, és állandó egyeztetés folyt velük. Kétszer hívtak bennünket Bécsbe, de Strasbourgban is jártunk az egyeztetések végett. Ők meg voltak elégedve a törvény majdnem minden részével, de egy kérdés maradt, amivel nem voltak teljesen tisztában. Ez pedig az a lehetőség, hogy az állam által, a nemzeti hovatartozás alapján összeállított választói névjegyzék alapján történjen a nemzeti tanácsok megválasztása.
Mi volt az EBESZ véleménye a névjegyzékről?
– Az EBESZ képviselői kizárólagosak voltak abban, hogy nem fogadnak el semmiféle nemzeti alapon történő névjegyzék-összeállítást a nemzeti tanácsok megválasztásához. Az EBESZ képviselői arra hivatkoztak, ami az 1920-as években történt Németországban. Ott ugyanis, akkor még minden hátsó szándék nélkül, nemzeti alapon többek között a zsidókat is mind feljegyezték a választói névjegyzékre. Tíz évvel később, amikor a nácik hatalomra kerültek, ezt a névjegyzéket a zsidók kiirtására használták fel. Mivel nagy volt az ellenállás, a szerbiai hatalom sem akarta ezt a fajta választási módszert alkalmazni. Magyarországon például ezt meg lehet ilyen módon szervezni, ott létezik szerb és roma nemzeti névjegyzék is. Horvátországban úgyszintén megengedték az ilyenfajta választási rendszert. Szerbia esetében azonban akkor kimondottan ellenezték ezt. Jelena Trivan, a Demokrata Párt szóvivője, aki akkor a kisebbségügyi minisztériumban dolgozott, azt mondta nekem, hogy az EBESZ kisebbségügyi biztosa,Max van der Stoel kizárólagos volt ebben az ügyben. Trivan szerint azonban olyan dokumentum nem létezik, amelyben leszögeznék, hogy elfogadhatatlan a nemzeti alapon történő választási névjegyzék Belügyminisztérium általi összeállítása, ezek mindig csak ajánlatok voltak. De tudja, amikor az EBESZ, sőt az Európa Tanács is ezt ajánlja, akkor nincs nagy mozgástere az embernek. Vagy elfogadjuk, vagy szembeszegülünk mindenkivel.
Miért nem engedték meg akkor, vagy pontosítsunk, miért nem ajánlották Szerbiának a névjegyzék nemzeti alapon történő összeállítását?
– Ez azért történhetett, mert Szerbiában sokáig totalitárius rendszer működött, és nem volt bizalom az itteni hatalom iránt.
Az EBESZ szerbiai missziója hosszú évek óta Belgrádban székel, és fontos szereplői az itteni politikai életnek. Természetesen az ő álláspontjuk is érdekelt bennünket a nemzeti tanácsok névjegyzéke körül kialakult thrillerben.
Az EBESZ ellenezte, hogy a nemzeti tanácsok megválasztásához szükséges kisebbségi névjegyzéket a Belügyminisztérium állítsa össze. Azonban most is nemzeti alapon iratkoznak fel az állampolgárok, nem?
– Persze, de ez most kizárólag önkéntes alapon működik, ez teljesen más. Ezt támogatja az Európai Unió és az EBESZ is, sőt mindannyian arra biztatjuk a szerbiai kisebbséget, hogy használják ki ezt az esélyt – nyilatkozta a Magyar Szónak Christina Davis, az EBESZ egyenlő esélyek programjának a főtanácsadója.
Hogyan vélekednek önök a kisebbségügyi törvényről és a nemzeti tanácsok választási eljárásáról?
Jelena Jokanović, az EBESZ kisebbségi programjának a tanácsadója elmondta lapunknak, hogy a 2002-ben megszavazott kisebbségügyi törvény akkor egyhangúlag lett elfogadva, és az EBESZ szerint ez jó keretet biztosított arra, hogy tovább fejlődjön a kisebbségek védelme Szerbiában.
– Persze, itt szükség volt még egy törvénykiegészítésre, ami meghatározta volna a nemzeti tanácsok megválasztásának a folyamatát. Ez az új kiegészítés 2009-ben bele lett foglalva az új törvénybe. Nem vagyok teljesen tisztában vele, hogy a mi irodánk mennyire volt beavatva a 2002-es kisebbségügyi törvény meghozatalának a folyamatába, de azt tudom, hogy az EBESZ-főbiztos szorosan együttműködött az akkori törvény kidolgozásában.
Davis hozzátette, hogy az új törvény meghozatala a kisebbségi jogok tekintetében pozitív fényben tünteti fel Szerbiát.
– Ennek a törvénynek a meghozatalát mi jó lépésnek tartjuk, mert igen magas szintű kisebbségi jogokat biztosít a Szerbiában élők számára. Nagy lépés az állam részéről, hogy a kisebbségek kezébe adja a jogot, hogy saját döntéseik alapján rendezzék a kultúrájukkal, az oktatásukkal vagy a nyelvükkel kapcsolatos kérdéseket. Másrészt viszont egy üzenet is a kisebbségi közösségek felé, hogy igazi szerepük lehet a kultúrájuk védelmében és hirdetésében. Azt hiszem, hogy Szerbia nagyon sokat dolgozott ezen a területen – mondta Davis.
Miben jobb a mostani törvény a 2002-es jogszabály?
– Nem biztos, hogy minőségileg jobbnak lehet nevezni. Én inkább úgy mondanám, hogy a 2002-es törvény valójában egy lépés volt abba az irányba, hogy megszülethessen az újabb törvény, amely a nemzeti tanácsok hatásköreit jobban és pontosabban határozza meg – magyarázta Jokanović.
Christina Davis kifejtette, hogy valójában a 2009-es kisebbségügyi törvény a 2002-es folytatása.
– Azzal tisztában voltunk már 2002-ben is, hogy az akkori törvénynek szüksége van további kiegészítésekre, például a nemzeti tanácsokat érintő részre, hogy igazolni tudja a neki szánt szerepet. Szükségünk volt arra a kiegészítésre, amely rendezi a nemzeti tanácsok megválasztásának a folyamatát, valamint pontosítja a nemzeti tanácsok hatásköreit is. Azt hiszem, hogy az új kisebbségügyi törvény, amelyet tavaly fogadtak el, progresszív, és eléri akár az európai vagy az amerikai kisebbségi jogok szintjét. Nagyon nyitott abban a megfogalmazásban is, hogy ki számíthat nemzeti kisebbségnek. Ezért van ennyi elismert kisebbsége Szerbiának. Nagy teljesítménynek vélem azt is, hogy a nemzeti tanácsok nemcsak a kisebbségek életével foglalkoznak, hanem egyfajta kapocsként is működnek majd az állam és a kisebbség között, amely kapocs ajánlásokat közvetít majd az állam felé azzal kapcsolatban, hogyan akarják rendezni a kisebbségek a saját oktatásuk, nyelvük stb. kérdéseit.
Mennyire elégedettek a nemzeti tanácsok választási folyamatával, követik, hogyan zajlik?
– Figyelmesen követjük ezt a folyamatot, és elmondhatom, hogy elégedettek vagyunk az eddigiekkel, többek között mi is bekapcsolódtunk a névjegyzék-összeállítási akcióba. Az EBESZ évek óta együttműködik a kisebbségügyi minisztériummal, mindig arra törekedtünk, hogy véglegesítsük ezt a törvénytervezetet, és mindig készen álltunk szakértői tanácsokkal szolgálni ebben a folyamatban. Nagyon elégedettek vagyunk a minisztériummal, mert rengeteg munkát vállalt magára, és sikeresen be is fejezte. Továbbra is támogatjuk a kisebbségügyi minisztériumot, de a civil szektort is abban, hogy minél jobban sikerüljön megszervezni ezeket a választásokat. Szeretnénk, ha a választási folyamat minél átláthatóbb lenne, és minél átfogóbb, többek között ezért is veszünk részt a minisztériumok mellett a névjegyzékre való feliratkozás népszerűsítésében is. Minél többen mennek ki szavazni, annál jobb. Ez egy nagy lehetőség a kisebbségi közösségek számára, hogy hallassák hangjukat, és hogy felvállalják azt, hogy ők döntsenek arról, milyennek szeretnék a saját nemzeti közösségük működését Szerbiában – magyarázza Davis.
Mi volt pontosan az EBESZ szerepe a törvény kidolgozási folyamatában?
– Az EBESZ-misszió küldetése a kormány támogatásában csak a törvény kidolgozásakor nyújtott segítségre korlátozódott. Az egyedüli ajánlást a főmegbízott adta, azt is csak azután, hogy a minisztérium ezt kérte. Az EBESZ-missziónak nem az a feladata, hogy megjegyzéseket tegyen, vagy követeljen valamit, hanem az, hogy bátorítsa a kisebbségi jogok fejlesztését, és hogy támogassa a folyamat átláthatóságát és végrehajtását – mondta Davis.
A névjegyzékre való feliratkozás önmagunk vállalását is jelenti
