A motel Topolya központjának jellegzetes épülete volt, s sajnos ma is az. Először a múlt század ötvenes éveiben kezdték el építeni, s miután felhúzták vastag falait, évekig szünetelt a munka. Megismétlődik a történelem? A privatizációt követően ugyanis az új tulajdonos nagyszabású bővítésbe kezdett, de a túl magasra felhúzott falak immár két éve a város fölé merednek, s a félkész monstrum jövője teljesen bizonytalan.
A város idősebb polgárai még emlékeznek arra az időszakra, amikor épült az egykor híres szórakozóhely, s szívesen emlékeznek fénykorára is.
– 1959 végén fejezték be az első épületet, és szilveszterezéssel nyitották meg. Attól kezdve „sztárrá” lépett elő, képes levelezőlap nem jelent meg a város látnivalóiról, hogy azon ne lett volna rajta a motel, amely közkedvelt helyévé vált nemcsak a topolyaiaknak, hanem a vidékiek is szívesen keresték fel és szálltak meg itt. Több mint negyven évig szolgálta a vendéglátást, a pár évvel ezelőtti privatizációig. Amikor elkelt, újgazdag tulajdonosa nem elégedett meg a meglevő épület rekonstrukciójával, többet akart, „nagyot álmodott”, és hozzáfogott a bővítéséhez – hallottuk Szabó József helytörténésztől. Cservenák Páltól, aki szintén helytörténész, azt is megtudtuk, hogy egykor itt volt a piac, a topolyaiak kedvenc gyülekezőhelye, és a Szentháromság-szobor állt a sarkon. Először a szobrot helyezték át, majd tovább alakították a teret, a múlt század közepén az új épület nagyon nem illett a városképbe, a vele szemben lévő régi városházát is lebontották, mindez nagyban és negatívan befolyásolta a kisváros arculatát. A hatvanas években viszont a kifogástalan kiszolgálásnak, a híres pincéreknek, a jó zenének, konyhának köszönhetően előkelő, kulturált szórakozóhellyé vált a motel. A nyolcvanas években felújították a szobákat, de aztán jöttek a már ismert nehézségek minden téren.
– A privatizáció áldozata lett a motel is Topolyán – mondja Bábi Attila polgármester. – Csődből felvásárolták, utána kölcsönt vettek fel, rátábláztak az ingatlanra 2,8 millió eurónyi összeget. Elkezdték a beruházást, amelyet nem fejeztek be. Érdeklődő lenne az épületre, de ezzel a háttérrel nem lehet eladni, hiszen 300 000 eurónál többet nem adnának érte.
Hogy ki is ez a tulajdonos, arra konkrét választ nem kaptunk, de mind a Topolatrans Utasszállító Vállalat, mind a Vojvodina kft. keretein belül működő motel is a Mile Jerković-féle megroggyant birodalom részét képezi. A Vojvodina kft. képviselője az építkezések során Slobodanka Savić volt, aki néhány hónapja nyugdíjba ment, s nem tudtuk vele fölvenni a kapcsolatot, a motel egy szárnyában működő irodájuk sem működik már. Bár a Cégnyilvántartó Ügynökség honlapja szerint működő vállalatról van szó, egy alkalmazottal, elérhetőséget nem találtunk.
Vidoje Jakovljević építkezési felügyelőtől megtudtuk, hogy a községi felügyelőség többször is reagált a városközpontban zajló építkezés során: – Az új tulajdonos szerette volna felújítani az épületet, ezzel összhangban kérvényt nyújtott be, a törvényes keretek között engedélyekért folyamodott, ezeket beszerezte. 2007 júliusában átadta a megfelelő dokumentációt, a tulajdonjogról, az urbanisztikai feltételekről, a műszaki dokumentációval, az ötlettervvel együtt. A főterv átadása után, 2007 szeptemberében engedélyezve lett az építkezés. Közben a polgárok különböző feljelentéseket tettek, leginkább arra vonatkozóan, hogy nem érzik biztonságosnak az építkezési területet. A felügyelőség többször kiment a helyszínre: a 2007 novemberében született jegyzőkönyvből kiderül, hogy a munkálatok nem olyan ütemben folytak, ahogyan tervezték, illetve az épület körvonalai, fő méretei eltérnek a tervezettől. Ekkor utasítottuk a befektetőt, hogy végeztesse el a talaj kivizsgálását, illetve visszautaltuk a Telekrendezési Közvállalathoz, hogy kiderüljön, hogy az új épülettervre kiadható-e az engedély. Ekkor kapott a befektető egy utasítást, miszerint a munkálatokat be kell szüntetnie azokon a részeken, amelyek eltérnek az eredeti tervtől, amíg a megfelelő dokumentációt be nem szerzi. Közben leállt az építkezéssel, és a felügyelőség még ezután is járt kint a terep biztonságossá tétele érdekében.
– Sajnos a törvény nem teszi lehetővé, hogy a befektetőt kötelezzük, hogy bizonyos időn belül befejezze az építkezést, és emellett azt sem tudjuk követelni, hogy az anyagi helyzetéről képet kapjunk.
A Telekrendezési Közvállalat műszaki részlegének építészeivel beszélgetve megtudtuk, hogy a tulajdonos a meglévő épület rekonstrukcióját kérte. Ők a feltételek között fölsorolták, hogy végezzék el a geomechanikai fölméréseket, ugyanis konkrét statikai számítások elvégzésére van szükség. Kiderült az is, hogy Jerković nevéhez fűződik még egy objektum, a becsei úton található félkész siló is.
– Az urbanisztikai feltételek, illetve az építkezési engedély kiadásakor senkinek a zsebébe nem nézhetünk bele, hogy van-e annyi pénze, hogy azt a projektumot be tudja fejezni. A munkálatok nem azért álltak le, mert az befektető eltért az eredeti tervektől, hanem mert elfogyott a pénze. Sokan utaltak arra, hogy az alapok nem bírják el azt a túlsúlyt, ami ránehezedik ezzel a bővítéssel, de belenéztünk azokba a dokumentumokba, amelyek szerint az épület alapját megerősítették. Ezzel tehát nincs gond, a tervező különben nem is foghatott volna hozzá a terv megvalósításához. A fő hibás szerintem a tulajdonos, aki nem mérte föl reálisan a pénzügyi erejét, és ezért nem tudta befejezni az építkezést – nyilatkozta lapunknak Mánity István, a Telekrendezési Közvállalat igazgatója, hozzátéve, hogy a közelmúltban már híre kelt annak is, hogy ha az önkormányzatnak sikerülne megvásárolni ezt az építményt, akár az új városháza is lehetne.
Lassan két éve azonban nincs semmi mozgás a tátongó falak között és az épület körül. Megismétlődik a múlt? A jelekből ítélve nyilván évekig kell várni, mire újra vendégfogadó lesz vagy más funkcióba állítják. Hacsak nem történik csoda. Csodák pedig, manapság, nincsenek.
Ma már nyoma sincs a régi térnek, a Szentháromságszobornak, a régi városházának
Topolya központja ma
