Ha komolyan vettük volna a szabadkai színház ledöntésekor tett ígéreteket, akkor most naponta járhatnánk Thália papjainak új otthonába fényképezni, vajon hogy néz ki az új, korszerű színház, amely a régió egyik legnagyobb és legszebb és legmodernebb épülete. Mert ugye, arról volt szó, hogy 2012-re elkészül. S ha ez így lett volna, akkor most már nyilván a belterek rendezésénél tartanának.
Felénk eddig még nem látott korszerű színpadi technikák felszerelését kellene látnunk az égnek meredő betonfalak helyett, amelyeket egyre jobban gyűlöl minden jó érzésű ember. Egyfelől azért, mert sajnos van arra példa Szabadkán bőven, hogy befejezetlenül maradtak a gigantikus építkezések, másfelől meg azért, mert azokból a félinformációkból, amit eddig megosztottak a nyilvánossággal, az derül ki, hogy nem is lesz itt korszerű színház, szó sincs már a világszínvonalú színpadtechnikáról, korszerű műszaki megoldásokról.
De hogy végül is mi lesz, vagy milyen lesz a színház – ha valaha elkészül –, azt most már csak találgatni lehet.
A terveket ugyanis folyamatosan módosították. Hogy hányszor és hogy mindez mennyibe került, nos ezt a sajtóinformációk alapján lehetetlen megmondani. Már az első terveket is át kellett rajzolni, még 2005-ben, mert három méterrel rátervezték a főtérre a színház falát. Aztán módosítani kellett, mert a pincét is hasznos területté építették át, aztán meg azért, mert egy emelettel alacsonyabb lett, mint ahogyan eredetileg tervezték.
Kasza József, a Népszínház igazgatóbizottságának elnöke tavaly ősszel azt nyilatkozta, eddig hozzávetőlegesen 3 millió eurót költöttek a színházra, hogy az építésére vagy a tervezéssel együtt mindenre, nem tudni. Mindenesetre hol van ez még a 22 milliótól, amennyire tervezték a költségeket, vagy akár csak a 15-16 milliótól, amennyiről az utóbbi időben beszélnek.( A színházi felszerelésen szándékoznak spórolni.)
Számtalanszor leírtuk már, hogy a szabadkai Népszínház újjáépítése, illetve építése a legnagyobb és a legfontosabb szerbiai kulturális beruházás. A költségek fedezését a szerződésben 45-45 százalékban vállalta a köztársaság meg a tartomány, a maradék 10 százalékot pedig Szabadka városa. Mégis több alkalommal is hónapokra leállt az építkezés. Az ok: pénzhiány.
Most ott tartunk, hogy csak az építőhely fenntartása havi 10 000 euróba kerül. A szabadkai színházépület most is emészti a pénzt, pedig az építkezés egy jottányit sem halad előre. A félkész épület alatt folyamatosan gyűlik a talajvíz, azt ki kell pumpálni, fizetni kell az éjjeliőrt stb.
A szabadkai képviselő-testület csütörtök esti ülésén döntést hozott egy tényfeltáró bizottság megalakításáról, amely kivizsgálná, hogy: ki terjesztette fel a Népszínház épületének lebontására vonatkozó javaslatot, mekkora pénzösszeg állt a rendelkezésre, ki dolgozta ki, és ki fogadta el a tervfeladatot, milyen módon választották ki a tervezőt, mennyi pénzt költöttek el eddig stb.
A tényfeltáró bizottság megalakítását a VMDP kezdeményezte. Felvetődik a kérdés, hogy milyen haszna lesz e bizottság munkájának. Én örülök neki, hogy végre egy helyen mindent elmondanak. Joga van a nyilvánosságnak tudni hányadán is állunk a színházépítéssel. Mert valljuk be, több érthetetlen dolog volt eddig is a színházépítés körül. Az egyik: vajon miért nem készült háromdimenziós videó a készülő épületről már a kezdetek kezdetén, hol van a 400 000 tégla, ami eltűnt az építőhelyről. Az nem igaz, hogy nem lehet a nyomára jutni ekkora mennyiségű épületanyagnak.
Örülök a tényfeltáró bizottságnak, de sajnos van ebben az örömben üröm is. Ugyanolyan üröm, mint minden utca aszfaltozásában a választások előtt. Az ugyanis nem kétséges, hogy a választási kampánynak is köze van a kezdeményezéshez. A tényfeltáró bizottság ugyanis két hónapot kapott jelentése elkészítésére. Javában tart majd a kampány április közepén, amikor majd megtudjuk a feltett kérdésekre a választ.
Egy színház felépítése politikai vállalás. Nos, ez a vállalás hiányzik ahhoz, hogy itt legyen előrelépés.
Kasza József többször is elmondta, úgy érzi, egyedül maradt a színházépítés szorgalmazása ügyében. Az elmúlt évekre visszatekintve úgy tűnik, igaza van, csakhogy idáig el kellett jutni. Nem biztos, hogy az ok csupán abban keresendő, hogy kivonult a politikából és megkoptak egykori belgrádi kapcsolatai, illetve hogy az általa alapított párttal megromlott a viszonya, majd kizárták annak soraiból. Szinte a kezdetektől senki más nem nyilatkozhatott a színházról, csak ő. Senki sem tudott semmit vagy nem akart tudni semmit, ami az építkezés körül történik.
Többször elhangzott, hogy maga Boris Tadić államfő vállalt személyes felelősséget a szabadkai színház felépítéséért. Szép lenne hinni ebben, de a valóság más: az elmúlt öt évben számos színházat felújítottak, van amelyiket kétszer is, Szabadkára meg nem jutott pénz. Miért?
Ha az aktuális vezetésnek fontos lenne a színház, akkor lett volna módjuk pénzt szerezni, de nem volt az. Csoda akkor, hogy Kasza magára maradt?
Most, hogy közeledik a választási kampány, lehet, hogy vannak olyanok, akik le szeretnének számolni a VMSZ egykori elnökével, de az is biztos, hogy ennek kapcsán össztűz indul majd a VMSZ ellen is.
Ha igazából az lenne a cél, hogy tisztázzák a színház körüli történéseket, akkor már régen meg kellett volna vizsgálni mi is történik Vajdaság egyik legnagyobb beruházásának háza táján, mondjuk úgy, hogy évente jelentésre kötelezik az illetékes személyt.
Ne legyünk naivak, politikai támogatás nélkül semmilyen szerződés nem ér semmit. S a szabadkai színházépítésnek nincs megfelelő politikai hátszele.
Hogy mennyire fontos a színházépítés a szabadkai honatyáknak, íme egy példa: a vkt októberben döntést hozott az építkezés leállításáról, és megbízta a polgármestert, alakítson egy szakértői bizottságot, amely kidolgozza majd a kisebb színházépület terveit. Nos ez a bizottság máig nem alakult meg.
S öt év után mégis hol tart egyáltalán az építkezés?
Az öt szakaszra tervezett munkálatoknak még a második szakaszát sem fejezték be.
