Radić Diana: Kecses, precíz mozdulatok
Ha kiderül, hogy az élet valamely területén kimagasló képességekkel rendelkezik a gyermekünk, az kihívások elé állít bennünket szülőket is, akik úgy szeretnénk segíteni tehetsége kibontakoztatásában, hogy közben a gyermekkorát se vegyük el tőle. A különleges képességű gyerekek ugyanúgy speciális törődést igényelnek, mint azok, akik problémákkal küszködnek.
Sokszor megtörténik, hogy a tehetség nem tud kiteljesedni, mert a körülmények ezt nem teszik lehetővé. Nem mindenki járhat elit iskolákba, hiszen a család anyagi helyzete ezt sokszor nem engedi meg, sőt előfordul, hogy arra sem jut pénz, hogy a gyerekek megfelelő fejlesztésben, esetleg tehetséggondozásban részesüljenek. A helyzet nem egyszerű. Különösen manapság, mikor a tinédzserek folyamatosan olyan helyzetekkel találják szemben magukat, amelyekben a tudás, a tehetség és a szorgalom nem számít értéknek. A gyermeknevelés azonban hosszútávfutás, ahol csak idővel bizonyosodik be, hogy a maradandó értékek a fontosak – állítják a szakemberek, s hangsúlyozzák: a szeretet, a törődés és a család a legfontosabb, hiszen ebből merít erőt még a legnagyobb művész is.
A közép-bácskai kisváros, Topolya több festőművésszel, irodalmárral jeleskedhet, táncművésze viszont még nincs. A balett területén azonban most egy kiscsillag van születőben…De – mint az a törékeny tinilánnyal és a két gyermekét egyedül nevelő édesanyával készült párhuzamos interjúból kiderült – keményen meg is dolgoztak a hírnévért már az út legelején. Radić Diana, a topolyai Csáki Lajos Általános Iskola hetedikese megfelelő fizikai adottságokkal és elhivatottsággal bír, a technikai tudást pedig igyekszik megszerezni.– Szeretem a balettot, mert bele tudom élni magam, általa át tudom adni a gondolataimat, hiszen valójában a mozdulatokkal fejezzük ki a beszédet – már ebből az első mondatból azt szűrtem le, hogy ez a kisnagylány rendkívül elkötelezett és határozott, s a folytatásban sem csalódtam.Csak a klasszikus balettot szereted, vagy bármit szívesen táncolsz?- Mindenre jártam már, hiphopra és dzsesszbalettre is, de a klasszikus balettnél maradtam, ezt szeretem a legjobban. A baletteremben persze megvannak a szigorú szabályok, de a hétköznapokon én is modern zenéket szeretek hallgatni.Az iskolában elméletet is tanultok.– Igen, mindent tudni kell, így a francia kifejezéseket és azok jelentését is. Azt is szeretem.Most hetedikes vagy, jövőre itt a pályaválasztás.- Úgy gondolom, Budapestre megyek, és ott folytatom a balett-tanulást.Szeretsz-e versenyezni?- Igen. Voltunk Bjelinán, ahol duettben és csoportban is első helyezést értünk el, most a balettiskolák találkozójára készülünk, és Olaszországban is lesz egy versenyünk.Mi a legnehezebb számodra?- Néha kimerült vagyok, ezért nehéz a maximumot kihozni magamból, de mindent megpróbálok, hogy jól teljesítsek.Anyával szoktatok-e veszekedni?- Igen, előfordult már, hogy úgy éreztem, nem akarok továbbmenni, de ő mindig ott volt, és azt mondta, hogy nem szabad abbahagyni.Tehetségkutató versenyen is megdicsértek már.- A tanárnőm, Marijana Ognjenovska nevezett be minket a versenyre, én nem is tudtam róla. Belgrádban volt a bemutatkozás, a Diótörőből adtunk elő egy részletet a párommal, akivel egy éve táncolunk együtt. Jólesett a dicséret, de mindenféle kritikát meghallgatok. A tanárnőm a legkritikusabb velem.Topolyán az iskolában a tanárok elnézőek?– Nem igazán érdeklődnek, és nem kérnek se kevesebbet, se többet tőlem, mint a többiektől.Jársz-e balettelőadásokra? Ki a példaképed?- Az interneten szoktam nézni sok balettprodukciót, főleg Svetlana Zakharovát, ő most a világelső, és én nagyon szeretem, ahogyan táncol. Újvidéken voltam néhányszor és egyszer Belgrádban balettelőadáson.Belgrádhoz még valami köt.- Egyhetes képzést kaptam ott, ami a javamra vált, hiszen a milánói Scala szakembere tartotta az órákat. Fel is vettek volna, de ahhoz a fővárosban kellett volna élni, és ezt sem én, sem anyukám nem akarta annyira, meg nagyon drága is lett volna.Mint minden sport, ez is nagyon sok energiát, odafigyelést és megfelelő anyagi hátteret követel.- Nagyon hálás vagyok anyukámnak, hiszen biztos, hogy neki is kimerítő mindennap Szabadkára utazni, ráadásul néha, amikor szolfézs, gimnasztika és klasszikus balett is van, sokat kell rám várnia. Az sem lehet könnyű.Stuparić Magda óvónő a topolyai Bambi Iskoláskor Előtti Intézményben. Több mint tíz éve nagyszülői támogatással, de egyedül gondoskodik gyerekeiről, Dianáról és a harmadikos középiskolás Borisról.- Már kisbaba korában feltűnt Diana hajlékonysága, és lábujjhegyen táncolni is szeretett. Látták ezt a baráti körben is, és ajánlották, hogy járjon táncra. Mivel Topolyán nem volt lehetőség balettórákat venni, öt-hat éves korában egy Szikicsen élő tanárnőhöz járattuk, akit elcsaltunk Topolyára, ahol az óvodában 2004-ben megalakítottuk a csoportot. Most már három csoportban dolgozik, ritmus- és hallásfejlesztéssel, testtartás-javítással foglalkozik elsősorban. Később Szabadkán felkerestük a Raičević balettiskolát. Tízéves kortól lehet az alapfokú balettiskolába beiratkozni, a lányom most harmadikos, van még egy évünk. Egy héten hatszor megyünk. Nagyon nagy kitartás és akaraterő kell hozzá, meg persze feltétlen szeretet. Ez egy fizetős iskola, tehát nagy megterhelés anyagilag is. A támogatás a környezetünkben inkább csak szóbeli bátorítás formájában van jelen.
Ha jól gondolom, Diana a színpadtól sem riad vissza.– Sok fellépése volt színházban és koncereteken. Sajnos Topolyán még nem sikerült bemutatnia a tudását. A versenyeken is jól szerepelt már másodikos korától, bár a megmérettetések csak harmadikban kezdődnek. Tavaly neves koreográfusok foglalkoztak a balettiskola növendékeivel, s ketten kaptak lehetőséget, hogy a milánói Scala balettiskolájának belgrádi kirendeltségében tanuljanak.Hogyan éli meg egy édesanya, ha a gyereke kiemelkedően tehetséges?– Maximálisan szeretném támogatni. Nagyon büszke vagyok rá, szeretném az útját egyengetni, szellemileg és anyagilag is. Úgy beszéltük meg, ha úgy érzi, hogy nem megy, akkor másfelé irányulunk, de eddig igazán kitartó. Óriási erőbefektetés a mindennapi utazás, hőségben, fagyban egyaránt. Néha több órát is várok rá. Az óvodában is meg lehet találni a tehetséges gyerekeket, de utána a szülőkön múlik, hogy támogatják-e a kibontakozásukat. Ezt másként nem lehet, mert magamról is tudom, hogy rengeteg lemondás és fáradozás szükséges az előrehaladáshoz, legyen szó bármelyik végletről a gyerek esetében: fogyatékosságról vagy éppen különleges képességről.
