Nem szívesen gondolok a kisebbik fiam általános iskolai ballagására. Rossz emlékeim vannak. Ahelyett, hogy az ünneplőbe öltözött, zavart mosolyú 15 éves gyermekemet látnám magam előtt, ha erre napra gondolok, rögtön rossz érzés kerít hatalmába. Azt látom magam előtt, hogy a zsúfolásig megtelt tornaterem tapsol, előbb az egyik, aztán meg a másik végzős szerb fiú veszi át diadalittasan a Vuk-diplomát. A két fiú alig fél évvel a ballagás előtt az iskolai pingpongozás után megvárta a kijáratnál az én gyermekemet, s más iskolák hasonló korú tanulóival együtt körbefogták és megverték. A fiamnak esélye sem volt hatuk ellenében.
Akik látták (azok is szerb gyerekek voltak) beszaladtak az iskolába, és szóltak az esti sportolást vezető tanárnak. Az nem gondolkodott, hanem kihívta a rendőrséget. Ezt követően az iskola igazgatónője behívatott engem is, meg a kérdéses fiúkat és a szüleiket is. Ott láttam a későbbi Vuk-diplomásokat. A rendőrségen is kihallgatták a gyerekeket. Az iskolából értesítettek, hogy a két fiú megrovót kap és négyes osztályzatot magaviseletből. A rendőrségről azóta sem jött semmiféle értesítés…
Amíg tartott az iskolában a kihallgatás, úgy éreztem, nem is arról beszélünk, ami történt, hanem az a cél, hogy ne legyen ügy a történtekből, csak minél csendesebben múljon el a dolog.
Amikor a ballagáson megláttam, hogy Vuk-diplomát kapnak a kérdéses fiúk, felülkerekedett bennem a keserűség. Az oktatási törvény szerint ugyanis csak az kaphat Vuk-diplomát, aki nem csupán színötössel végezte el a felső osztályok mindegyikét, de a magaviselete is példás. A szóban forgó fiúkat az iskola fél évvel a történtek után példás magaviseletűnek nyilvánította, annak dacára, hogy rátámadtak az iskolatársukra, és a rendőröknek kellett a megvert gyereket hazakísérniük. Akkor azt gondoltam, ennél már nincs lejjebb. Képmutató az iskola, képmutató a papolás az együttélésről, az egész tolerancia, meg az is, hogy kihallgatnak a rendőrségen, és semmilyen következménye sincs annak, amit tettek.
Tévedtem. Van lejjebb. A napokban Požarevacon a fentieknél még szörnyűbb eset történt. Egy hetedikes fiú a nagyszünetben lehívta az egyik fiú osztálytársát a közeli romos épületbe, és megerőszakolta, majd orális szexre kényszerítette. Amikor végzett, megfenyegette áldozatát, hogy senkinek se merjen szólni a történtekről. Úgy derült fény a dologra, hogy az erőszakoló dicsekedett el a tettével.
Az iskola vizsgálatot indított, a tanfelügyelő is jegyzőkönyvet készített, és a rendőrség is nyomoz. Az iskolában a szokásos eljárás befejeződött. Az erőszakoló 13 éves gyerek négyest kapott magaviseletből, és áthelyezték – nem egy másik iskolába – egy másik osztályba.
Nem hiszek a szememnek, pedig többször is elolvastam a hírt. Vajon lehetséges, hogy ilyen eset után négyes magaviseleti osztályzattal büntetik az elkövetőt? Hol élünk? Az, hogy egy 13 éves fiú megerőszakolja az ugyancsak 13 éves osztálytársát, ugyanolyan súlyú mulasztás az iskola szemében, mint ha a gyereknek 25 igazolatlan órája lenne?
Van Szabadkán olyan iskola, ahol még csak nem is tanár írja be a késve érkezőket, hanem a bejáratnál a portás, és a portás bácsit nem érdekli, hogy késett a busz. Nos, az erőszakoló és a késő diák között – legalábbis ami a magaviseleti osztályzatot illeti – semmilyen különbség sincs.
A požarevaci fiút nem lehet megbüntetni, mert nálunk 14 éves kortól büntethetőek a kiskorúak. Ez pedig azt is jelenti, hogy a magaviseleti jegy csökkentése mellett lehet verni, erőszakolni a gyerekeket, mert nincs neki következménye.
Sokszor hallottam az iskolában, hogy az iskolának minden eszközt kivettek a kezéből, nem tud büntetni. Amikor pedig mégiscsak a megrovó mellett dönt, akkor meg sem a gyerek, sem a szülő nem veszi komolyan az írásbeli fenyítést, így semmilyen hatása sincs.
Nem akarom elvitatni az iskolának azon feladatát, hogy pontosságra, felelősségteljes viszonyulásra, kötelességtudatra nevelje a gyerekeket, de már a fiammal történtek után sem tudtam hitelt adni az olyan megrovóknak, amelyek arról szólnak, hogy hányszor érkezett késve a gyerek az iskolába. Most, az erőszakolás után meg aztán végképp.
A sajnálatos eset kapcsán jutott eszembe, hogy évekig tudósítottunk a magyarverésekről, mégsem jut eszembe egyetlen olyan ügy sem, amelyben elítélték volna a magyarokra támadókat. Sokszor leírtuk már azt is, hogy a büntetlenség üzenet a támadóknak.
A négyes magaviselet is az. Nem is kellett sokat várni az újabb esetre. Egy héttel azután, hogy fény derült az erőszakolásra, egy másik požarevaci általános iskola előtt egy nyolcadikos fiút vertek meg – szintén kiskorúak – úgy, hogy eltört a keze.
Nem csodálkoznék, ha a banda tagjai négyest kapnának magaviseletből. Ami nem semmi, mert az új oktatási törvény szerint hatodiktól már a magaviseleti osztályzat is beleszámít az átlagba.
