Politikusok jöttek-mentek – és maradtak is –, ő viszont sohasem volt igazán „politikusalkat”, mégis a harmadik Magyar Köztársaság első elnökeként – 1990-től 2000-ig – két mandátumon keresztül vezette a népszerűségi listát. „Göncz Árpád teljesen önmaga volt, de annyira, hogy politikustól ez néha már zavaró is volt” – mondta róla nemrégen Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke, amikor február 10-én a volt államfő 90. születésnapját ünnepelték. Antall József miniszterelnök javasolta köztársasági elnöknek, mert az SZDSZ-eseknek nem biztos, hogy ő jutott volna eszükbe, mivel „már az akkori politikai élethez is nagyon civil volt” – ezt pedig egykori párttársa, Pető Iván szabad demokrata politikus jegyezte meg róla.
Az olvasók számára – ha nemcsak a művek szerzőire, hanem a fordítóra is figyelnek – Göncz Árpád már korábban is ismert volt, hiszen számos egyéb mű mellett ő ültette át magyarra a Tövismadarak és részben a Gyűrűk Ura c. regényt. Persze saját műveket is alkotott, köztük a Mérleg vagy a Rácsok c. drámát, a Sarusok című regényt. A politika és az irodalom összefonódott az életében, hiszen például a börtönben tanult meg angolul, s válhatott műfordítóvá.
Göncz Lajos római katolikus vallású posta- és távirdafőtiszt és az unitárius vallású Haimann Ilona gyermekeként született Budapesten 1922-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1944-ben szerzett diplomát. Ekkor kapott katonai behívót, de 1945-ben megszökött a Németországba vezényelt egységtől. Többször is szovjet fogságba került, ahonnan szintén sikerült megszöknie.
A második világháborút követően kisgazda, majd a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetségének politikusa volt. 1945-ben lépett be a Független Kisgazdapártba. A párt feloszlatása után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott.
1957-ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratát külföldre juttatni. Májusban letartóztatták, és 1958. augusztus 2-án a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. A bíró halálos ítéletet akart kiszabni, bár az ügyész életfogytiglani börtönt kért rá. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy India moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében, de az utolsó pillanatban született felső szintű döntést csak az ügyész kapta kézhez. Göncz Árpád – ahogy 2001-ben elmondta – végre nyugodtan alhatott, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6-7 évet kell csak letöltenie, mert Kelet-Európában addig él egy politikai rendszer. Igaza lett, Bibó Istvánnal együtt 1963-ban amnesztiával szabadult.
Megpróbálta befejezni Gödöllőn az utolsó évet az agrártudományi egyetemen, de kizárták.
Göncz Árpád államfőként rövid ideig igazi nemzetegyesítő elnök volt, de az 1990-es taxisblokád megbolygatta ezt az egységet, amikor az elnök hadsereg-parancsnoki mivoltára hivatkozva nem engedte, hogy karhatalmat vessenek be a Budapestet megbénító taxisok ellen.
Népszerűségéhez talán az is hozzájárult, hogy miként nem is igazán az SZDSZ jelöltjeként választották meg államfőnek, később is inkább a tanácsadóira hallgatott, minthogy pártpolitikai elvárásaknak tett volna eleget. Katona Tamás volt MDF-es politikus szerint az SZDSZ igyekezett az elnököt erősen kézben tartani, de egy olyan embert, mint Göncz Árpád „börtönben lehet tartani, de kézben nem”.
Államfőként több mint 130 alkalommal járt külföldön, összesen 70 országban, ő volt az első magyar államfő, aki hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában.
Számos kitüntetést vehetett át, többek között a Francia Becsületrend lovagja lett, megkapta a Nagy Imre-érdemrendet és 2009-ben a Húszéves a Köztársaság Díjat, íróként pedig a József Attila-díjat. Több rangos egyetem díszdoktorává fogadta.
