A tavalyi év végén második alkalommal jutott ki Finnországba Lovra Éva fiatal topolyai építész. Korábban Brüsszelben járt tanulmányúton, most pedig azért utazott távoli nyelvrokonainkhoz, hogy Aarne Ervi, az egyik legfontosabb finn építész munkásságát tanulmányozza. Évát először az izgalmas út előzményeiről kérdeztük:
– Egy építészeti kutatás előkészítése során kerültem kapcsolatba először Finnországgal. A munka – ami a népi építészet határokon átnyúló voltát tanulmányozta –, a Heritage in Risk projekt három állomást felölelve igyekezett választ adni azokra a dilemmákra, amik Magyarország–Szerbia, Svédország–Finnország és a balti államok határ menti népi építészetével kapcsolatosak. Tanárom és mentorom, dr. Klein Rudolf vont be az előkészítés munkálataiba, s általa ismerkedtem meg a finn és svéd kollégákkal, dr. Petri Vuojalával és Mats Winsával. A projekt az előkészítés fázisában van, várjuk a megfelelő támogatást a hároméves munkához. Az itthoni munkát követően egy rövid tanulmányutat tettem Finnországba és Svédországba, ahol a leendő kutatás helyszíneit látogattam meg. Ezt követően sor került egy második útra is, amit Aarne Ervi munkásságának tanulmányozásával töltöttem Vaalában (Nuojua-Nokkala) és Ouluban.
Miért pont ez a két település volt utazásának célpontja?
– Sirpa Kuussaari, a Nuojua erőmű melletti Nokkala lakópark tulajdonosa településtervezési, rekonstrukciós munkálatokat kívánt végezni a területen, aminek épületeit és magát az erőművet is Aarne Ervi tervezte. Rokua, a terület mellett elterülő nemzeti park geopark címet kapott, így szükségessé vált a fejlesztés. A terület urbanisztikai képével foglalkoztam, felmérve azokat a potenciálokat, amik az épületek funkcióinak megváltoztatásával létrejöhetnek, hiszen ezek az ötvenes években épített épületek a DoCoMoMo listán is szerepelnek, védettség alatt állnak. Nokkalában, ahol csak néhány ház található, általában fotóművészek, írók szállnak meg, akiket megihlet a természet, hiszen ez a hely közel van Lappföldhöz, itt már kezdődik a tajga. Már a második estémen, amit ott töltöttem, Sirpa figyelmeztetett, hogy vigyázzak, s ne sétáljak sötétedés után, mert az út melletti erdőben egy medve tanyázik, ami lehetséges, hogy éjszakánként portyázni indul. Ekkor éreztem, hogy mégis a vadon közepén vagyok, egy olyan helyen, ahol a modern építészet olyan organikus módon találkozik a természettel, hogy a távolban magasodó vízerőművet sem érzem természet-idegennek. Hosszú sétáim során felfedeztem a hely flóráját, gombát szedtem, lesétáltam a tóhoz, közben pedig fényképeztem, jegyzeteket készítettem.
Egybeolvad a természet és az építészet
Mi mindennel foglalkozott a tanulmányút alatt?
– Az Oulu Egyetem professzora, dr. Petri Vuojala volt a kutatásom mentora, akivel már előzőleg, a népi építészet kutatási projektjében dolgoztam együtt. Az egyetemi levéltárban és a könyvtárban tanulmányoztam Ervi építészetét és a korszak irányvonalait, emellett kiegészítő kutatást végeztem Finnország növényvilágáról, és Skandináv építészeti előadásokat hallgattam külföldi diákokkal. Ebből vizsgázni is fogok, de ez egy újabb finnországi utat feltételez.
Sikerült felvenni a finnek életritmusát?
– Oulu észak-nyugat Finnország egyik legnagyobb városa, közel a tengerhez és Lappföldhöz. Telente csak néhány óráig van világos, de a levegő friss, szinte fullasztóan tiszta. Nem okozott nehézséget felvenni a skandinávok ritmusát, szokásait, hiszen ételeik, habitusuk közel áll hozzám. A finn építészet, dizájn már a napjaim részét képezi, hiszen nálam is egyre gyakrabban felbukkannak a marimekko színpompás pipacsai, tiszta, élénk színei, letisztult formái, s Aalto organikus formáit is magaménak érzem. Szauna, lazac, laktózmentes élelmiszerek, természet és a finnek zárkózottsága, ami meghatározó. Felejthetetlen a rénszarvashús és a törpemálna fanyar íze, hogy olyan tóban úszhattam, amin a jég még vékony réteget képezett, vagy az, hogy vadon élő rénszarvasokat simogattam és az északi sarkkört átlépve ismerkedhettem a robogó folyókkal, valamint a fa-építésszettel.
Lappföld határán
Miben volt más ez az útja, mint korábbiak?
– Igaz, hogy nem először keveredik az utazás a tanulmányozással és írással, de ez a lehetőség abban volt más, hogy egyetemi előadásokat is látogathattam, s új kutatási módszereket ismertem meg, egy teljesen új környezetet. A munkának ezzel még nincs vége, keresem az új lehetőségeket, de emellett itthon szeretnék érvényesülni, helytállni s kamatoztatni azt a tudást és tapasztalatot, amit a határainkon túl szereztem.
