Idén februárban több mint két és fél millió dinárt fizetett ki a szabadkai Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat négy alkalmazottjának végkielégítés címén a képviselő-testület jóváhagyása nélkül, vagyis törvénytelenül. A szakszervezeti vezetők szerint előfordulhat, hogy az elkövetkező időszakban több szabálytalanságra is fény derül, amelyeket az elmúlt években a szabadkai közvállalatokban követtek el. Végkielégítés-kifizetések, fizetések, elbocsátások, beruházások kapcsán merülnek fel kérdések, amelyek ügyében egyelőre vizsgálatokat kezdeményeznek.
A szabadkai Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat esetében olyan információkhoz jutottunk, amelyek szerint az alapító, vagyis a városi képviselő-testület jóváhagyása nélkül több mint 25 000 eurónyi összeget fizettek ki végkielégítés címén, állítólag alkalmazottak kaptak felmondást minden megindoklás nélkül, egyesek fizetését csökkentették, a vezetőség bérét pedig megemelték.
Snežana Pejčić, a vízművek igazgatónője kérdéseinkre közleményben válaszolt. Abból kiderül, hogy a vállalat igazgatói bizottsága elfogadta a Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalat 2011-es munkatervét.
– Ez a munkaterv megállapítja, hogy négy alkalmazott munkaerő-feleslegnek számít, akiknek – a törvénnyel összhangban és egy előzetes gazdasági elemzést követően – kifizettünk bruttó 2 582 827,76 dinárt. Amennyiben ezek az alkalmazottak munkaviszonyban maradtak volna nyugdíjba vonulásukig, akkor a vállalatnak ez 6 355 670,94 dinárjába került volna. Munkaerő-feleslegként az igazgató tanácsadója, a szennyvíztisztító munkavezetője, a vízmérő-ellenőrző szolgálat munkavezetője és egy vegyészeti technikus kapott felmondást – áll az igazgatónő válaszában, amelyből gyakorlatilag kiderül, hogy a közvállalat a városi képviselő-testület jóváhagyása nélkül fizetett ki több mint huszonötezer eurót végkielégítés címén, hiszen a Városi Tanács a héten tartott ülést, amelyet valószínűleg csak az előttünk álló héten követ a képviselő-testület ülése. Ezen várható a közvállalatok idei terveinek megvitatása is.
Arra a kérdésünkre, miszerint tudomásunk szerint egyes embereknek felmondtak az elmúlt időszakban, míg helyükre másokat vettek fel, az igazgatónő a közleményben csak annyit válaszolt, hogy kinevezése óta – vagyis 2010. október 28-a óta – nem mondtak fel egyetlen munkásnak sem. (Négy ember munkaerő-feleslegként kapott felmondást, annak ellenére, hogy tudomásunk szerint kettejük helyett legalább tíz ember önként távozott volna végkielégítés mellett).
Arra a kérdésünkre, hogy az új kollektív szerződés alkalmazását követően egyes alkalmazottaknak 10-22 százalékkal csökkentették, a vezetőségnek pedig növelték a fizetését, az igazgatónő kiemelte, hogy a közvállalatokra vonatkozó kollektív szerződés értelmében korrigálták az alkalmazottak koefficiensét, ami ezek után 1 és 4,8 között mozog az előző 1,25 és 6,5 helyett.
– Ennek az átszervezésnek köszönhetően biztosíthattuk azt, hogy a legegyszerűbb munka órabére elérje a törvény szerint kötelező 95 dinárt – mondta.
Az igazgatónő hangsúlyozta, hogy ebben az esetben kikérték a szakszervezet véleményét is, amelynek elnöke elmondta, hogy nagy előrelépésről van szó, de hogy a munkafolyamat még mindig nem meghatározott.
Snežana Pejčić kérdésünkre elmondta, a 2011-es terv szerint 231 alkalmazottal dolgoznak majd, vagyis néggyel kevesebbel, mint tavaly – ez a négy ember távozott végkielégítéssel.
A vízművek Önálló Szakszervezetének elnöke, Momir Tasić elmondta, a munkások között nagy az elégedetlenség, ami a vízművek nehéz anyagi és általános helyzetének a következménye.
– A mostani helyzet egy rossz üzleti politika következménye. Ha egy közvállalatban munkaerő-feleslegről beszélünk, akkor az a rossz politizálás miatt van. A szakszervezet erre már az előző években, tavaly és idén is próbált rámutatni. Ami a végkielégítések kifizetését illeti, a szakszervezetnek nincs konkrét információja ezekről a dolgokról. Kikérték a véleményemet, még az előző igazgatónő idején, hogy mit szólok, hogy az igazgató tanácsadóját munkaerő-feleslegként küldjék el, amit én azért elleneztem, mert nem tartottam helyénvalónak, hogy végkielégítéssel elküldjünk egy volt igazgatót, aki ellen bizonyos eljárások folynak – magyarázta a szakszervezet elnöke, aki hozzátette, hogy a többi eset kapcsán nem kérték ki a véleményét.
– A tartományi szakszervezet felkért, hogy kérjek a vállalattól egy írásos magyarázatot, hogy kiket, miért bocsátottak el, mert tény, hogy a munkafolyamatot nem tartották tiszteletben és a dialógus, kommunikáció terén nagy hiányosságok vannak. Sokkal könnyebb lenne bizonyos jogokat érvényesíteni, ha lenne kollektív szerződés. Sajnos, amint nem tartják tiszteletben a szükséges munkafolyamatokat, és nincs dialógus, nehézségek akadnak és félelem alakul ki az alkalmazottak között. Ekkor fordulhat elő az is, ami nálunk előfordult, hogy a szakszervezetet okolják, minket vádolnak azzal, hogy mindezekben a dolgokban részt vettünk, ami természetesen nem igaz. A koefficiensek megváltoztatását és az elbocsátásokat is a szakszervezet bevonása nélkül végezték el. De ettől komolyabb gondok is vannak, hiszen éveken keresztül kevesebb volt a minimális órabér a közvállalatban a kormány által előírtnál.
– Ami a koefficienseket illeti, tény, hogy vannak előrelépések. Kifogásaim voltak a belső koefficienseket illetően, mert nem tartották tiszteletben a szükséges munkafolyamatokat, nem kérték ki a véleményünket. A szakszervezet kapott egy értesítést a munkaerő-feleslegről és kérvényt két munkástól, hogy védje meg őket. A szakszervezet kivizsgálta a körülményeket, amelyek alapján őket munkaerő-felesleggé nyilvánították és most van folyamatban a vizsgálat. Hogy valakit felvettek-e, van-e új munkás, erre nem tudok válaszolni, mert a vállalat nem tartja tiszteletben törvényes kötelezettségét és nem konzultál ezekben az esetekben sem a szakszervezettel. Ezt az előző vezetés sem tartotta tiszteletben. A vállalatban tulajdonképpen csak a vezető változik, az üzleti politika nem – emelte ki az elnök, akitől megtudtuk, hogy a vállalatnak nincs saját kollektív szerződése, mert annak kidolgozására eddig nem volt hajlandóság a vezetőség részéről.
