Amennyiben Ön meg szeretné szerezni a magyar állampolgárságot, hol tart az igénylési folyamatban?
3. Nem tettem még konkrét lépéseket ez ügyben 61.0%
2. Folyamatban van az iratok összegyûjtése 21.0%
1. Átadtam a szükséges dokumentumokat 18.0%
Szavazatok száma: 1123
„ Elegem van már abból, hogy kisebbségnek neveznek. Én sem vagyok sem alávalóbb sem becstelenebb mint azok, akik a többségi nemzethez tartoznak. Én is tagja vagyok egy nemzetnek és erre büszke vagyok. Azért örülök a magyar állampolgárságnak, mert legalább tudom bizonyítani , hogy én is vagyok valaki”-- ezt Kozma Boldizsár csantavéri nyugdíjas mondta. S nem csak ő, hanem rajta kívül még sok ezren érzik, érezzük, hogy sehová sem tartozunk. Itt van az otthonunk, a hazánk is, de kimondva vagy kimondatlanul, az, hogy valaki kisebbségi, már eleve minősítést jelent.
A nemzethez tartozás érzését az állampolgárság megszerzésének lehetősége csak felerősítette. Ha a magyar válogatott csapat játszott egy világbajnokságon vagy egyéniben küzdött az olimpián egy magyar versenyző, jó volt szurkolni neki, öröm volt hallgatni a magyar himnuszt, mert eddig is azt érzetük, hogy az nekünk is szólt. Pedig nem volt papírunk arról, hogy magyarok vagyunk.
A könnyített eljárással megszerezhető magyar állampolgársággal kapcsolatban a legnagyobb jelentősége annak a bejelentésnek volt, amikor az Orbán kormány hatalomra kerülése után szinte azonnal tudatta a világ minden magyarjával, hogy az anyaország állampolgárságot ad mindenkinek, éljen a világ bármely pontján. Kevesebb mint egy hónap múlva pedig ismét egy fontos állomásához érkezik a tavaly júniusban megindult folyamat: azok, akik elsőként adták át állampolgársági kérelmüket, március 15-én letehetik az állampolgársági esküt vagy fogadalmat. A világ több mint 2000 pontján fogadják a honosítási kérelmeket. Állampolgársági esküt viszont ennél sokkal kevesebb helyen tesznek majd a nemzeti ünnepünkön. Annyi bizonyos, hogy Szabadkán, Csíkszeredában és Kolozsvárott lesz ünnepi eskütétel. Azért itt, mert ezeken a helyeken volt a legnagyobb az érdeklődés a honosítás iránt.
Nem tudok a kettős állampolgárságra gondolni anélkül, hogy ne jutna eszembe Hódmezővásárhely. Persze a 2004-es magyarországi népszavazás is szorosan ehhez tartozik, de ami akkor történt, az a korabeli kormányzó politikusok szégyene, nem a magyar népé. Abban az esztelen helyzetben jelentette be Hódmezővásárhely, hogy a világ minden magyarjának tiszteletbeli polgári címet adományoz. Állampolgárságot nem adhattak, adtak hát, amit módjukban állt. Jelképesen sok ezren lettünk a legnagyobb virtuális magyar város polgárai. A gesztus gyógyírként hatott a megsértett és megtagadott magyarokra. S ugyanez a város most az eskütételre invitálja tiszteletbeli polgárait. Hódmezővásárhely példáját hat évvel ezelőtt más városok is követték dacolva az aktuális hatalommal, mégis a magyarok összetartozásának szimbóluma a Szeged melletti kisváros lett. Mindegy, hogy hogyan vándoroltak a határok, vagy kit hová sodort a sors, szimbolikusan tartozhatott Hódmezővásárhelyhez. Ez a város kinyitotta kapuit minden magyar előtt. Jó érzés volt tudni, hogy nem csak otthon, családi beszélgetések alkalmával ítélte el az anyaországiak egy része a határon kívüliek elleni hivatalos lejáratási kampányt, hanem egy város hivatalosan, nyilvánosan is felvállalt minket.
A magyar kormány becslése szerint az első évben 200000–400 000 határon kívül élő magyar kéri majd honosítását vagy visszahonosítását. A Délvidéken az előzetes közvélemény-kutatások szerint hozzávetőlegesen 80000 élnek majd a magyar állampolgárság megszerezésének lehetőségével.
Nem véletlen, hogy a világon az egyik legtöbb kérelmet éppen Szabadkán adták át. Egyfelől nálunk a kettős állampolgárság már 20 éve a politikai közbeszéd témája, másfelől az emberek nemzeti öntudatát jelzi a nagy érdeklődés. A szabadkai Magyar Főkonzulátuson már csak októberi időpontokra jegyzik elő a kérelmezőket. Igaz ez hosszú idő, de amikor a kérelmező az előre egyeztetett időpontban megjelenik, nincs várakozás, nincs idegeskedés mindenki nyugodt és kedves. A magyar kormány mindent megtett, hogy mindenki számára elérhető legyen a magyar állampolgárság és ennek intézése kulturált körülmények között folyjon. Szabadkán legalábbis ez a tapasztalatunk. Volt, aki kérelme átadása után egy szál rózsával tért vissza az ügyintéző kisasszonyhoz.
Az állampolgársággal szavazati jogot is kell adni mondja az egyik fél, a másik pedig, hogy ne avatkozzanak bele azok a magyar belpolitikába, akik nem Magyarországon élnek, illetve nem fizetnek ott adót. Kimondva vagy kimondatlanul a szavazati jog ellenzői attól tartanak, hogy a Fidesz a határon kívüli szavazatok segítségével bebetonoztatja kormányzói pozícióját.
Több európai ország is lehetővé teszi a határain túl élőknek, hogy szavazzanak. A választójog azonban még nem jelenti azt, hogy az emberek élnek is majd a lehetőséggel. Igaz ugyan, hogy a magyar nemzet egyharmada a határain kívül él, ám nem biztos, hogy többen vennének részt a magyar parlamenti választáson, mint mondjuk a délvidéki horvátok, akiknek csak az egyötöde adja le voksát a szerbiai külképviseleteken.
Számomra a választójog körüli vita kicsengése, hogy van magyar állampolgárság meg még magyarabb, vagy vannak magyarok meg kevésbé magyarok. Ugye ezt senki sem gondolhatja komolyan.
Egyetlen fajta, teljes állampolgárság van és ezzel a választójog is jár. De ettől sem kell félni, mint ahogyan attól is felesleges volt rettegni, hogy a határon kívüliek tömegével szállják majd meg az anyaországot. Nem volt nagy elvándorlás, bevándorlás, most sem lesz. A választójog pedig csak lehetőség és nem kötelezettség.
