A szinte mindent meghatározó akaraterőről, kitartásról, szorgalomról, bátorságról, kalandvágyról nem esett szó közöttünk, hiszen az egy hónapos brüsszeli küldetés bőven adott témát. Dianával abból az alkalomból beszélgettem, hogy nemrégiben tért vissza Brüsszelből, ahol egy hónapot dolgozott az Európai Parlamentben.
A topolyai lány 2005- ben szerzett diplomát Szabadkán a Közgazdasági Egyetem marketing szakirányán, és úgy alakult a helyzet, hogy a jelenlegi munkájának igen sok köze van az ott tanultakhoz. 2005 decemberében adódott a lehetőség, hogy a Tartományi Képviselőházban gyakornokként elhelyezkedjen Egeresi Sándor ‒akkor még alelnök‒ mellett. Miután ez sikerült, az államvizsgát is letette, s immár az elnöki kabinet munkatársaként három éve ott dolgozik. Természetesen munkahelyének köszönhetően lehetősége nyílik utazni, megismerni Európát.
‒ Eljutottam Brüsszelbe, ezt megelőzően, tavaly nyáron pedig részt vettem egy strasbourgi tíznapos programon, és azóta is törekszem, hogy az ilyen lehetőségeket kihasználjam. Úgy gondolom, hogy a fiataloknak ilyen és hasonló külföldi utakon részt kellene venniök, hogy képet kapjanak arról, mi hogyan működik az Unióban. Brüsszelben január ötödikén kezdtem a munkát a Tabajdi Csaba által vezetett magyar szocialista delegációs titkárságon, ami azt jelenti, hogy nem egy képviselő irodájába, hanem az egész szocialista delegáció feladatkörét ellátó titkárságra kerültem.
Ha jól tudom, akkor te vagy az első határon túli magyar fiatal, aki ebben a programban részt vett.
‒ Igen. Egyébként ez a program él, és minden egyes frakció: az Európai Néppárt, a liberálisok, a zöldek folyamatosan keresik azokat a fiatalokat, akik kimennének és dolgoznának egy hónap erejéig. A feltétel természetesen az, hogy a jelentkező egyetemet végzett fiatal legyen, angol, francia vagy német nyelvtudással.
A mindennapi munkád igen dinamikus, de talán az Európai Parlament tempója a te számodra is újdonság volt.
‒ Ott egészen más a munkakultúra, nagyon fontos számukra pontosság, a precíz munka. Reggel 8.30- kor indul a nap, a képviselők, a magasabb beosztású tisztségviselők 9 előtt nem jelennek meg a munkahelyükön, ami nem furcsa, mert 9 előtt nem kel fel a nap, tehát sötétben megyünk, és elméletileg este hatig tart a munkaidő, de hatkor szinte soha nem indultunk haza, általában nyolcig, fél kilencig, vagy a munka mennyiségétől függően akér tovább is maradtunk. Ezek olyan munkák, amelyek nem tűrnek halasztást.
‒ Konkrétan nekem hírlevelet kellett szerkeszteni, közleményeket, nyilatkozatokat kellett elküldeni a megfelelő helyekre. Programok szervezésébe is bekapcsoltak: A rasszizmus Európában elnevezésű konferencia előkészítéséből, szervezéséből is részt vállaltam, ami nem volt egyszerű.
Engem is elküldtek a bizottsági ülésekre: a képviselő, vagy az asszisztense helyett elmegy a fiatal, részt vehet a bizottsági üléseken, természetesen feljegyzéseket készít, és ez nagyon hasznos az asszisztensek számára, mert a következő lépéseket le tudják vonni.
‒ A külügyi bizottságba kerültem, ami a szívem csücske. Hozzám közelálló témákkal foglalkoztak, és nagyon tetszett, amikor a cseh elnökség bemutatkozott. Érdekes pillanat volt, amikor olyan politikusokkal ültem egy padban, akiket a televízióból ismertem. Figyeltem, ahogy a cseh elnökség bemutatkozott, és átvették az elnökséget a franciáktól.
A VMSZ küldöttségének ottjártakor egy- két programban segítettem, kalauzoltam őket, részt vettem szervezésben, időpontkérésben.
Gondolom, nagyon sok fiatal dolgozik a EP épületében.
‒ Igen, nagyon sok a fiatal. Szerintem ez azért van, mert ők azok, akik egész nap terhelhetők, képesek feszített munkatempóban dolgozni, ők azok, akik több nyelven beszélnek, és természetesen ők azok, akiket érint, érdekel az unió működése.
Diana lelkes beszámolójából az is kiderült, hogy a hatalmas épületben nem egyszerű az eligazodás. Egy emeleten 12 lift van, rengeteg folyosó, épületszárny, külön fitnesztermek, fodrászat, bolt és hatalmas menza. Ami az ebédidőt illeti, déltől kettőig, fél háromig tart, de ez nem azt jelenti, hogy egész idő alatt, hanem 20-30 perc alatt ebédelnek.
‒ Néha előfordult egy kicsit lazább nap, amikor a harmadik emeleti kávézóba is beültünk. A konyha egyébként nem nagy pozitívum. Igaz, hogy mindennap volt nyolcféle menü, mindenki a kiválasztott sorba állt, hogy megkapja az általa választott ételt. Ügyelnek az egészséges táplálkozásra, zöldség, gyümölcs, saláta, hal volt mindig, de nagyon hiányoztak a hazai ízek, legalábbis számomra íztelennek tűnt a kínálat. Amiben viszont verhetetlenek, az a csokoládé meg a sör. Ha jól tudom, kb. 2000 fajta sörük van, az epres a kedvencemmé vált, de ez már munka utáni szórakozás, mert szinte mindenki, aki a palotában dolgozik, munka után egy Luxemburg téri sörözőbe tér be beszélgetni, a hétvégi programot megszervezni.
A nyelvi kavalkád hogyan hatott rád?
‒ A képviselők felszólalhatnak a saját anyanyelvükön, a parlamentben hatalmas a fordítószolgálat, de természetesen, ha valamilyen témáról jelentéseket kellett meghallgatni, akkor az angol- vagy a francia nyelv dominált. Minden anyagot igyekeznek lefordítani. A parlamentben ebédidő alatt nyelvet is lehet tanulni. Mindenki arra törekszik, hogy minél több nyelvet, kultúrát megismerjen. Nemcsak politikai, hanem más jellegű rendezvények is vannak. Szerintem a nyelvi és kulturális sokszínűség mellett érezhető egy európai közösségtudat.
Egyébként azt is megtapasztaltam, hogy hatalmas az adminisztráció, lassan történnek a dolgok, a beléptetőkártyámra például tíz napot vártam. Ami számomra szokatlan volt a nyelvi sokszínűség mellett az az, hogy a dinamizmust állandóan lehet érezni a városban, éjjel - nappal. Az öltözködés szabályait a parlamentben be kell tartani, de a péntek a jeans day, az egész héten öltönyös, nyakkendős férfiak is lazán jönnek ilyenkor munkára. A városban pedig nagy a kavalkád, nincsenek tabuk, szabályok, a kor sem számít, a lényeg az önkifejezés. Nem botránkoznak meg, ha valaki nem konvencionálisan öltözködik, a dinamizmus együtt jár a szabadsággal.
A hétvégék mivel teltek?
‒ A város felfedezésével, illetve néhány szép kirándulással. Például a Less folyó partján van egy Dunant nevű város, ahol egyébként a szaxofont feltalálták. Rockfordban, a sajt hazájában mesébe illő régi kőházak között sétáltunk.
Lesz-e folytatás?
‒ Mindenkit elbúcsúztatnak, általában összejön a társaság, értékelik az illető munkáját. Elégedettek voltak velem. Most ez egy hónapról szólt, hiszen minél több fiatalnak szeretnének lehetőséget adni, és kell is, hogy minél többen átéljék ezeket az élményeket. Jelen pillanatban nem tudok a folytatásról nyilatkozni, de nyitott vagyok a kihívásra.
