Azt hiszem, Nádas Györgyöt, a népszerű magyarországi humoristát senkinek sem kell bemutatni. Azt viszont, hogy fakanállal a kezében gombaábrándokra képes, már kevesen tudhatják. Szabadkai tartózkodásakor a Nádas-féle főzésről faggattuk.
Csantavér piacterén a minap 1000 literes üst rotyogott. Nádas György 150 kilogrammnyi húsból főzött pásztorgulyást. Milyen is a jó pásztorgulyás?
- A jó pásztorgulyás, ahogy az igazi pásztoremberek készítik, nemcsak marhahúsból és tarhonyából áll, hanem van benne gomba, petrezselyem, fehérrépa, sárgarépa és sok hagyma, a vége felé pedig tejföllel és liszttel besűrítjük. Szerintem azért pásztorgulyás, mert a pásztorok egész nap dolgoznak, s napjában csak egyszer ettek annak idején, de akkor kiadósan, sűrű egytálétellel rakták rendbe a rakoncátlankodó gyomrukat.
- A hatalmas üstöt a szegedi Frank Sándortól, a világhírű szakácstól szereztük be. Ez már nem is egy nagy bogrács, hanem szinte egy harci jármű! Alapvetően nem szeretem, ha más is belekontárkodik a főztömbe, de ekkora mennyiség elkészítésénél minden segítség elkel, főleg a kevergetésnél. Miután nem mindenki szereti a gombát, a 150 kilogramm húshoz csak 5 kilogramm gombát vettünk, hogy azért kapjon mégis egy kis pikáns ízt.
Az a hír járja magáról, hogy nagyon szeret főzni.
- Igen. Nagyon szeretem a magyar konyhát, a fűszeres, nehéz ételeket. Persze, ahogy jönnek elő bennem a gyári hibák, lassan le kell mondanom róluk, de nem tudok elmenni egy jó marhalábszárpörkölt vagy egy ízletes túrós csusza mellett. A kerti sütés-főzés nagy híve vagyok. Amikor a parázs illata átjárja a gulyást vagy a lecsót, hát az valami mennyei!
Aki a magyar konyhát szereti, az a fűszereket is nagy becsben tartja. Ön szerint melyek a legfontosabb fűszerek?
- Ha magyar konyha, akkor persze a bors, a paprika, a hagyma. Viták vannak, hogy zsír vagy olaj. Nem tudom megítélni, hogy mi van valójában az olajban, a zsír meg mégiscsak zsír. Az az, ami. Amióta meg kiderült, hogy a mangalicának szinte mindene koleszterinmentes, gyakran én is mangalicazsírral főzök, bár a jó libazsírnál jobb alapanyagot nem is tudok elképzelni.
Szakácskönyvből vagy fejből főz?
- Fejből, de azért ha fel kell készülni, akkor átolvasom a szakirodalmakat.
Ilyenkor pontosan betartja a receptben írtakat?
- Nem. Ha van, amit feleslegesnek tartok vagy nem kedvelek, akkor kipróbálom anélkül, és általában sikerül kitalálnom, mivel helyettesíthetem jól.
Van-e olyan étel, ami saját találmány?
- Van. Büszke is vagyok rá, mert sok magyar étterem étlapján szerepel. A hivatalos neve: Nádas Gyuri pulykamellfiléje gombaábrándokkal. (Kedves Olvasóink! Most pedig készítsenek elő papírt és ceruzát! Recept következik.) Pulykamellszeletek sűrű gombamártással leöntve. Rozmaring, bazsalikom, kakukkfű, mustár, fehér bors, liszt, babérlevél van összerottyantva, és azzal van leöntve a picit megpirított pulykamell, a tetejére még reszelt sajtot is teszek. Ahhoz köretként almát tálalok. Kivájom az almát, szerecsendiós krumplipürével töltöm meg, és egy kicsit megsütöm. Nagyon kiadós egytálétel. A Vacsoracsata című műsorban is ezt készítettem el.
Mi a véleménye ezekről a mostanság több országban is igen felkapott főzőműsorokról?
- Én, rossz magyar szóval élve, fikáztam ezeket a dolgokat. Megmondom őszintén, nem mindenkivel vállaltam volna el a szereplést. Egy nagyon intellektuális csapatba kerültem: Szili Nóra műsorvezető, Dobrádi Ákos énekes és Südi Iringó táncos. Nórát már korábbról ismertem, nagyon tisztelem a munkásságát. Ákost most ismertem meg, jól összebarátkoztunk. Iringó pedig csupán az életkora miatt lógott ki a csapatból, de ő is nagyon tündéri lány, bár nem volt sok közös témánk, szeleburdiságával nagyon kedvesen illeszkedett be a csapatba.
Mi a véleménye a reformkonyháról, a vegetarianizmusról?
-- Azt hiszem, az Isten mindenevőnek teremtett minket. Én úgy szoktam csinálni, hogy amikor nincs nagy baj a szervezetemmel, azt eszem, azt iszom, amit megkívánok. Előfordult, hogy hetekig esténként csak tejet ittam, mert az esett jól. Persze vannak kényszerhelyzetek, amikor azt eszi az ember, amit kap, és mivel éhes, meg is eszi. Malmőben szusit ettem. Éhes voltam, nekiestem a nyers halnak, és gyakorlatilag meg is kedveltem. A 80-as évek közepén Moszkvában a magyar nagykövetségen nagy piros kaviárt kaptunk. Ott meg is szerettem. A tengeri herkentyűket egyébként nem igazán kedvelem. Kollégiumban nőttem fel, ahol aztán mindent meg kellet enni, és az elkényeztetett budai fiúból lett egy mindenevő ember. Ez jó iskola volt.
Túl van egy látványos diétán.
- Mikor negyvenéves voltam, elhatároztam, hogy úgy akarok kinézni, ahogy egy negyven éves férfi ki szeretne nézni. Utólag bevallom, nagyon szenvedtem. Másfél évig szénsavmentes ásványvíz, semmi reggeli, csak fehér hús, sok saláta. Persze, mindez jó, csak a rágás hiányzott nagyon. Az, hogy szétomoljon a számban a marhahús vöröses szaftja, a tatár bifsztek...Az ízeket hiányoltam. Mértékkel mindent lehet fogyasztani, de az évi legalább egyszeri orvosi ellenőrzést nem szabad kihagyni!
A kedélyállapotára hogyan hatott a fogyókúra?
- Szomorú ember lettem, aki kényszeredettem mosolygott. Az emberek azt hitték, hogy valamilyen súlyos betegségem van. A nagyfiam, aki egy nagyon jó humorú ember, úgy hívja azt az időszakot: apa, amikor „rákos” voltál. Idézőjelben írva, természetesen.
Eddig csak sós finomságokról beszéltünk. Mi a helyzet az
édességgel?
- Talán meglepő lehet, de nem vagyok nagyon édesszájú. Na, azért a stíriai metéltet, a máglyarakást nem vetem meg.
Hallgat-e zenét főzés közben?
- Igen, de csak úgy a háttérben, és lehet az tulajdonképpen bármi, a tuc-tuc zenétől kezdve a magyar nótáig. Még akár vízállásjelentés is lehet, csak morogjon valami a háttérben.
