Az elektronikus médiumok óriási hányada még a múlt században él, olyan műsorokat gyártanak, amelyekre nincs szükség, tehát nem is nézik vagy hallgatják őket. Ha nincs érdeklődés a műsorok iránt, akkor viszont azokból megélni sem lehet.
Dr. Dubravka Valić-Nedeljković, az Újvidéki Egyetem újságíró szakának vezetője elmondta, hogy az elektronikus média tartalmi minősége nagyon nagy jelentőséggel bír, mert kihatással van az egész társadalomra.
– Először is tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a műsort az újságírók készítik. Ha munkát biztosítanánk az olyan fiatal újságíróknak, akik műveltek és jól értik a szakmájukat, már nagyon nagy lépést tennénk a minőséges műsorok felé. A fiatal újságírók kreatívabbak mint az idősebbek. Egyes pszichológiai tanulmányok is azt mutatják, hogy az emberek a 25. életévükig a legkreatívabbak, utána már a tapasztalatok variálásával és az újabban megtanult ismeretek kombinációjával alkotnak.
Mit nyerne a média a gyakorlatban a fiatalok munkába állításával?
– Például olyan programok készülhetnének nálunk is, amelyeket most az itteni média másoktól vásárol. Én valóban nem értem a mi médiaházainkat, mert azt hiszik, hogy megvenni egy-két külföldi program licencét olcsóbb, mint munkába állítani azokat a fiatalokat, akik kreatív és professzionális munkát képesek nyújtani.
Hogyan lehetne javítani a mostani programok minőségén?
– Például úgy, hogy ezekből a fiatal szakemberekből csapatokat lehetne alkotni, akik aztán egy projektfeladatot kapnának, hogy dolgozzanak ki egy olyan új műsorformátumot, amelyet más még nem használ, ami már magában azt jelenti hogy exkluzív, és eleve felhívja magára a figyelmet.
Pillanatnyilag milyen a hazai médiumokban a helyzet?
– Nálunk a médiaházak úgy spórolnak, hogy elbocsátják az újságírókat, és megveszik másoktól a program-licenceket. A televíziók külföldi sorozatokat vásárolnak, amelyek a világ különböző részein készülnek, és ezek a műsorok különböző kultúrkódokat tartalmaznak. Mire alapozódik egy jó vicc? A kultúrkódokra. Nem biztos, hogy ami egy angol nyelvterületen élő embernek nevetséges, az egyértelműen nálunk is vicces lesz. Nekünk saját vicceink vannak, amelyek a saját társadalmi, történelmi és politikai kontextusunkba illenek bele. Ez nem azt jelenti, hogy valakinek jobb vagy rosszabb a humorérzéke, hanem egyszerűen más a kultúrkódja. Úgyhogy számomra sokkal elfogadhatóbb az a gyakorlat, amelyet a világon több média is kifejlesztett, hogy saját fiatal szakemberei legyenek a médiumoknak. Tehát teret kell nekik adni és időt, hogy kifejleszthessék az új formátumokat, így utána nem marad el a profit sem.
Az idősebbek számára mi a megoldás, nem gondolkoztak esetleg a továbbképzéseken?
– Persze, a szakmát az ember egész életében tanulja. Ha valaki azt gondolja, hogy mindent megtanult, mert teszem azt 15–20 éves tapasztalata van, akkor nagyon téved. Szerbiában sok újságírói tréning létezik, de azt kell, hogy mondjam, hogy a médiumoknál nem túl nagy a lelkesedés ez iránt a lehetőség iránt. Nálunk azt sem értik sokan, hogy minden médiában dolgozó újságíróra 10 munkát kereső újságíró jut. Fel kellene, hogy fogják az újságírók, hogy nagy a felelősségük, és ha rosszul végzik a munkájukat, akkor könnyen elveszíthetik azt. És csak a legjobbak képesek arra, hogy profitot termeljenek. A piac- és minőség-orientált média világában az ismeretségen, vagy valamiféle más kapcsolaton alapuló munkához jutás elképzelhetetlen.
