Elvesztette pénztárcáját? Volt benne a pénzen kívül más is, például személyi igazolvány vagy bankkártya? Kihez forduljon ilyenkor az ember?
Ez attól függ, hogy az eset hol történt meg, melyik városban. Újvidéken például létezett az elveszett holmik osztálya, ahol egy ideig megőrizték a városszerte elvesztett tárgyakat, 2009-ben azonban megszüntették. Szerbia más nagyobb városaiban továbbra is léteznek olyan intézmények, amelyek a talált tárgyakat tárolják, sőt, Belgrádban külön internetportált tartanak fenn, ahol minden talált holmit megjelenítenek, így könnyebben gazdára találhatnak. A www.izgubljenonadjeno.com honlap elméletileg egész Szerbia területét fedi, de a gyakorlatban az elveszett háziállatok, dokumentumok, tárgyak 95%-a a fővárost érinti.
Újvidéken pár évvel ezelőtt úgy döntött a városi hatalom, hogy a talált tárgyak irodájára nincs szükség, bár évtizedeken keresztül sikeresen működött. Kapcsolatba léptünk a város illetékeseivel is, akiktől azt a választ kaptuk, hogy a városnak semmi kötelezettsége sincs ilyen intézmény fenntartására. Ha törvényes kötelezettsége nincs is, a polgárok iránt azért lehetne némi felelőssége, mert egy ekkora városnak szüksége van legalább egy ilyenfajta „raktárra”. Ennek hiányában az újvidékiek csak a „becsületes megtaláló” lelkiismeretében bízhatnak, no meg a szerencsében.
Az újvidéki Városi Közlekedési Vállalatban elmondták, hogy meglehetősen sokan keresik fel információs irodájukat az elveszett tárgyak, dokumentumok ügyében.
– Minden autóbuszvezető köteles az járműben hagyott tárgyakat jelenteni az információs iroda ügyeletes munkásának, és ezután leadni a vállalat pénztárán. Legtöbbször személyes dokumentumokat találunk, pénzt vagy pénztárcát nagyon ritkán. A múlt héten egy általános iskolás elvesztette a mobiltelefonját, az autóbusz vezetője szerencsére megtalálta, a nap folyamán a diákot felhívták szülei, így könnyen megtaláltuk a tulajdonost. Ez persze egy jól végződött történet, nem sikerül mindig megtalálni a tárgyak gazdáját – mondta lapunknak Milorad Vukašinović,a Városi Közlekedési Vállalat szóvivője.
Amióta a vállalat bevezette azt a szabályt, hogy csak az első ajtókon lehet bejutni az autóbuszba, jelentősen javult a biztonsági helyzet is.
– A zsebmetszők persze mindig találnak valamiféle kibúvót, legújabban rájöttek, hogy megéri kifizetni az autóbuszjegyet, mert így feljuthatnak akadálymentesen a járműre. Abban az esetben, ha valaki biztos abban, hogy a városi autóbuszban felejtett valamit, jelentkezhet a VKV információs irodájában, vagy a jegyárusoknál, akik segítenek – magyarázta Vukašinović.
A székvárosi taxisok naponta rengeteg ügyféllel dolgoznak, így nem csoda, hogy sok minden marad az autójukban.
– Előfordul, hogy az ügyfélnek a zsebéből kiesik a kulcsa, mobiltelefonja vagy a pénztárcáját felejti itt. Ilyenkor megtörténhet az is, hogy az utána jövő ügyfél talál rá az elvesztett tárgyra. Sok függ azonban a taxistól is, de általában az elveszett tárgyak 50 százaléka visszakerül az eredeti tulajdonosához – mondta Zoki, aki már nyolc éve taxisofőr Újvidéken.
A rendőrségre nagyjából csak az elvesztett személyi iratok kerülnek, pénztárcánkat vagy elhagyott esernyőnket ne itt keressük. Mileva Tomić,az újvidéki rendőrség szóvivője szerint a zsebmetszők 90 százaléka a városi autóbuszokban „dolgozik”.
– A városi autóbuszok ideális terepet jelentenek a kisebb tolvajok, zsebmetszők számára. A legnagyobb forgalomban működnek a legtöbben, ez az az idő, amikor az emberek a munkából hazafelé tartanak, tehát a délutáni órák a legveszélyesebbek, ilyenkor jobban oda kell figyelni táskánkra vagy zsebünkre – meséli Tomić.
Személyes élményem is van az üggyel kapcsolatban, pár évvel ezelőtt útra indultam egy esős délelőttön. Mielőtt beültem volna a gépkocsiba, levetettem kabátomat, kivettem a pénztárcámat, és „ügyesen” az autó tetejére tettem. És ott is maradt. Benne személyi igazolvány, pénz, bankkártyák stb. Szerencsémre, mielőtt elkezdtem volna intézni az új iratokat, hívtak a halpiaci postáról, hogy megtalálták a pénztárcámat. Pénz nem maradt benne, az iratok viszont igen, még a bankkártyák is.
Milica, aki a halpiaci posta csomagfelvevő osztályán dolgozik, elmondta, hogy a posta körül mindig találni pénztárcákat, ha ilyet találnak, beviszik az épületbe, és abban az esetben, ha az iratok alapján el tudják érni a tulajdonost, felveszik vele a kapcsolatot. Az esetek többségében az iratokat nem veszik ki a pénztárcákból, így a pórul járt tulajdonosoknak legalább nem kell újra intézni őket. Többek között én is ennek a „polgári önszerveződésnek” köszönhetem azt, hogy feledékenységemet viszonylag olcsón megúsztam.
Később megtudtam, a halpiac a zsebmetszők és a „becsületes megtalálók” kedvenc környéke, itt dobják el a kibelezett pénztárcák kilencven százalékát. Így a pár évvel ezelőtt beszüntetett elveszett tárgyak osztályának a szerepét a halpiaci posta vállalta fel, legalábbis a gyakorlatban.
