Folytatódnak az újvidéki képviselő-testület képviselői, pártjai közötti csatározások, kijelentéseivel mindenki poénvadászatra élezte ki retorikáját, igaz, most a választások küszöbén ez nem látszik furcsának, a gond csak ott van, hogy ez a jelenség már évek óta folyik.
Hogyan lehet bemocskolni a másikat, hogyan lehet megtalálni azokat a közös érdekeket a politikai ellenfelek és üzletemberek között, amelyeknek köszönhetően, ha ég a talpuk alatt, közösen tagadhatják le azokat a gazságokat, amelyeket, saját vagyonuk gyarapítása érdekében, a „tűz közelében” elkövettek.
Az újvidéki politikai színtér nagyjából olyan, amilyen az egész országé, a hatalmi hierarchia szorosan összefűződő érdekszálai megalkották azt a kemény magot, amelyet a polgárok önerőből képtelenek feltörni, hiszen a civil szférát teljesen ellehetetlenítették, összemosták a politikai pártok által alapított úgynevezett civil szervezetekkel, ezért a kiutat nem a választásokban kell keresni, itt még a láthatáron sincs olyan politikai erő, amely valamiféle változásokat eszközölhetne ki.
A legutóbbi torzsalkodásokat Maja Gojković korábbi polgármester, a Néppárt elnöke indította be azzal a kijelentésével, miszerint a jelenlegi polgármester, Igor Pavličić kijelentéseivel félrevezeti a nyilvánosságot, többször is megvádolta a Korrupcióellenes Ügynökség vezetőit, és így kárt okoz a városnak, és rossz légkört teremt.
Itt meg kell jegyezni, a Korrupcióellenes Ügynökség azzal vádolta meg a mostani polgármestert és a városi vezetőség több kiemelkedő alakját, hogy visszaéltek hivatalukkal, és több mint 100 milliós kárt okoztak a városnak, valamint az új autóbusz-állomás megépítését finanszírozó beruházónak, és vállalata kisrészvényeseinek.
Az új autóbusz-állomás továbbra sem működik, tovább nő a tulajdonosának okozott kár, amely lassan akkora összegre rúg, hogy város legyen a talpán, amelyik azt kifizeti. A perek a város és az autóbusz-állomást működtető ATP Vojvodina vállalat között már évek óta húzódnak.
Újvidék polgármesterének azonban sikerült a városi adminisztrációval is megutáltatnia magát, a napokban figyelmeztető sztrájkhoz folyamodtak, ugyanis csökkentették a fizetését azoknak a dolgozóknak, akik nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. Méghozzá a felére. Igaz, hogy ez a döntés a köztársasági kormány rendelete alapján született, mégis, mint utólag kitudódott, a polgármester is rámondta az áment, mert a városi adminisztráció a várostól is kap némi anyagi segítséget, ezt Pavličić a rendelet után eltörölte. Érdekes módon Dragan Đilas, Belgrád polgármestere semmit sem törölt, sőt semmibe vette a köztársasági kormány rendeletét, és a mai napig teljes fizetést ad a fővárosi adminisztráció dolgozóinak. Újvidék polgármestere azonban mindezek ellenére már a következő mandátuma terveit szövögeti, az elmúlt napokban bejelentette, mi mindent „újít” fel majd, ha megnyeri a következő választásokat. Fontos az önbizalom.
Micsoda káosz, mondaná egy uniós országból idetévedt polgár, és tényleg az. Az emberek belefásultak ezekbe az ökörségekbe, nem reménykednek.
Az egyedüli kiutat csak egy olyan politikai és gazdasági értékváltás jelentené, amely képes lenne ráerőltetni erre az országra saját szabályait, azokat betartatni, és egy új politikai elitet felnevelni az új értékrend alapján. Ez is több évtizedes folyamat lenne, de így esély nyílhatna az új generációknak egy normálisabb életre.
Egyelőre sajnos nem létezik olyan mechanizmus, amely ezt lehetővé tenné, az Európai Unió nem avatkozik bele azoknak az országoknak a belügyeibe, amelyek nem tagjai az uniónak, és egy ilyen fenék nélküli mocsárba mint Szerbia, esze ágában sincs belemártani a kezét. Adhatnak irányelveket, segíthetnek kisebb adományokkal, már csak a saját lelkiismeretük végett, nehogy úgy tűnjön, hogy lemondtak a déli területekről. Pedig erre már rég sor került, a szerbiai hatalmi elit nem kis lelkesedésére. Jól tudják, nem kell mást tenniük, csak mindent megígérni, és semmit sem teljesíteni, hiszen az unió is épp ezt várja el tőlük. Jobban mondva, tisztában vannak az itteni elit teljesítőképességével. És íme a tökéletes ördögi kör, amelytől az egyszerű polgár letargiába zuhan.
