Egy kisebb könyvtárat lehetne alapítani abból a 10 834 kötetből álló szállítmányból, amely pénteken jutott át a magyar–szerb határon Vajdaságba. Az öttonnányi és ötvenezer euró értékű rakomány javarészt a Pro Hungaris Alapítványnak és Tajvan magyarországi képviseletének köszönhető, és tartományunk iskoláit fogja gazdagítani.
Az ajándék hivatalos átadására november végén került sor, de a szállítmány állítólag a szerb vámhivatal újabb követelményei miatt késett néhány hónapot.
A határon Zsoldos Ferenc, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a zentai Ci-Fi Ifjúsági Központ vezetője várta a szállítmányt.
Még mindig olyan körülményes az ajándékba kapott könyvek behozatala, mint egykor volt?
– A korábbihoz képest nagyon liberálissá vált a behozatal. A miloševići időkben nem is nagyon lehetett importálni. Amikor 1999-ben megalakult a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete, s ajándékkönyvek behozatalára vállalkozott, akkor megrekedt egy nagy szállítmány Magyarországon, amit a Duna TV gyűjtött az Aracs társadalmi szervezetnek. Akkor úgy oldottuk meg a gondot, hogy amikor jöttek haza az egyetemisták, akkor mindenki kapott a táskájába 20–30 könyvet. Jól meg volt ez szervezve, de valójában illegális behozatalnak, vagyis könyvcsempészésnek számított. A 2000-es változás után lehetőség nyílt a könyvek beszállítására, de ez akkor még engedélyköteles volt, s végül a Magyarországon rekedt könyvek egy részét is hivatalosan hozta be az Aracs. Minisztériumi és – emlékezetem szerint – vámhatósági engedély is kellett a behozatalhoz, s talán három éve lett egyszerűbb az eljárás. Természetesen ez az adományokra vonatkozik, nem pedig a piaci behozatalra. Nem kell már előzetes engedély, bizonyos dokumentumok bemutatásával behozhatók az ajándékkönyvek. Természetesen lezárt kamionban lehet őket szállítani, és a vámon ellenőrzik a listát.
Miért kellett most két-három hónapot várni a régen szállításra kész adományra?
– A behozatal ezúttal azért késett, mert a szerbiai szabályzat, vagy inkább a gyakorlat változott. Eredetileg úgy terveztük, hogy az általam vezetett Ci-Fi Ifjúsági Központ hozza be a könyveket, mert így a legegyszerűbb, sokéves tapasztalatunk is van ilyen téren, utána pedig átadjuk az MNT-nek a szállítmányt, hogy továbbítsa az iskoláknak. Amikor azonban elkészítettem az iratokat, s az esetleges gondok elkerülése végett bemutattam őket a vámhatóságnak, akkor jelezték, hogy csak olyan szervezetek hozhatják be a könyveket, amelyeknek van könyvtáruk. Ennyiben talán szigorodott a feltétel. Tehát át kellett írni a szállítmányt az iskolákra, ehhez pedig be kellett szerezni tőlük számos hivatalos iratot, de közbejött a karácsonyi szünet, utána pedig a havazás, tehát több tényező közrejátszott a késésben.
Miként lehet „hozzájutni” egy ilyen jelentős könyvadományhoz, s hogyan jut benne szerephez például Tajvan?
– A Pro Hungaris Alapítványnak és vezetőjének, Magyary Rozáliának köszönhetjük. Nem nagy, de rendkívül aktív civil szervezet ez, és segíteni akarták a Magyar Nemzeti Tanácsnak a tevékenységét, s mivel az iskolákkal kapcsolatban áll az MNT, meg is kérdezték, hogy mire lenne szükségünk. Mivel az iskolai könyvtárak elsősorban házi olvasmányokra tartottak igényt, ezeket helyezték előtérbe. A Pro Hungaris amellett, hogy kapcsolatban áll a kiadókkal, és könyveket gyűjt tőlük, időnként támogatókat is szerez, akik pénzzel segítik az alapítványt. Feltételezhetően ilyen módon nyerték meg Tajvan magyarországi képviseletét is a délvidéki könyvajándékozáshoz. A szállítmányban azonban nemcsak a „tajvani” könyvek vannak benne, vagyis a házi olvasmányok, hanem ennél jóval nagyobb mennyiség is: több mint tízezer könyv mintegy ötvenezer euró értékben. Mindaz, amit a Pro Hungaris a kiadóktól beszerzett. Általános és középiskolásoknak szólnak.
Ki részesül az adományból, s mikor jut hozzá?
– Elsősorban azoknak az iskoláknak lesznek szétosztva a könyvek, amelyek az MNT tavalyi pályázatán jelezték, hogy szeretnének könyveket vásárolni. Megjegyzem, nagyon sokan kértek könyveket, és kiemelten házi olvasmányokat. A zentai vámudvarból a magyarkanizsai iskolának köszönhetően néhány nap múlva Martonosra kerül a szállítmány, és ott lesz szétválogatva, csomagolva. Bizonyos, hogy több tucat iskola részesül belőle.
Az érdeklődés mintha azt cáfolná, hogy „kiveszik” az olvasás…
– Sajnos a XXI. század eleve nem az olvasás felé tart. Az iskolák esetében viszont az a saját tapasztalatom is, hogy különösen alsóban a gyerekek még nagyon nyitottak a könyv felé, s később, talán miután már a számítógép nagyobb szerepet játszik az életükben, akkor ez kezd visszaszorulni. A szórványterületre pedig különösen hálás gyermekkönyveket vinni, mert ott sokszor a nyelvromlással küszködnek, és különben is minden gyerek szereti, ha olvasnak neki. Szórványban különösen nagy hatása és eredménye lehet a könyvnek az anyanyelv megőrzése terén is.
