A politikában nem feltétlenül a logikus vagy egyértelműnek látszó lépések fizetődnek ki. Sokszor előfordul, hogy a logika felborításával valaki azzal teljesen ellentétes intézkedést foganatosít, s a végén kiderül, hogy nem is járt rosszul az egésszel. Más kérdés, hogy az állam és polgárai hogyan járnak az efféle logikátlan lépésekkel, a polgárok azonban véleményüket a választások során szabadon kinyilváníthatják, így aztán különösebben ne is tiltakozzanak, ha az általuk bizalmat nyert vezetők szabadon taktikáznak reményteli jövőjükkel. Egy ilyen veszélyes, logikátlan intézkedés kopogtat most is a szerb politika ajtaján.
Miután Szerbia az égvilágon mindent elkövetett annak érdekében, hogy még a választások előtt elnyerje az uniós tagjelöltséget, miután kész volt beleegyezni Prishtina regionális szereplésébe is – sikerként feltüntetve a csillagocskát, mely ugyan jelzi az 1244-es határozat érvényességét, de a hágai Nemzetközi Bíróság függetlenséggel kapcsolatos véleményét is –, most újra egy öngól beadására készül, kizárólag a hazai politikai terepre koncentrálva. Az államfő és a parlament elnöke – ki-ki a maga illetékessége szerint – napokon belül ki fogja írni az általános választásokat. Ez ma már szinte nem is téma, beletörődött nagy nehezen mindenki, hogy eljött egy idő szerinti, azaz nem rendkívüli szavazás ideje, annak ellenére, hogy az elmúlt évek a rendkívüli választások folyamatos sürgetésében teltek. A hétfőn már megválaszolásra kerülő kérdés ma még az: mi lesz Koszovóval? Ott is kiírja Szerbia a választásokat? Parlamenti és helyhatósági szavazás is lesz? Vagy esetleg csak Észak-Koszovóban fogják kiírni a választásokat, ahol még működnek azok a szerbiai intézmények, amelyeket Angela Merkel még ma lebontana?
Az Egyesült Államok belgrádi nagykövete világosan közölte, hogy Amerika ellenzi a szerbiai választások koszovói megtartását. Feltételezhetően az Európai Unió tagállamai sem rajonganak az ötletért. Egyes politikai elemzők már most figyelmeztettek: ha egy ilyen lépésre szánja el magát Belgrád, az egy újabb barikád emelésére fog hasonlítani, csak ezúttal nem a tagjelölti státus lesz a tét, hanem a csatlakozási tárgyalások időpontjának a kijelölése. Jó lenne, ha az államvezetés alaposabban belemélyedne az efféle vélemények tanulmányozásába, mielőtt még meghozná a végleges döntést. Vagy mivel a soron következő integrációs lépcsőfok eléréséről úgyis csak a választások után hoz döntést az EU, akkor most a kampány előtt teljesen mindegy, milyenek lesznek a következmények?
A választások Koszovóban történő kiírása körül voltaképpen akkor állt be a ma is tartó tudathasadásos állapot, amikor első ezzel kapcsolatos nyilatkozatában Slavica Đukić-Dejanović az 1244-es határozat rendelkezései miatt problémásnak nevezte e lépést, majd később ígéretet tett: a választásokat az alkotmánnyal összhangban mindenütt, Szerbia egész területén, tehát Koszovóban is kiírják. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, Borislav Stefanović, a szerb tárgyalócsoport vezetője sem tartja a legjobb megoldásnak a választások koszovói kiírását, s miután a parlament elnöke közölte, hogy ez mégis be fog következni, maga úgy nyilatkozott: még nem hoztak döntést a kérdésben...
A legnagyobb gondot az az 1244-es határozat jelenti, amelyre olyan jó hivatkozni, amikor a koszovói függetlenség el nem ismerését és a „Koszovó is, EU is” politikát kell népszerűsíteni, s olyan kegyetlennek tűnik betartani, ha egy-egy kedvezőtlen elemére hívják fel az ország figyelmét. Magyarázatot, belpolitikai célzattal, azért lehet találni: azt ugyanis, hogy a kérdéses határozat nem szögezi le szó szerint: „Szerbiának szigorúan tilos választásokat kiírni Koszovó területén”, politikai beállítottságtól függően, kétféleképp is lehet értelmezni: nem írja, hogy szabad, avagy nem írja, hogy nem szabad...
A logikus, értelmes lépés az lenne, ha egyszerűen nem írnák ki a választásokat Koszovóban. Ezzel ugyanis nem vonná az ország kétségbe az európai közeledés következő állomását, az 1244-es határozat tiszteletben tartását, kompromisszumkötési elszántságát. A politikában viszont sokszor nem a logikus döntések azok, amelyek kifizetődnek, amelyek szavazatokat hoznak, s amelyek kormányalakításhoz vezethetnek.
