Az egyik nemzetközi szervezet szerint a tömegtájékoztatás függetlenségére Szerbiában a legnagyobb veszélyt a politikai nyomásgyakorlás jelenti. A magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy nemcsak a tömegtájékoztatás esetében ez a helyzet, hanem más területeken is, például az igazságszolgáltatásban. Mi más juthatna az ember eszébe, amikor azt hallja, hogy több mint tízéves bírósági huzavona után a Fellebbviteli Bíróság is helyt adott a požarevaci bíróság tavaly novemberi döntésének, amelynek értelmében a Marko Milošević ellen folytatott per elévülés miatt lezártnak tekinthető! Az egykori elnök fia, mint ismeretes, 2000 májusában támadt rá az Otpor néhány tagjára, súlyos testi sérülést okozva nekik. Nem tudni pontosan, hogy kinek (kiknek) állt érdekében, hogy az elnök fia megússza önkényes, „aranyifjúi” viselkedését éppen most, a választások előestéjén, de egy kis elemzéssel bizonyára nem lenne nehéz rátalálni.
Vele szemben Bogoljub Karić, az egykori Mobtel teljhatalmú tulajdonosa már nem úszta meg azt, hogy ujjat húzott a hatalommal, távollétében folyik ellene az eljárás, és nemrégiben azzal adott hírt magáról, hogy beperelte a B92 egyik műsorvezetőjét, mivel „nyilvánosan véleményt mondott egy, a bíróságon folyamatban levő ügyről”.
Ez a megnyilatkozás is egészen biztosan a választásoknak szól. Karić már ugyan nem pártelnök, de ha tudjuk, hogy az egykor általa vezetett politikai szervezetnek, a Szerbia Ereje Mozgalomnak nem kis szavazótábora volt, biztosan nekik akart üzenni. Ha mást nem, hát annyit, hogy ne a jelenlegi hatalomra, hanem az ellenzéki pártok egyikére szavazzanak. A jellemző ebben is csak az, hogy ő sem bízik meg a honi igazságszolgáltatásban, nem hajlandó hazajönni és tisztázni magát, hanem üzenget és ügyvédjei révén perel egyeseket, amivel azt sugallja, hogy egy másik hatalom esetében az igazságszolgáltatás is másképpen működne.
Megtörténhet, hogy esetleg igaza is van és egy másik hatalom esetén talán az ő pere is elévülne… Azt, hogy errefelé az igazságszolgáltatás nem egyforma mindenki számára, már sajnos régen megtapasztaltuk. Gondoljunk csak a temerini fiúk esetére, akik jelenleg is börtönben ülnek és büntetésüket hasonlítsuk össze azzal, hogy mennyit kaptak azok, akik tavalyelőtt brutális módon halálra vertek Belgrádban egy fiatal francia szurkolót.
Az erkölcsi erózió egyetlen intézményt sem kímélt meg és bizony ez alól a bíróságok sem jelentenek kivételt. Az emberek már régen nem hisznek sem a rendőrség, sem pedig a bíróságok pártatlanságában. A fent említett két eset csak olaj a tűzre. Talán még a kisebbik baj az, hogy az emberek bizalmatlanok az igazságszolgáltatással szemben, mert ez változhat, ha meggyőződnek az ellenkezőjéről. Sokkal nagyobb baj, hogy ha a hatalom gyakorlói is időnként azt sugallják, úgy viselkednek, hogy a kezükben tartják az igazságszolgáltatást.
