A vajdasági magyarokat közvetlenül érintő vagy a tartomány hatásköreire vonatkozó kérdésekben ritkán született meg azonnal a szükséges konszenzus a parlamenti többséget alkotó pártokon belül a képviselőház elmúlt mandátuma során. A tartomány finanszírozása volt az egyik leggyakrabban emlegetett kérdés, melynek tartós rendezése a következő parlamenti ciklus döntéshozóira vár, megnyugtató megoldást ugyanis csupán az erről szóló törvény elfogadása jelenthet. Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője szerint a pénzelés ma is gondot okoz, még ha bizonyos előrelépés is történt időközben az ügyben. Visszaemlékezve a parlament jelenlegi összetételének munkaindítására, egyéb problémák is eszébe jutottak.
– Az új ügyrend elfogadása előtt, 2008-ban meglehetősen nagy akadályokba ütközött a parlamenti munka, mert a korábbi ügyrend lehetővé tette az ellenzék számára, hogy saját akarata szerint ellehetetlenítse az üléseket. A minőségi munka így csak ennek az ügyrendnek és a parlamentről szóló törvénynek a módosítását követően, 2010-ben vehette kezdetét.
Az előfeltételek megteremtődésével melyek voltak a képviselőház első fontosabb lépései? Hogyan védte a vajdasági magyar érdekeket a VMSZ képviselőcsoportja?
– Az elsők között a népszámlálásról, az oktatásról, a művelődésről, az anyakönyvekről és a gazdasági kamarákról szóló törvény módosítását hajtotta végre a parlament. A legfontosabb eredmények között tartjuk számon 2009-ben – a vízummentesség elnyerésén kívül – a tartományi hatáskörökről szóló jogszabály meghozását és a statútum kikiáltását, valamint a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadását és a magyar választói névjegyzék összeállítását. A kollégiumokról szóló törvényjavaslatra benyújtott módosítási indítványainknak köszönhetően 2010-ben sikerült megőriznünk a nemzeti tanácsok hatásköreit a diákok jóléti kérdéseinek területén. A felsőoktatási törvény módosítása révén pedig ma már lehet magyarul vizsgázni, diplomamunkát írni olyan tantárgyakból, melyeket magyarul is beszélő tanárok adnak elő. Ugyanebben az évben kieszközöltük a rendszámtáblákról szóló szabályzat megváltoztatását, így az adaiak, a zentaiak, a magyarkanizsaiak, az óbecseiek és a topolyaiak is saját rendszámtáblákat kaptak. Jómagam részt vettem egy képviselői kommunikációs iroda projektumában Óbecsén, így naponta felkereshettek javaslataikkal az emberek. Eredményként könyvelem el, hogy megbukott a vasúti törvény, mert nem biztosítottuk a parlament szavazatképességét – ha elfogadták volna, ma már nem lenne esély arra, hogy a jövőben Vajdaság átvegye a területén lévő vasúti infrastruktúra nagyobb részét. A legnagyobb eredmények között tartjuk számon a rehabilitációról és a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvények elfogadását. A parlamentben a bányászati jogszabállyal kapcsolatos felszólalásomat követően Oliver Dulić miniszter elismerte, hogy megfeledkeztek a kőolaj-járadék Vajdaságot megillető részéről. A hibát módosítási indítványunkkal javították, s így 2011-ben a járadék tartományi része három százalékról hétre emelkedett. További eredmény, hogy az Európa Tanács dokumentumaiban, a VMSZ közbenjárására, a Szerbiáról szóló úgynevezett monitoring-jelentésekbe bekerültek a vajdasági és a kisebbségi kérdések is.
Hozott-e a képviselőház a VMSZ-frakció által rossznak vélt döntéseket?
– Nem támogattuk az Oroszországi Föderációval kötött energetikai megállapodást, mellyel gyakorlatilag elajándékozták a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot. A 2010. évi költségvetést sem szavaztuk meg, mert megpróbálta ellehetetleníteni Vajdaság működését. A bíróságok és az ügyészségek székhelyéről szóló törvényt sem támogattuk, melynek értelmében 138-ról 34-re csökkent a bíróságok száma, s ezzel megszüntették többek között a magyarkanizsai, a zentai, az adai, a topolyai, a temerini és az óbecsei bíróságot is. A Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjának azon indítványa ellen szavaztunk, mely a képviselőválasztásról szóló törvénnyel kapcsolatban javasolta, hogy koalíciós listák esetében ne kelljen a pártnak tartania magát a listás sorrendhez a mandátumok kiosztásakor, mert ezt a lépést Európa kijátszásának tartottuk. Nem támogattuk a Dinkić-féle önkormányzatok finanszírozásáról szóló törvényt sem, mert azt propagandaként, látszat-decentralizációként ítéltük meg. Sajnálatos az is, hogy nem sikerült egy olyan köztulajdonról szóló törvényt megszavazni, mely elősegítette volna Vajdaság és az önkormányzatok tényleges gazdasági fejlődését.
A későbbiekben viszont a VMSZ már támogatta a költségvetést.
– Az alkotmány sokat emlegetett 184. szakasza előirányozza, hogy Vajdaságot megilleti a köztársasági költségvetés legalább hét százaléka. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ennek a hét százaléknak valójában sokkal többnek kellene lennie. De ha már az alkotmány ennyit ír elő, akkor legalább azt tiszteletben kéne tartani. Ennek a költségvetésnek a háromhetedét nagyberuházásokra kell fordítani, s ha ezt nem tartják be, akkor nincs miből utakat építeni, egyesületeket, templomokat felújítani. Ez volt az oka annak, amiért 2009 végén a költségvetés ellen szavaztunk. A kormány 2010 végén már egy olyan költségvetési javaslatot terjesztett be, mely összhangban állt az alkotmány kérdéses kitételeivel, így nyugodt lelkiismerettel megszavazhattuk. 2011 végére elértük azt is, hogy a VMSZ küldöttségének lehetősége volt tárgyalni a költségvetésről annak a kormány általi elfogadása előtt. A képviselők elé került javaslat így végre nem volt alkotmányellenes. Általánosan elmondható azonban, hogy a költségvetés megvalósítása terén mindig hatalmasak voltak az akadályok. Így volt ez 2011 végén is. A pótköltségvetésre benyújtott módosítási indítványunknak köszönhetően viszont az év utolsó két hónapjában több pénz érkezett Vajdaságba, mint az esztendő első tíz hónapjában összesen. Csak az a szomorú, hogy egyedül voltunk ebben a harcban.
