Dr. Kókai Tibor csantavéri születésű építész jelenleg Torontóban él. Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, s a Vasbetonszerkezetek Tanszéken szerezte meg a tudományok doktora címet. A szabadkai Építőmérnöki Karon, majd mérnökként Bécsben vállalt munkát. 1987-ben kivándorolt Kanadába, és vezető beosztásban dolgozott különféle műszaki irodákban. Ma már a világ vezető tervezőmérnökeinek egyike. Az 56 éves mérnök Torontóban él feleségével, Czapár Mária pszichológussal. Több neves épület tervezője: Torontóban az 51 emeletes Ritz, a 75 emeletes Aura, Las Vegasban a Mandarin, Dubajban a Marina és az Emaar toronyépületeket tervezte. Abu Dhabiban egy 70 emeletes, 360 méter magas irodaépület tervezése is a nevéhez fűződik. Villámpostán faggattam arról, hogyan lehet az ember sikeres.
Mikor és miért hagyta el Vajdaságot?-- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Azt hiszem, sosem leszek teljesen megbékülve azzal a döntésünkkel.Egy “hazát” otthagyni nem könnyû dolog, de úgy gondolom, számunkra Vajdaság inkább “szülôföldünk” volt, mint “hazánk.” Úgy éreztem, a hivatalos jugoszláv hatalom jogainkat illetôen nem úgy viszonyult hozzánk, mint akik ehhez az államalakulathoz tartozunk, és –szerintem - nem is törekedett arra, hogy a vajdasági magyarok otthon érezzék mugukat szülôföldjükön. Az is igaz, hogy voltak bírálói és ellenzôi ennek a hártányos megkülönböztetésnek a többségi nemzethez tartozók soraiban is.Döntésünket, hogy elhagyjuk szülôföldünket, konkrét tények és megélt negatív élmények alapozták meg. Hadd említsek meg néhányat ezek közül. Miután 1979-ben befejeztük egyetemi tanulmányainkat Budapesten (én a BME-en, feleségem, Mária az ELTE-n), az akkori magyar kormány diszkriminatív bevándorlási politikája miatt kénytelenek voltunk visszautasítani anyaegyetemeink felkérését a tanársegédi munkakör betöltésére. Ezek után hazatértünk Szabadkára, különbözeti vizsgák (önigazgatási szocializmus!) árán honosítottuk diplomáinkat és munkába álltunk. Már a honosítás során éreztük az illetékesek nemtetszését, hogy Magyarországon tanultunk, és ezt a továbbiakban még jó néhányszor meg kellett tapasztalnunk. Munkahelyünkön sokszor éreztük a kisebbségi helyzetünkből adódó hátrányos megkülönböztetéseket. Én a szabadkai Épitészeti Karon mint tanársegéd dolgoztam. A rám nehezedô nyomás egyértelmûvé tette, hogy a Kommunista Szövetségbe való belépésemért agitálnak. Elvi és erkölcsi okokból a KSZ tagsághoz semmi kedvem se volt, annak ellenere, hogy volt koztuk egy par igazan jo ember is. Szakmai továbbképzésünket nemhogy nem támogatták, de egyenesen gátolták. Szinte lopva, titokban kellett disszertációnkat elkészíteni a betervezett doktoráláshoz. 1983-ban Budapesten, anyaegyetemeinken megszereztük az egyetemi doktori címet. Én a BME Vabetonszerkezeti Tanszéken készítettem a disszertációmat, amely nagy hasznomra volt a késôbbiek során.A 80-as évek elejétôl sorjáztak a belügyi szervekkel való “beszélgetéseink.” Ezekbe a családtagok némelyikét is bevonták korukra való tekintet nélkül. Magyarországi kapcsolataink érdekelték ezeket a szerveket. Igaz, voltak kapcsolataink, de tisztán szakmaiak és rokoniak. Nekem nem tetszett ez a “finom terror.” Felmerült bennem a kérdés, mivé fejdődhet e beszélgetések sorozata. A fentiek alapján, hozzáadva a gazdaság és a kommunizmus hanyatlását, megvalósíthatatlannak tűnt az az óhajunk, hogy szaktudásunkat megfelelô mértékben alkalmazni tudjuk, továbbá hogy szakmai elôrehaladást érjünk el. 1984-ben született gyermekünk, Ákos jövôjét sem láttuk biztosítottnak. 1985-ben szedtük a sátorfánkat, és a család Ausztriában kötött ki. Azonnal beindítottuk a folyamatot a kanadai bevándorlási engedély megszerzésére. Bécsben mérnökként dolgoztam. Erre a pár évre szívesen emlékezem vissza. 1987-ben Kanadába, Toronto városába költöztünk.Hogyan kezdődött a kanadai élete, pályafutása?--Feleségem rokonainál laktunk egy Toronto melletti faluban ez első pár hónapban, amig állást nem szereztünk. Sokat köszönhetünk nekik beindulásunk megkönnyítése terén. Ismét honosítani kellet a diplománkat. Mindketten egy pár hónap után a szakmánkban dolgoztunk, és kb. 3 éven belül a szakvizsgákat is letettük. A kezdet azért nem volt olyan egyszerű. Más az Észak-Amerika-i üzleti hozzáállás, és a nyelvi nehézségek sem voltak mellékesek. Természetesen, gyorsan tapasztalnunk kellett, hogy nincsenek barátok, rokonok, és hogy minden idegen. Szerencsére szüleink majdnem évente, meglátogattak bennünket, még az új „balkáni háborúk” alatt is. Lassan azért szert tettünk jó barátokra is (kanadaiak, magyarok, szerbek, stb.), és kezdtünk beolvadni egy más kultúrába, egy olyanba, ahol a tudományt, a kemény és becsületes munkát, a kultúrát és a technológiát éppúgy megbecsülik, mint Európában. Így váltunk lassan világpolgárrá. Most hol él és hol dolgozik?--Megérkezésünk kezdete óta Torontóban élünk, ami egy csodás várossá nőtte ki magát; a környező településekkel együtt kb. 5 milliós lélekszámú – igazi multikulturális hely.Most a Read Jones Christoffersen középület tervező cégnél vagyok, és egyike a fő részvényeseknek/tulajdonosoknak. A cég 380 fős, kétharmadunk épülettervezéssel (statika, dinamika), egyharmadunk építési fizikával és restaurálással foglalkozik; nagy irodáink vannak Vancouver, Calgary, Edmonton és Toronto városokban. A cég Kanada legnagyobb ilyen típusú cége, sok érdekes munkával és szakmai lehetőséggel.Abból , amit a lexikonból kiolvastam arra a következtetek, hogy Önt számon tartják a világ vezető szakembereinek körében. Hogyan jutott dubai vagy Las Vegas-i megbízásokhoz?--Sok jó mérnök van a világon, és én nem rangsorolnám magamat, de az tény, hogy kemény munka, szaktudás és a „megfelelő időben a megfelelő helyen lenni” elmélet alapján nevezetes kanadai, USA-beli és közelkeleti munkákon tudtam dolgozni. Természetesen, ezeket a munkákat időre és a megfelelő anyagi határokon belül kellett teljesíteni. A mérnöki problémamegoldás sikere, mint egyébként minden szakmában, a kreativitáson múlik. Az elmúlt két évtizedben tervezéseim során sok olyan mérnöki szak- kérdés merült fel, amelyek a szabványokban nincsenek kidolgozva. Ezek megkérdőjelezése alapján jutottam be a Kanadai Vasbeton Szabványbizottságba, ahol már 10 éve ügyködöm és az országos példatár kidolgozásában is részt vettem. Hasonló módon vagyok tagja a Kanadai Országos Kutatótanács Földrengés Bizottságának is, amely a földrengési terheket írja elő a kanadai szabványban.Mérnököknek nagyon nehéz más országokban, más szabványok alapján tervezni, mert igaz, hogy az elmélet ugyanaz, de a szabványosított megoldások igencsak eltérőek, és a több ezer oldalas szabványokat gyorsan átlátni és ezen részletek alapján gazdaságos megoldásokat találni nem könnyű. A Las Vegas-i (City Center} munkán a Mandarin tornyot és a Veer tornyokat terveztem (ezek 37 emeletesek és 7 fokban dőlnek magasságuk mentén), mindkét épületet világhírű USA-beli mérnökökkel terveztük.
Nagy kihívás ilyen hatalmas épületeket tervezni? Mi benne a különleges?--A munkát jól megcsinálni mindig kihívás, vagy azért, mert nagy, és mert kevés rá az idő, vagy azért, mert kicsi és komplikált, vagy nagy is és komplikált is; és az ördög nem nyugszik, az ember pedig hibázik (főleg stressz alatt)....A jó csoportmunka, jó kommunikáció a csoporton belül és a többi konzultánssal, a technológia és az elméletek jó ismerete, jó termelési rendszerek felállítása és megfelelő proaktív hozzáállás nélkül az emberek könnyen bajba jutnak egy (hosszú) munka folyamán. A munkákat le is kell pecsételni és jogilag felelni kell érte, amíg az az épület áll. Nagyon szép, de nem könnyű ez a szakma.A magas lakóépületek nyírófalainak merevségét (a falak vastagságát és alaprajzi hosszát) a legfelső emelet vízszintes gyorsulásának a határa szabja meg, amit a szélteher okoz. Ha ugyanis az épület hajlékony, akkor a felső emeleten alvó ember hányingert (tengeri betegséget) kap – ezt a szubjektív emberi korlátot (hogy mekkora vízszintes gyorsulásnál lesz valaki tengeri beteg) matematikai egyenlet formájába tenni nem egy egyszerű dolog.Ebből a problémából eredően van egy, a Torontói Egyetemmel együtt kidolgozott találmányunk egy olyan épületelem kialakítására, ami a magas házak lengését lassítja. A Japan Nippon Steel segítségével minden nagy skálájú kísérletet elvégeztünk már, és közel állunk ennek a jelentős találmánynak az alkalmazásához.. A fent leírt problémának a lényege a következő: minél magasabb az épület, annál nagyobbak a szélterhek és a vízszintes gyorsulások, hasonlóan mint az autók jó amortizációs rendszerénél (hogy éljek egy analógiával), ha jó a lengéscsillapító, akkor az autó kevésbé rugózik (le-fel) és a mozgás gyorsan csillapítódik. Napi hány órát dolgozik, most éppen mivel foglalkozik?--Sajnos túlságosan szeretem a munkámat és így napi 10-11 órát dolgozom, sok hétvégét is. Nem lenne ez kötelező, de a sok magas szintű munka sok figyelmet követel, és emellett a fiatal szakemberek képzésére is időt kell szánni.Most egy jó néhány nagyon komplikált 60-70 emeletes épületen dolgozom a csoportommal, és most van a torontói 78-emeletes lakóépületem (Aura) kivitelezés alatt.
Tartja-e a kapcsolatot a kanadai magyarokkal?--A kanadai magyarsággal természetesen kapcsolatban vagyunk, különösen a Kanadai Magyar Mérnökök Szövetségével, amely egy nem-politikai szervezet és a mérnök szakmájú magyar bevándorlóknak segít állást keresni. Más magyar csoportok rendezvényeire is eljárunk, de sajnos, nem sok idő marad szórakozásra.Szabad idejét mivel tölti?--A Kanadában élő kis létszámú rokonságra kevés idő jut. Hét közben heti háromszor úszom egy úszócsapattal, és még versenyekre is járok; hetente leúszok10 km-t. Hétvégeken, ha tudunk – még ha munkát is viszünk magunkkal --, felmegyünk a tóparti hétvégi házunkhoz, amely nyáron nyaralást, télen pedig telelést jelent mindenféle sportolási lehetőséggel. Ezek közül az úszás, kajakozás és a sífutás a legkedveltebb aktivitásunk. Évente egy párszor operába, komolyzenei koncertre és színházba is eljárunk. Szintén évente fiunkhoz, Ákoshoz is eljárunk Kalifoniába, aki a Berkely egyetemen kutató vegyész. Szabadidőnk messze nincs annyi, mint amennyit szeretnénk, de mindehhez nemcsak az én elfoglaltságom járul hozzá, hanem az is, hogy feleségem legalább olyan elfoglalt a szakmájában, mint amilyen én vagyok.Milyen gyakran jár vissza Csantavérre?--Sajnos nagyon keveset. Legutoljára rokonaink rendeztek egy széleskörű családi összejövetelt egy pár éve, azóta nem voltam ott. Én Csantavérről 3 éves koromban eljöttem Szabadkára, de Csantavér (édesanyám Csörgő) éppúgy mint Csóka (apám Kókai) a legkedvesebb vajdasági falvakként élnek emlékezetemben.Mi hiányzik itthonról a leginkább?--Az édes anyanyelvünk, ízével, kultúrájával és kemény történelmével...... és természetesen bátyámék, akik Angliában élnek, a kiváló rokonok, jóbarátok (akiknek nagy része szerteszét él a nagyvilágban, mint mi is), továbbá a vajdasági koszt és egy pici házi barackpálinka. Elégedett embernek tartja magát?--Sok szempontból igen és egy néhány szempontból nem....mindenesetre nem panaszkodhatom életünk alakulása miatt, mert a kezdet a nagy világban lehetett volna sokkal nehezebb is. Egyelőre egészségesek vagyunk, és hasznos tagjai egy nagyon jó emberi társdalomnakMi az, ami mégis a legkevésbé tetszik Kanadában, a mostani életében?--Erről sokat beszélgettünk feleségemmel és barátainkkal. Sajnos, beszélgetéseinknek az volt a konklúziója, hogy ilyen munkakörök és pozíciók betöltése nem járhat kevesebb munkával – tehát ami nem tetszik, az a szabadidő és az ebből adódó élvezetek hiánya. Egyértelmű, hogy ebben a kérdésben nekünk kell döntést hoznunk, mi is a fontosabb számunkra – a szakmai aktivitások, vagy a szabadidő. Lehet, hogy ez megoldódik egy pár éven belül életkorunk előrehaladásával, és a döntés egyértelműbbé válik Megbánta, hogy elment?--Abból a szempontból igen, hogy nem élhettünk együtt szűkebb és tágabb értelemben vett családunkkal, barátokkal, és hogy nem tudtam/tudtuk a magyarság általános ügyét előbbre vinni Vajdaságban és Magyarországon egyaránt. Hiányoznak az évek melyeket szeretett szüleinkkel együtt tölthettünk volna....Abból a szempontból viszont nem, hogy egy olyan életet élünk, ahol a felkínált lehetőségek megragadásával szakmailag az elithez tartozhatunk; kulturális és bármilyen társadalmi téren hiányunk nincs; hogy egy szabad országban élünk, és biztosíthattunk jövőt fiunknak és magunknak, miközben megismerhettük a kanadai és az Észak-Amerika-i (Angol) kultúrát.
