Ugyan nem hoz milliókat és rohamos fejlődést Kragujevacnak és a šumadijai térségnek az, hogy van Brüsszelben képviselőjük, de mindenképpen pozitív hatással van a lehetőségeikre. Meg kell állapítanunk, hogy nyitottak, átlátták ennek fontosságát, és nem utolsó sorban belátták: kérdezni és tanulni nem szégyen.
Brüsszelben a cseh dél-morvai régióval osztja meg irodáját Borka Tomić, Kragujevac képviselőnője. Folyékonyan beszél angolul és franciául, 33 éves, Belgrádban angol nyelvet, később Párizsban menedzsmentet tanult.
Kragujevac, vagyis a šumadijai térség fél évvel ezelőtt, tavaly októberben küldött képviselőt Brüsszelbe. Önre esett a választás.
– A kragujevaci vezetőség megértette, miért fontos a brüsszeli iroda megnyitása. Ez egy megbízatás, amelyen az ember fél évig vagy egy évig dolgozik, és nem csak itt, hanem ezt követően otthon is igen sokat tehet a régiójáért. Képviselőnek lenni nem pompa és magamutogatás, hanem kemény munka. A fizetésemet és a lakás bérlését is a kragujevaci önkormányzat állja. Mivel egy-egy kisebb város talán anyagilag ezt nem tudja magának megengedni, a kulcs szerintem abban rejlik, ha ezek a községek összefognak. Hosszú távon pedig mindenképpen az lenne a jó, ha a régióknak – Szerbián belül többnek, tehát Vajdaságnak is – állandó képviselője lenne itt.
Az elmúlt fél év alatt mit sikerült megvalósítania, milyen lehetőségeket lát ebben a munkában?
– Novemberben egy hattagú küldöttség, a šumadijai régió hat városának képviselője járt nálunk, megismerkedtek az Erópai Unió intézményeivel, a térség bizottságával, és megnézték, hogyan működik egy-egy régió képviselete kint, többek között megtekintették az isztriai irodát. Teljes mértékben szabad kezet kaptam, szinte minden ötletemet megvalósíthatom. Rengeteg tennivaló akad, denagyon sok támogatást és segítséget kapok a cseh kollégáktól, akik tulajdonképpen már túl vannak mindazokon a tranzíciós nehézségeken, amelyek ránk várnak.
Néhány területre különös figyelmet fordítok, ilyen például a mezőgazdaság. Mindenképpen szeretném, ha a szeptember folyamán Brüsszelben megrendezésre kerülő vásáron a mi termelőink is be tudnának mutatkozni, továbbá ha az organikus termesztést is népszerűsítenénk egy szeminárium keretében. A šumadijai vásár nemzetközivé tétele is fontos feladat a számomra, hiszen ennek a rendezvénynek még angol nyelvű honlapja sincs, aminek kiindulópontnak kellene lennie, hogy az együttműködés megindulhasson. A turizmus népszerűsítésén is dolgozunk, különösen most, hogy beindultak a fapados repülőjáratok a Belgrád–Brüsszel vonalon. Ezenkívül az én munkám az is, hogy a Szerb Együttműködési Központ civil szervezet munkáját segítsem, teljesen természetes ugyanis, hogy itt az emberek sokféle dologgal foglalkoznak. Hangsúlyozni szeretném, hogy bárkinek a rendelkezésére állok, így a vajdaságiaknak is. Egyébként volt már érdeklődés egy cseh régió képviselői részéről, hiszen hallottak Vajdaságról, és szerették volna felvenni velük a kapcsolatot, hogy az iroda megnyitásában segítséget nyújtsanak. Én a misszióhoz irányítottam őket. A mezőgazdaságon kívül a kulturális örökség megőrzésére is nagy hangsúlyt fektetünk. Két projektum is szerepel a terveink között, az egyik Kragujevac városának, a másik pedig a šumadijai régiónak a népszerűsítése. Európa napjának keretében egy külön standon mutatjuk majd be a térség kínálatát. Akivel csak lehetséges, felvesszük a kapcsolatot és összekötjük a hazai intézményeinkkel. Mindenképpen segítséget nyújtunk a pályázatok írásában is, mivel ebben Kragujevacnak még nincs akkora tapasztalata, mint Vajdaságnak.
Hogyan látja Szerbiát Brüsszelből? Elég nyitottak az emberek, és megváltozott már a fejekben valami?
– Szerbiát egy hatalmas lehetőségként látom: a régióknak és a helyi önkormányzatoknak mindenképpen fejleszteniük kell a kommunikációt Brüsszellel. Ebben rengeteg a potenciál. Úgy gondolom, hatalmas lehetőség rejlik a regionális képviseletek megnyitásában. Nagyon sok minden rajtunk múlik. Nem hiszem, hogy mindenki rosszat akarna Szerbiának. Proaktívnak kell lenni. Sohasem koncentrálok a negatív példákra, úgy hiszem, pozitív energiával sok minden elérhető. Nagyon fontos valami mellett kiállni, nem pedig ellene dolgozni. Ha így állunk a dolgokhoz, akkor a velünk együtt dolgozók is pozitívan reagálnak majd. Tudni kell, hogy itt kint az együttműködés a régiók képviselői között nagyon jól, olajozottan működik. Az egykori Jugoszlávia tagállamainak képviselői havonta egyszer találkoznak, közös terveket dolgoznak ki, hiszen elsősorban a közös nyelv és a helyi szinten felmerülő igények miatt közösen fel tudunk lépni.
Ezek szerint arra buzdítja a helyi vezetőket, vegyék fel a kapcsolatot és küldjenek képviselőt Brüsszelbe?
– A régióknak fel kell ismerniük ennek a lehetőségnek a fontosságát. Minden alkalommal igyekszem nagyon konkrét lenni, hiszen tudni kell, hogy ez a történet nem a milliókról szól, hanem konkrét dolgokról: hogy a mi mezőgazdászaink eljussanak Franciaországba, hogy tanuljanak, hogy lehetőségeket lássanak, hogy folyamatos legyen az együttműködés, a tanulás, hogy ezek az emberek aztán valódi kapcsok legyenek az Európai Unióval. Ha van stratégiánk, ha valódi kapcsolatokat építünk ki, amelyek segítenek abban, hogy pályázzunk támogatásokra, és azoknak a lebonyolításban is segítenek, akkor nyert ügyünk van. Nekünk ezt meg kell tanulnunk. Románia példaként áll előttünk, hiszen a rendelkezésére álló összegnek mindössze néhány százalékát tudják használni, mert egyszerűen nincs kapacitás, nincs káder, aki el tudná végezni ezt a munkát. Tudni kell ezekkel az alapokkal bánni. Nem szégyen kérdezni, az a szégyen, ha nem akarunk tanulni.
