Noha ezt az illetékesek egyértelműen és jól hallhatóan nem mondták ki, a hétfői borítéknyitogatás nyomán világos: a Szerbiai Telekom eladása kudarcba fulladt. Hivatalosan ugyan jelentkezett egy érdeklődő, a szerbiai mobilpiacon a VIP nevű szolgáltató által már érdekeltségekkel rendelkező Telekom Austria, ám – mint bebizonyosodott – ez a cég is inkább amolyan „szomszéd tehene” alapon tett árajánlatot, amelyről egy órával később maga is beismerte, hogy nem felel meg a pályázat feltételeinek.
A szomszéd ebben az esetben Németország, vagyis a Deutsche Telekom, amely szintén versenyben volt a szerb telekommunikációs vállalatért, a lényeg pedig az volt, hogy mivel az osztrákok formálisan átadtak egy ajánlatot, a németek viszont nem, ezért a kormány úgy is dönthet, hogy velük, mint egyedüli érdeklődőkkel további tárgyalásokat folytat, amelyek során a Telekom Austria még korrigálhatja árajánlatát. Ellenkező esetben fennállt volna a veszélye annak, hogy a kormány a németekkel kezd kétoldali tárgyalásokat. Mint ismeretes, a legnagyobb szerb telekommunikációs cég – amely a hazai vezetékes és mobilpiacon kívül két szomszédos ország, Montenegró és a boszniai Szerb Köztársaság területén is rendelkezik mobilszolgáltatóval – 51 százalékos tulajdonrészének a kezdőára 1,4 milliárd euró volt. A vállalat 80 százaléka állami tulajdonban van, 20 százalékot pedig a görög OTE nevű cég birtokol, amelynek 30 százalékban a már említett Deutsche Telekom a tulajdonosa, emiatt várható volt, hogy a németeket érdekli a Telekom többségi tulajdona. Erre rácáfolt azonban, amikor az eredeti tervvel ellentétben – amely szerint az állami részvénycsomagból bocsátanának áruba 51százalékot – az OTE jelezte, eladja saját 20 százalékát. Ergo: a németek megszabadulnak érdekeltségüktől.
Innen kezdve a csupasz piaci érdekek mentén folyt a csata. Tudvalevő volt, hogy az állami büdzsé üres, az államadósság riasztóan növekszik, választás előtti évben vagyunk, ezért a kormánynak pénzre van szüksége. Emiatt nem hallgatta meg azokat a szakértőket, akik folyamatosan szajkózták, hogy a jelen gazdasági helyzet nem megfelelő az eladásra, világszerte tart még a gazdasági válság, lelassult a pénzmozgás, egy-egy nyugati cégnek államengedélyt kell kérnie, ha több mint egymilliárd eurót kivinne az anyaországból, ráadásul emiatt a Telekomot is csak áron alul lehet eladni, mint a dinnyét Lőrinc-nap környékén. Dinkić megígérte a részvénypénzt, a kormány, hasonlóan a haldokló nagybácsi ágya körül osztozkodó örökösökhöz, fejben már el is költötte a várható bevételt, visszaút nem volt. Az osztrákok pedig jó üzletember módjára, felmérték a helyzetet, megállapították, hogy a kormány szorult helyzetben van, és átadták saját arcátlanul alacsony javaslatukat, amely szerint 950 millió eurót fizetnének az 51 százalékos részvénycsomagért, további 450 milliót pedig három év alatt ruháznának be. Miből? Hát a szerb piacon megvalósított nyereségből.
A szerb kormány forró drótot létesített, azon keresztül igyekezett vevőt találni. A jelek szerint azonban a hívás nem megvalósítható. Az osztrákok számára nem kapcsolható a kormány telefonszáma, mert a hívás emelt díjas, ők pedig nem dobtak be elég pénzt az automatába, de a kormány is hiába hívogatja a vevő névjegykártyáján szereplő számot, akit ők keresnek, az nem elérhető.
