Kevés olyan párt van Szerbiában, amelyik támogatja a jelenlegi, statútumra épített autonómiánál szélesebb körű vajdasági autonómia-elképzeléseket – jelentette ki a népfelszabadító háborúról és Jugoszláviáról szóló igazságokkal foglalkozó egyesület pénteki újvidéki ülésén megtartott bevezető előadásában prof. dr. Jovan Komšić szociológus, politikai elemző. Az elemző a vajdasági autonómia perspektívájával foglalkozott a közelgő parlamenti választások tükrében. A politikusok valós szándékának, így az autonómiával szembeni elképzeléseinek felderítése kapcsán az egyik fennálló problémaként Komšić аz érdekek és a meggyőződések ellentmondását emelte ki. Mint mondta, egy politikus, pártvezér valós meggyőződése sok esetben különbözik az adott pillanatban érdek miatt kialakított véleményénél, s a politikai szereplés és döntéshozás effajta felépítettsége egy sokkal bonyolultabb rendszert teremtett az egypártrendszerben uralkodó politizálás modelljénél.
Vajdaság jellegéről szólva elmondta, hogy a Jugoszlávia széthullását követően létrejött nemzetállamok megalakításának idejében ez a régió egyetlen valódi többnemzetiségű régióként maradhatott fenn. Úgy fogalmazott azonban, hogy a vajdasági identitás megőrzése is veszélyben volt a közelmúltban, hisz a tartomány autonómiájáért valóban küzdő pártok mindvégig regionális vagy kisebbségi pártokként működtek, a politikai döntéshozás perifériájára szorulva. Komšić szerint a vajdasági értékek, az emberi és kisebbségi jogok megőrzése biztosított mindaddig, amíg az európai paradigma határozza meg a körülményeket.
Komšić annak a véleményének adott hangot, hogy bármilyen politikai projektum megvalósításához erős politikai támogatottságra, pártra van szükség. Szerinte nehezen lehetne megvalósítani ma azt az elképzelést, mely Vajdaságot köztársaságként, azaz konföderációs egységként látja egy Szerbiával közösen alkotott államban, hisz a politikai támogatottság ereje az, ami hiányzik ez az elképzelés mögül. Mint mondta, a „minél rosszabb, annál jobb” elgondolások nem hozhatnak javulást az autonómia ügyében – ezek alatt azokat az elképzeléseket kell érteni, melyek szerint a politika tüze által lerombolt alapokon újra fel lehetne építeni egy a mainál sokkal szélesebb felhatalmazásokkal létező autonómiát. Úgy fogalmazott, hogy az efféle elképzeléseket a vajdasági polgárok sohasem támogatnák, mert az elsődleges szempont számukra mégis az, hogy békében, normális életkörülmények között éljenek. Másrészt, húzta alá, egy ilyen elképzelés, a politikatörténet eddigi tanúságai alapján sem vezetne sehova: tény ugyanis, hogy az ínséges időkben minduntalan a totalitárius rendszerek ragadják magukhoz a hatalmat.
Komšić szerint a Demokrata Pártnak nincsenek pontosan definiált elképzelései a regionalizációval kapcsolatban, s a Szerb Haladó Párt is ellentmondásos módon viseltetik e kérdés iránt. A szerb politikai színtéren jó lépésnek tartja a Szerbiai Egyesült Régiók platformjának megjelenését, még ha a párt elnökének elkötelezettségében maga sem hisz – a politikai partnerkeresések, megegyezések folyamatában azonban hozhat pozitív előrelépést is a regionalizáció kérdésének „melegen tartása”. A Liberális Demokrata Párt kínálja Vajdaságnak a legszélesebb körű politikai autonómiát, tette hozzá, ebben azonban bizonyára benne rejlik a Vajdasági Szociáldemokrata Liga politikájában csalódott polgárok szavazatainak az elcsábítási szándéka is. A Vajdasági Magyar Szövetség, mint mondta, valami újat hozott a politika színterére azzal, hogy kisebbségi pártként makacsul ragaszkodott az alkotmányos és törvényes minimumok betartásához a Vajdaságot megillető jogok, források kapcsán. Ma lényegében egyik párt sem utasítja el a regionalizáció valamely fokát, kivéve a Szerb Radikális Pártot és a Szerbiai Demokrata Pártot, ami az érdekek változását jelzi – állapította meg az elemző.
Az autonómia bővítéséről szóló vitákat, mint mondta, nehezíti, hogy a tartomány a jelenlegi hatásköreit sem használja ki. Kritizálta a Tartományi Képviselőház munkáját, mely nem ad lehetőséget a politikai történések, folyamatok érdemleges megvitatására. Úgy vélte, túl nagy fizetésért túl kevésszer ülnek össze a képviselők. A tartományi kormányt egy kormányzás nélküli kormánynak lehet tekinteni, melynek nem egészen tisztázottak feladatai, hatáskörei – értékelte Jovan Komšić.
