A strómanok azok, akik egy kétes hírű vállalkozáshoz adják nevüket, hogy az igazi bűnösök helyett ők „vigyék el a balhét”, és ezért megkapják a fizetségüket. A kilencvenes években, a legnagyobb infláció idején sok vajdasági vált strómanná. Magyarországon ugyanis a betéti társaságok és a kft.-k társtulajdonosait itt keresték, a mi vidékünkön.
Természetesen nem a jól működő vállalkozásokhoz kellettek a strómanok. Egy-egy cég névleges tulajdonosává való válás ára 100 euró volt. S a könnyű pénzszerzés lehetőségéről az emberek nyíltan beszéltek. Most, amikor Budapesten kipattant a BKV-botrány, az érdeklődés homlokterébe került az az Optimismo Kft. is, amely több mint 60 000 eurót vett fel a BKV-tól azért a megbízásért, hogy külső cégként összeszámolja, hány fénymásoló van a BKV-ban. A cégbíróság adatai szerint az Optimismo Kft.-nek két vajdasági tulajdonosa is van. Az egyik Király Árpád csantavéri lakos, a másik Vajda Adrianna bácsfeketehegyi egyetemista lány.
A Duna Televízió Térkép című műsorának nyilatkozó Király Árpád elmondta, hogy egy ismerőse szervezte be, aki azt mondta, semmit sem kell tennie, csak el kell mennie Budapestre, ott alá kell írni valami papírokat, és megkapja érte a 100 euróját.
A megbeszélt időpontban Árpád egy fiatal lánnyal találkozott Szabadkán – ő volt Vajda Adrianna, akit akkor ismert meg. Saját gépkocsijával elmentek a szerb határig, majd gyalog folytatták az utat. A magyar oldalon már vártak rájuk. Egy Pityu nevezetű férfi vitte fel őket Budapestre, és ő is hozta vissza a két fiatalt.
– Én ebben az ügyben úgy jöttem képbe, hogy egy ismerősöm szólt, hogy ezt el lehetne intézni. Valószínűsítem, hogy neki magyarországi kapcsolatai lehettek, akiken keresztül rendezte ezt a dolgot, mert valakitől úgymond megrendelést kaphatott, mert nekem is azt mondta: nézd, ennyi pénzt fogsz kapni, tehát el kell menni. Ugyanúgy, ahogy én elmentem, és aláírtam, másokat is beszervezett, valószínűsítem, más céggel kapcsolatban – mondta Árpád.
A munkanélküli vízvezeték-szerelő úgy érzi, semmi rosszat nem tett. A szóban forgó aláírást követően sohasem találkozott az Optimsimo Kft. tényleges tulajdonosaival, de még csak fel sem tudta volna őket hívni, hiszen sem nevüket, sem elérhetőségüket nem tudta. Természetesen az aláírt papírokból sem kapott másolatot. Nyugodt volt egészen 2008-ig, amikor az adóhatóság Szabadkára hívatta. Addig még a cég nevét sem tudta, amelyiknek a társtulajdonosa lett. A magyarországi nyomozószervek kérésére hallgatták ki Szabadkán. Azóta se kereste senki a budapesti cég vezetői (Gyenes Tünde és Kemény István) közül.
Vajda Adrianna előbb tagadta, hogy köze lenne a céghez. Később, amikor kiderült, hogy mégsem arról van szó, amit korábban állított, hogy valaki visszaélt dokumentumaival, már nem válaszolt az újságírói megkeresésre.
Csantavéren többen vannak, akik száz euróért eladták aláírásukat. Találtunk Temerinben is ilyen embert és Újfaluban is. Az ő adataikat a magyarországi cégbírósági jegyzéken találtuk meg. Természetesen csak kevesen vannak, akik Árpádhoz hasonlóan őszintén elmondják történetüket. Tőle tudtuk meg, hogy voltak olyan strómanok is, akik az aláírást követően is tartották a kapcsolatot a céggel, és több alkalommal is át kellett menniük Magyarországra, hogy pénzt vegyenek fel a bankból. Természetesen ezeket a szolgáltatásokat külön kifizették nekik.
Árpád már bánja, hogy úgy írta alá a papírokat, hogy bele se gondolt, milyen következménye lehet mindennek. De 2007-ben, amikor mindez történt, úgy tűnt, hogy ezzel lehet keresni egy kis pénzt, és őt csak ez érdekelte, a többi nem. A magyar hatóságok végrehajtást rendeltek el az Optimismo Kft. ellen, majd tavaly áprilisban hivatalosan törölték a cégjegyzékből.
Király Árpád szerint a kilencvenes években vett ez a biznisz nagy lendületet, de még három-négy évvel ezelőtt is hallani lehetett arról, hogy van ilyen lehetőség. Ő úgy tudja, mostanság mintha megszűnt volna a strómanok toborzása.
A Palicson élő nyugdíjas házaspár is azzal védekezik, hogy ellopták dokumentumaikat, s valószínűleg így történhetett meg, hogy ők ketten tartoznak a legtöbb pénzzel a magyarországi adóhatóságnak. Az APEH minden negyedévben összeállítja feketelistáját. Ennek élén most a palicsi Dudás Károly és Dudás Aranka áll, mint a KLK63 Kft. tulajdonosai. A háztartási gépek forgalmazásával foglalkozó cég tartozása 4,5 milliárd forint, azaz hozzávetőlegesen 18 millió euró. Az albérletben élő házaspár előbb nyilatkozott az újságíróknak, de amikor látták, mekkora a sajtóérdeklődés, már nem voltak hajlandóak szóba állni velük. Aranka azt mondja, rengeteg kellemetlenségük van mindebből. Az utcán leszólítják, becsmérlik őket. Korábban a magyarországi sajtónak azt nyilatkozták, hogy nincs is ismerősük Budapesten, nemhogy cégtulajdonosok lennének. A 18 millió eurónyi adótartozást pedig hiába is akarná bárki is behajtani rajtuk, nekik pénzük, vagyonuk nincs.
Nem hivatalosan úgy tudjuk, hogy mindazok, akik vállalták a stróman szerepet, azt az utasítást kapták, hogy ha gond lesz, akkor azzal védekezzenek, hogy elvesztették dokumentumaikat, illetve fogalmuk sincs, adataik hogyan kerültek a cég adatlapjára. Az újfalusi Urbán Lukács is azt állította, hogy nem adta el aláírását, nem is tudja, hogyan kerülhettek adatai egyik budapesti cég társtulajdonosainak sorába. Pedig a magyar cégbírósági adatok szerint a SYNOX Kft. társtulajdonosai között az ő neve is szerepel.
Hogy hány vajdasági stróman létezik, senki sem tudja. Bizalmas információkból tudjuk, hogy a határ menti településekről szervezték be a legtöbb embert, s főként magyarokat. A legtöbbjüknek azon kívül, hogy aláírták a cég társalapítói dokumentumait, soha semmi köze nem volt a céghez. Azok, akikkel sikerült felvennünk a kapcsolatot, szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy az aláírt szerződésből nem kaptak másolatot. Vannak, akik még a cég nevét sem tudják, amelyiknek a tulajdonosai vagy társtulajdonosai lettek. Az üzlet ugyanis csak arról szólt, hogy kapnak 100-150 eurót, és nincs rájuk tovább szükség.
Hogy lehet-e abból gondjuk a strómanoknak, amit elkövettek, erre a kérdésre Buckó György szabadkai ügyvédtől kértünk magyarázatot.
– Valószínűnek tartom, hogy most a BKV-botrány kapcsán az érintettek nagy része a sajtóból értesül arról, hogy nem is olyan ártatlan dolog egy cég papírjait aláírni. Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ellenőriztesse le, vajon az a cég ellen, amelyikbe betársult, folyik-e valamilyen eljárás. Ezt legkönnyebben egy magyarországi ügyvéd révén tehetik meg. Azért van erre szükség, mert anélkül, hogy tudnának róla, a magyarországi beutazáskor lekapcsolhatják őket a határon. Ügyvédi praxisomban volt olyan esetem, amikor az áfacsalók hálójába keveredtek a délvidéki emberek. Abban az esetben is aláírtak szerződéseket, dokumentumokat, és miután a nagyhalak lebuktak, a palimadarakat – anélkül, hogy tudták volna – legközelebbi magyarországi utazásuk alkalmával csalás vádjával feltartóztatták a határon. Azonban a magyar bíróságokon is tudják, hogy nem ezek az emberek a fő bűnösök, és általában felfüggesztett büntetést kaptak. Senki sem kapott börtönbüntetést – mondta a szabadkai ügyvéd.
Buckó György azt is elmondta, hogy Magyarország és Szerbia között még az 1968-ban aláírt, a közös jogsegélyről szóló egyezmény van érvényben, ami azt jelenti, hogy a két ország elismeri egymás bírósági ítéletét. Ez az egyezmény azonban nem vonatkozik sem az adótartozásokra, sem a közigazgatási eljárásokra. Tehát semmilyen alapon nem hajtható be a palicsi házaspártól a 18 millió eurós adótartozás. Nyilván ezt azok is jól tudták, akik a nyakukba varrták a KLK63 Kft.-t. Továbbá az is fontos, hogy a magyar jogszabályok értelmében a kft.-k tulajdonosai nem felelnek saját vagyonukkal, csupán a cég alapító tőkéjével. Ilyenformán nem kell attól tartani, hogy a délvidéki strómanoknál megjelenik a végrehajtó.
A BKV-botrány kapcsán kipattant stróman-biznisz kezdetén úgy tűnt, hogy mostanság már nem szervezik be a délvidékieket a magyar cégekbe névleges tulajdonosoknak. Újfaluban Torma Gábor erre cáfolt rá. Mint mondta, őt tavaly próbálták beszervezni, de nem állt kötélnek.
– Nekem 100 eurót kínáltak, de nem mentem bele, mert nekem megvan a magyar munkavállalási engedélyem, és azt nem akartam kockára tenni – mondta a fiatalember, aki most is munkanélküli. A cégek, amelyeknél korábban dolgozott, 100 ezer dinárral tartoznak neki. December óta egy dinár bevétele nincs. Arra panaszkodik, hogy falun nagyon nehéz megélni. Nyilvánvalóan emiatt lehetett az embereket rávenni arra, hogy száz euróért eladják aláírásukat.
– Mindenki azt mondja, hogy aki dolgozni akar, az talál magának munkát. Ez így van. Munka van, csak pénz nincs. Nem fizetnek, és az emberek nyomorognak. Itt nálunk sincs semmilyen munkalehetőség, az emberek csak tengődnek – mondta Gábor.
