A hét végén teljes gőzzel beindult a választási kampány, ki nagygyűlést, ki fórumot, ki szerényebb összejövetelt tartott, vagy csak nyilatkozatot adott, erejét a későbbiekre tartalékolva. Már az első hétvége, meg az azt megelőző napok is megmutatták, hogy az idei kampány sem a programok nemes versengéséről marad emlékezetes, sokkal inkább a mélyütésekről, inszinuációkról, sértegetésekről, meg a mindenféle mesterkedésekről.
A közvélemény-kutatások még nem kezdődtek el, de abban azonban mindenki egyet ért, hogy a győztes a két legnagyobb párt, a Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt összecsapásából kerül ki. Kétségtelen, hogy pillanatnyilag e két párt a legerősebb az országban, sőt az erejük is meglehetősen kiegyensúlyozott. Bármelyikük is győz, a másikra partnerként nem számíthat. Erre esküsznek mindkét oldalon. A hét végén Pajtić tartományi kormányfő is kijelentette, hogy a haladókkal, a szerb demokratákkal és a radikálisokkal semmilyen formában sem tudják elképzelni az együttműködést. Bízik abban, hogy egyedül is meg tudják szerezni a többséget a tartományi parlamentben. Ugyanígy bízik azonban sikerükben (nem a tartományiban, hanem az országosban) Aleksandar Vučić is, a haladók második embere, aki szerint a demokraták piszkos eszközökkel kezdték a kampányt, de biztos abban, hogy a haladók alakítanak majd kormányt a választások után, mert ők nem a másik fél lejáratására összpontosítanak, hanem a választási programjukra.
Ebben a párharcban talán mégis az ellenzék van némi előnyben, mert nem túl nehéz a hatalmi koalíció orra alá dörgölni a hibáit, a viselt dolgait. Ahogyan Dinkićnek is ezt mondhatják a parasztok, mert valóban nekik tetsző dolgokat mondott Pancsován (a mostaninál kétszer nagyobb agrárbüdzsét például), csakhogy az elmúlt mandátumban is a kormánykoalíció tagjai voltak s erről inkább a koalíciós partnereket kellett volna meggyőzni. A demokraták azért is vannak igazán hátrányban, mert először érezhetik a saját bőrükön is, hogy a hatalmat megtartani sokkal nehezebb, mint megszerezni. Meg is ragadnak minden alkalmat a promóciókra, ami alapvetően nem gond. Az is nyilvánvaló, hogy a hatalmon levőknek mindig egy kicsit több a pénzük, mint az ellenzéknek és a tömegtájékoztatást is egy kicsit könnyebb nekik maguk mellé állítani. Lényegében csak az kérdőjelezhető meg, hogy Szerbia elnöke miért éppen most járja végig az országot, mert egészen biztos, ha nem is közvetlenül, közvetve mégis saját pártjának kampányát segíti. Nem biztos, hogy ennek törvényszerűen mindig így kell történnie.
A kampány tehát elkezdődött és legfeljebb csak azt kívánhatjuk magunknak, hogy ennél rosszabb már ne legyen. Pedig tudjuk, hogy lesz, mert ez még csak a kezdet.
