A civil társadalom kialakulásának a folyamata elképzelhetetlen a mindenkori hatalom megosztása nélkül. Többször is beigazolódott már, hogy a hatalom megosztása a kormányzati és nemkormányzati szervek között nagyon jól működhet, az erre való készség a politikai elit érettségéről is nagymértékben tanúskodik. Miljenko Deretá t, a Polgári Kezdeményezések ( Građanske Inicijative) civil szervezet végrehajtó igazgatóját arról kérdeztük, hogy tapasztalnak-e előrelépést Szerbiában a civil szféra szerepét illetően.
– Úgy látom, növekszik azon közéleti szereplők száma, akik kitartóan dolgoznak azokon a lépéseken, amelyek elkerülhetetlenek minden demokratikus ország fejlődésében. Úgy gondolom, hogy ezek az erők eredményesen működnek az országban, mert vannak jelek arra vonatkozóan, hogy folyamatos az előrehaladás. Az a tény például, hogy Trifunović tábornokot felmentették a vád alól (Vlada Trifunović, a JNH volt tábornoka a horvát egységekkel való többnapos összetűzéseket követően mintegy 250 katonájával kivonult Varaždinból – a szerk. megj.), egy nagy lépést jelent, vagy például a srebrenicai mészárlást elítélő parlamenti határozat elfogadása is az. Tehát azok a dolgok, amelyektől éveken át távol tartotta magát a politikai elit, most lassan a felszínre kerülnek, és az illetékesek végre foglalkoznak velük. Egyre több ilyen esemény kerül majd szóba, és ez elkerülhetetlen, mert a rendszert nem lehet elrejteni, a végén úgy is mindenre fény derül. Egyre több botrányra lehet majd számítani, mert amíg nem történik meg a múlttal való szembesülés, addig nem tehetünk komolyabb lépéseket a társadalom korszerűsítése irányába.
A civil társadalom manapság alkalmazkodik és erősödik is egyidejűleg. Az új törvénynek köszönhetően most lesz először alkalma a civil szférának arra, hogy összegezze eddigi tevékenységét, hogy lássa, eddig mennyit tett, és hogy megállapítsa jövőbeli stratégiáját.
Milyen a kapcsolat a civil szféra és az állami intézmények között?
– Azt mondhatnám, hogy formálisan javulás tapasztalható ezen a téren, de ez a kapcsolat még mindig nem elég jó, és még mindig nincs intézményesített formája. Mi folyamatosan azon dolgozunk, hogy javuljon ez a viszony, de el kell, hogy mondjam, ez attól is függ, hogy egyes civil szervezetek mivel foglalkoznak. A szociális kérdések, vagy az állam felkérésére elvégzett szolgáltatások terén tapasztalható előrelépés. Ha viszont megnézzük a civil szférának azt a részét, amely a kisebbségi jogok védelmével foglalkozik, ott már más a helyzet. Ez az a terület, amely hasonlóan a múlthoz és a jelenhez, valószínűleg a jövőben is a legnagyobb nézeteltérések gyújtópontja lesz. Sok mindent megtudhattunk az egyenjogúsági biztos megválasztása körüli botrányból, és ez arra mutat rá, hogy az állam egyre kevésbé akarja azt, hogy korlátozzák az általa elképzelt politika végrehajtásában, ez pedig nem sok jót ígér.
Milyen témán dolgoznak most a legtöbbet?
– Mi pillanatnyilag az aktív polgárjogi kérdésekre összpontosítunk, ezen belül főleg az általános iskolákra. A polgári nevelésre helyeztük a hangsúlyt, mégpedig azért, mert úgy gondoljuk, hogy az általános iskolában alakul ki az emberek álláspontja és az intézmények iránti viszonya is. Sok függ attól, hogy az oktatási rendszer milyen mértékben rugalmas vagy merev, mennyire kíván véleményt ráerőltetni a diákokra, a tanulók elmondhatják-e saját véleményüket vagy sem. Arra törekszünk tehát, hogy az iskoláztatáson keresztül teremtsük meg a társadalomnak azt az alapját, amely képes lesz egy napon lebonyolítani a demokratikus átalakulást.
E téren sikeresen együttműködünk a művelődési minisztériummal, igyekszünk kihatni az oktatás minőségére, valamint a tanárok edukációjára is. A polgári képzéshez való egyedüli forrás az országban az a nyomtatvány, amelyet mi adtunk ki. Azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy az emberek megtanulják használni a demokratikus eszközöket, megtanulják használni azt a szabadságot, amelyet a demokrácia nyújt, és a szó szoros értelmében aktív polgárok lehessenek.
