Csak végig kell sétálni a városközponton és egyértelművé válik, hogy a gazdasági válság vagy nem ért véget, vagy a kisvállalkozók és a nagyobb üzletláncok csak most érezték meg a következményeit. A hivatalos adatok szerint Szabadka a negyedik azon az országos listán, amelyen a bezárt iparosüzletek, vállalkozások szerepelnek. Kisvállalkozónak lenni a tapasztaltak szerint régen sem volt könnyű, de a mai fiataloknak mintha egyáltalán nem lenne lehetőségük önálló vállalkozásba kezdeni.
Észak-Bácskában idén március elsejéig 241 vállalkozást alapítottak és 607 vállalkozót jegyeztek be, ugyanakkor 332 vállalkozást és 753 vállalkozót töröltek az adatbázisból. Vagyis sokan feladják, azonban vannak, akik próbálkoznak, ki kisebb iparosként, ki a szolgáltatóiparban próbálja megtalálni a számítását. Egyik sem könnyű.
Beszélgetőtársunk több mint negyven éve borbélyként dolgozik. Elmondja, bár már nyugdíjba ment, továbbra is fenntartja kis üzletét, ugyanis a nyugdíjából, ami 19 000 dinár, nem tudna megélni. Kiemeli, szerinte a kezdő vállalkozóknak a dolgát az nehezíti meg a legjobban, hogy licitálni kell a legjobb helyen található üzlethelyiségekre, amelyeknek bérleti díja 10 000 és 1 millió dinár között mozog, de a legtöbb üzlethelyiséget 50 000 és 150 000 dinár közötti összegért lehet bérbe venni. A magánkézben lévő, nagyobb, jó állapotban lévő üzlethelyiségekért akár havi 350 000 dináros bérleti díjat is elkérnek a tulajdonosok. Hiába az adókedvezmény, mondják a tapasztaltak, hiszen a bérleti díj mellett az alkalmazottat is ki kell fizetni. Erről vall egy kávézó tulajdonosa is, aki szerint egy ekkora vállalkozáshoz muszáj alkalmazottakat is fizetni, akik állandó jelleggel ott tudnak lenni az üzletben. A bérleti díjak a város központjában 80 000 és 120 000 dinár között mozognak, ennyi pénzért lehet olyan helyiséget bérelni, ahol elméletileg érdemes ilyen szórakoztató jellegű tevékenységet beindítani. Ekkora bérleti díj mellett, az adókkal és más kiadásokkal együtt a mai világban lehetetlen fennmaradni, amennyiben az embernek nincs annyi tőkéje, hogy egy-két évig, vagy akár tovább is veszteséges vállalkozást működtessen, hiszen legalább ennyi időre van szükség, hogy a fogyasztók megszokják az új helyet, a kínálatot.
A borbélytól megtudom, hogy az ő havi kiadása – amelyben a bérleti díj, a rezsiköltség és az adó is benne van – 30 000 dinár körül mozog. Negyven év alatt kiépített kuncsaftkörének köszönhetően a havi állandó kiadások mellett 15-20 ezer dinárt tud megkeresni, úgy, hogy négy éve nem változtatott az árain. Az embereknek nincs pénzük, és ha akkora a szegénység, mint amekkora most, még egy hajvágás is luxusnak számít. Ezért véleménye szerint nem szabad árakat emelni, mert abból nagyobb kár származik, mint amekkora haszon. A vállalkozó elveszíti még az állandó kuncsaftjait is, és akit egyszer elveszített, nagyon nehezen tudja visszaszerezni. Ebből adódik a kérdés, hogy a mai világban milyen vállalkozásba érdemes belekezdeni?
Visszaemlékszik azokra az időkre, amikor nagyon sok munkája volt, a hetvenes évektől a nyolcvanas évek közepéig, akkor azonban nem volt lehetősége önálló üzletet nyitni. Ma már 18 éve, hogy a mostani üzlethelyiségben dolgozik, ami ugyan a városközpontban van, de nem a sétálóövezetben. Ezen az üzletsoron, a vasútállomással szemben, vannak olyan nagyobb üzlethelyiségek, amelyeknek 65 000 dinár a bérleti díja. Nem tudni, hogy ennyi pénzt milyen vállalkozással lehet megkeresni.
Ezen a helyen nemrégiben még egy előkelő butik volt
Ha végigsétálunk a városközponton, több tucatnyi üres üzlethelyiséget látunk. Egyre többet, ami azt mutatja, a vállalkozói kedv is kezd alábbhagyni, hiszen nem sok pozitív példával tudunk egymásnak szolgálni. A vasútállomással szembeni üzlethelyiségekben az elmúlt húsz évben a borbély és a kocsma működik megszakítás nélkül, a többi üzlethelyiségben legalább 5-6 vállalkozó váltotta egymást az utóbbi két évtizedben.
Nagynevű butikok is lakat alá kerültek, mint pl. a Champion, ami évek óta a Városháza alatt, vagyis a legelőkelőbb helyen bérelt magának üzlethelyiséget. De bezárt a Tuš bevásárlóközpont is, amely ugyan nem csak Szabadkán küzdött nehézségekkel, de ezt az üzletét sem tudta fenntartani, hiszen nem volt vásárló, aki betért volna. Az irreálisan magasnak tűnő bérleti díjakat, úgy tűnik, csak a bankok tudják kifizetni, amelyek a hitelt adják azoknak a polgároknak, akiknek szinte már csak az alapvető élelmiszerre jut. Ahhoz ugyanis, hogy vállalkozást nyissunk, tőke kell, a tőkéhez pedig a legtöbb, még vállalkozni vágyó, energiával rendelkező fiatalnak banki segítségre lenne szüksége. Azt viszont vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon rossz feltételek mellett kaphatja meg.
Beszélgetőtársunk azt mondja, ha most kellene kezdenie, nem tudja, hogyan döntene. Valószínűleg azonban ismét nyitna egy üzletet, de tisztában van vele, hogy a mai fiataloknak nagyon nehéz dolguk van. – Bátran belefognék most is a vállalkozásba, mert próbálkozni kell, és türelmesnek kell lenni, hiszen mindenben van kockázat. Évekbe telik, amíg az ember kialakít egy vevői kört, bármilyen vállalkozásról legyen is szó. Tisztában kell lenni vele, hogy iparosnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember két lábát keresztbe téve meggazdagodik néhány hónapon belül. Becsületesen és sokat kell dolgozni, akkor meg lehet élni – mondja.
