Tavaly ősszel be is jelentette a cukorgyár, hogy a következő idény végén, azaz 2013. április 15-én befejezi ezt a szolgáltatást, s nézzen a város más megoldás után. Úgy tűnik azonban, hogy csak az üzemet sürgeti az igazgatóbizottsága által megszabott határidő, politikai és önkormányzati körökben ugyanis gyorsan elült a meglepetés okozta vihar, s nyilván az új képviselő-testületre „bízzák” a kérdés megoldását. Eközben a gyár előállt egy tervvel, ismertette azt a teljes politikai struktúrával, s el is nyerte a támogatásukat.
– Három törvény szabályozza a közérdekű tevékenységgel foglalkozó vállalatok működését, emellett az energetikai jogszabály műszaki és káderbeli föltételeket állít föl, szerződés szabályozza az együttműködést az önkormányzattal, továbbá minden fogyasztóval külön-külön is szerződünk, tehát a rendszerből nem lehet úgy kilépni, mint egy rossz cipőből, hanem mindenki számára lehetőleg jó megoldást kell találnunk – részletezte Deák Teodóra, a cukorgyár igazgatója.
Egyáltalán miért kellene kilépni?
– Nem is ez a cél, hanem az, hogy végre tegyük rendbe ezt a szolgáltatást, és lehetőleg olcsóbb megoldást találjunk a fűtésre. A cukorgyár bevételének mindössze 3 százalékát képezi a távfűtés, ami utal arra, hogy mi nem tekinthetjük kiemelt területnek ezt a tevékenységet. Emellett ha esetleg befektetőt találnánk, aki részt venne az energiatermelésben és -szolgáltatásban vagy mindkettőben, a gyár értékéhez képest jelentéktelen részt tenne ki az ő részesedése az összvagyonban. Elsősorban emiatt gondoltunk arra, hogy valamiképp le kellene választani a távfűtést a cukorgyárról. Persze az is igaz, hogy nagy a kinnlevőség, 90-ről 80 százalékra csökkent a megfizettetés, s éppen az önkormányzat görget maga előtt egy 20 milliós adósságot. Mindent összevetve: nem biztos, hogy egy ekkora gazdasági vállalatnak érdemes ezzel a tevékenységgel is foglalkoznia. Különösképp amiatt, mert lehetetlen olyan előnyöket, támogatásokat kihasználni, amelyekkel élhetne önálló, illetve vegyes vállalatként.
Gondolom, szó lehetne uniós meg egyéb pályázatokról, támogatások elnyeréséről…
– Úgy képzeltük el, hogy az első szakaszban leválna a gyárról a távhőszolgáltatás, de az üzem maradna az energiatermelő. Megalakulna tehát egy új cég, de mivel a vagyona viszonylag kicsi lenne a cukorgyáréhoz képest, betársulhatna az önkormányzat, s vegyes vállalat jönne létre. Nem véletlenül említem az önkormányzatot, hiszen azokban a városokban, ahol közvállalat végzi a fűtést, több alkalommal is jelentős támogatáshoz jutottak uniós, nemzetközi vagy éppen hazai fejlesztési alapból az energiatakarékosságot, a korszerűsítést vagy a hatékonyságot szolgáló beruházásokra. A támogatásokhoz gyakran állami jótállást követelnek, de számos más előny is származik abból, ha az önkormányzat is részt vesz ebben a tevékenységben.
Így azonban még nem válik függetlenné a távfűtés a cukorgyártól.
– Erre a második fázisban kerülhetne sor. A jövő év áprilisáig szeretnénk bejegyeztetni az új vállalatot, s elképzelésünk szerint 2013 végére vegyes vállalattá alakulhatna, utána pedig együtt lehetne stratégiai partnert keresni a hőtermelésre. Igazán jelentős fordulatot az hozhatna a távhőszolgáltatásban, ha a megújuló energiaforrásokra alapoznánk, hiszen a cukorgyárban és a szennyvíztisztítóban nagy mennyiségű szerves hulladék keletkezik, egyébként pedig mezőgazdasági régió vagyunk, a szükséges nyersanyag itt van körülöttünk. Kaposváron például biogázt nyernek a répaszeletből, így sem „külső” gázt, sem áramot nem használnak. Persze ez jelentős beruházást jelent, de megjegyzem, hogy két évvel ezelőtt már jártak Zentán egy finn cég képviselői magyarországi partnerükkel, és 2-2 millió eurót fektettek volna be egy ilyen üzem megépítésébe, ha lett volna Zentán energiaszolgáltató vagy -termelő közvállalat. Tárgyaltak ugyan cégekkel és az önkormányzattal, de senki sem érezte igazán illetékesnek magát abban, hogy érdemi megbeszélést folytasson velük. A vegyes vállalat már alkalmas lenne arra, hogy üzleti partnert találjon – megjegyzem, jelenleg is vannak érdeklődők –, és megnyílnának a pályázati lehetőségek is, hiszen például a vezetékeket le kellene cserélni jobb hőszigetelésűekre, s különböző alapokból az unió és más szervezetek egyébként is támogatják a megújuló energiaforrásokat. Az már főként a befektetőn múlik, hogy az energiatermelést a távfűtésre korlátozza-e, vagy esetleg kiterjeszti például az ipari zónára is. Nyilván ez az energia olcsóbb lenne, mint az orosz gáz, s mivel helyben van a nyersanyag, nem befolyásolná az árfolyam-ingadozás vagy a világpiaci ár mozgása. Ebben a szakaszban a cukorgyár akár ki is léphetne a távfűtésből, az örökös ellentétek pedig megszűnnének azáltal, hogy három pillérre épülne a rendszer, s mivel az önkormányzat is közvetlenül részt venne a vállalat alapításában, a politikusok már nem kívülről „szólnának be”, hanem belül hangolnák össze a gazdasági és a közösségi érdeket. Egyébként többször tapasztaltam a tárgyalások alkalmával, hogy miként gondolkodnak a befektetők: nekik épp a vegyes vállalat felel meg, amelyben egyaránt látnak gazdasági érdekeltséget és állami felelősségvállalást is – magyarázta Deák Teodóra.
