A székelykevei turizmus évről évre ismertebbé válik, Magyarországról szervezett csoportok látogatják a falut, és a vendégek száma évről évre növekszik. Ennek köszönhetően sokan megismerik Vajdaságot, megismerik az itteni embereket, és így ez a régió is közelebb kerülhet az európai régiók családjához. Dani Ernő, a székelykevei Öko-rurális házigazdák egyesületének elnöke a régió turisztikai fejlődésének a mozgatórugója. Őt kérdeztük arról, hogyan sikerült ekkora sikert elérnie itt Vajdaságban, ahol még gyermeklábon jár a falusi turizmus.
– Az az igazság, hogy ez nagyon sok munkával jár, de az ember szívesen csinálja, mert egy idő után látja az eredményeket. Sokszor egy-egy utazási irodával való együttműködésünk alkalmával pluszmunkát is vállalunk, sokszor az ő munkájukat is magunkra vállaljuk, de minden kezdet nehéz.
– Voltak a budapesti Utazási Expón is, hogyan sikerült a kiruccanás?
– Mi 2003 óta folyamatosan jelen vagyunk a budapesti Utazási Expón, a vajdasági meg a szerbiai turisztikai szervezetek utánunk két évre jelentek meg, tehát leköröztük őket alaposan. Büszkék vagyunk arra, hogy erről a vidékről mi vagyunk az elsők, akik az utazási kínálatainkkal megjelentünk az ottani piacon. Ez nagyon jó alkalom arra, hogy személyesen is megismerkedjünk és egy kicsit elbeszélgessünk. Pillanatnyilag tíz magyarországi utazási irodával tartunk fenn kapcsolatot, vannak olyanok, akikkel a kezdet óta, tehát immár nyolc éve.
– Mennyi érdeklődő van Magyarországról?
– Nálunk a foglalások 99 százaléka online történik, egyes csoportok elvárásait e-mailekben küldik el nekünk, mondhatom, hogy kimondottan gyümölcsöző a kapcsolatunk a magyarországi utazási irodákkal. Vannak olyan csoportok is, amelyek maguk szervezik meg az utat. Telefonon felhívnak, elmondják, hogy szeretnének egy délvidéki túrát, de igazából azt sem tudják, hogy mit kellene itt megnézni, nincs idegenvezetőjük, van, hogy autóbuszuk sincs... Mi megfelelő kapcsolatokkal rendelkezünk, úgyhogy ilyenkor összekapcsoljuk a hiányos szálakat. Együttműködünk utasszállító cégekkel is, és idegenvezetőkkel is, akik ilyen esetekben kiegészítik ezeket az igényeket. A szállást és az étkeztetést mi kínáljuk, magánházaknál, falusi jellegű környezetben.
A gémeskút, mögötte a távolban a Duna
– Mit igényelnek leginkább a turisták?
– A vendégeink zöme magyarországi, és nagyon szeretik a bort. Amikor idejönnek, akkor az az első, hogy valami „tájjellegűt kérünk”. Ilyenkor verseci vagy prokupaci borral szolgálhatunk, az igazi azonban az, ha van házi bor is. Három évvel ezelőtt mintegy kétezer tőkényi területet alapoztunk meg, amely reményeink szerint, ha az idén még nem is teljes mértékben, de jövőre már szerepel a borkínálatunkban. A tőkék beszerzését a tartományi Mezőgazdasági Fejlesztési Alapon keresztül, egy ötéves, tényleg kedvezményes hitellel sikerült megoldani. A szőlőültetvényre, az oszlopokra és a drótra kaptuk ezeket az eszközöket.
– Milyen fajta borok lesznek a székelykevei tájjellegű kínálatában?
– Úgy gondoltuk, hogy legyen kétfajta fehér- és kétfajta vörösbor. Lesz olaszrizling és kövidinka, valamint kékfrankos és cabernet sauvignon is. Az idén még csupán 600-700 literre számítunk, de jövőre már komolyabb termést várunk.
– Lesz székelykevei borospince?
– Ha minden igaz, már az idén hozzáfogunk, de az idén még nem lesz alkalmas a tárolásra. Az az igazság, hogy apámmal nem tudunk egyelőre dűlőre jutni, miben tároljuk majd a bort. Ő harminc éve szőlőgazda, és ő azt mondja, hogy a fahordó a valódi, és az olyan, ahogyan azt az Isten adta. A mai piac azonban mást kér. A mai borkedvelők elvárják, hogy a bor valóban színvonalas, minőségi legyen, ezt pedig csak szigorúan ellenőrzött környezetben lehet megvalósítani. Lehet azonban, hogy lesz fahordós és modern, krómozott tárolókban érlelt borunk is, de ez majd kiderül.
– Az utóbbi években megsokszorozódott az ideutazó vendégek száma, van elég szálláshely Székelykevén?
– Igen, mondhatom, hogy sikerült kibővíteni 120 helyre, habár emiatt kisebb nézeteltérések is adódtak a faluban. Ugyanis a falusi turizmus fogalmát még nem mindenki érti teljes egészében. Mert nem elég csupán egy falusi házzal rendelkezni ahhoz, hogy elszállásolhassuk a vendégeket. Sok volt az olyan jelentkező a faluban, akik szerettek volna vendégeket fogadni, ám nem teremtették meg a feltételeket az elszállásoláshoz. Egyszerűen nem lehet harmincéves, lerobbant fürdőszobákkal vendégeket fogadni, annyira „rurális” környezetet azért nem kívánnak a vendégek. A mi érdekünk az, hogy a vendég maximálisan elégedett legyen az itteni szolgáltatásokkal. Persze, hogy a felújított, rendben tartott szálláshelyek kerülnek a lista élére, amikor a vendégeket fogadjuk, ez így természetes. Ilyenkor vannak kisebb zúgolódások, hogy „miért az, és miért nem én”, de ez már csak így van. Nekünk azonban versenyképeseknek kell lennünk a burgenlandi vagy a magyarországi falusi turizmus képviselőivel szemben is, úgyhogy még kezdetben a vendégek elnézték esetleg ezeket a hiányosságokat, azonban most már profi szinten kell csinálni.
Százhúsz vendéget tud egyszerre ellátni a falu
– Mit terveztek az idén?
– A délvidéki körutazásokat, a csillagtúrákat, amelyeket innen Székelykevéről szervezünk. Külön program a Székelykevei nyári esték műsorsorozat, amelyet augusztus 15–20-ig tartunk meg, de az már hónapok óta el van adva. Ezenkívül az idén is megszervezzük a Gasztronómiai fesztivált, amelyet először tavalyelőtt indítottunk, nagyon szégyenlősen, nem voltunk benne biztosak, hogy sikerül. Akkor 16 bográcsban csaknem 400-500 adag ételt készítettünk el, tavaly már 36 bográcsos szerepelt a fesztiválon, amiből mintegy 2000 adag készült, és mind elment! Az idén ezt tovább szeretnénk fejleszteni, a magyarországi vendégeinknek, akik részt szeretnének venni a bográcsos főzésében, előzetes egyeztetés alapján mi itt minden hozzávalót biztosítunk, mert azért nem ajánlatos mindent áthozni a határon.
Frissen meszelt ház, kedves házigazda
– Biztos, hogy barátságok is születnek ilyen látogatások során.
– El kell mondanom, hogy tavaly volt egy motoros társaság Paksról, akik május folyamán átutaztak Székelykevén, de úgy sikerült, hogy az átutazásuk három napig tartott. Nagyon megtetszett nekik itt nálunk, itt voltak később a Magyar Konyha Napjain is, és két hétre rá egyesek a csoportból a családjukat is elhozták néhány napra. Összebarátkoztak az itteni motorosokkal is, közös utakat is terveznek, habár azt tudni kell, hogy a paksiak olyan kétezer köbcentis, új motorokkal jönnek, a mi motorosaink pedig alig tudnak összedobni egy tartály üzemanyagra való pénzt –, de jókat szórakozunk együtt. Amikor itt voltak, fölállítottam számukra a sörpadokat, azok mellé vittem nekik két söröshordót, megtanítottam csapolni őket, és mondtam, ha ki kell cserélni a hordókat, szóljanak...Szóltak is néhány óra múlva. Megmutattam nekik, milyen egyszerű kicserélni... Igen ám csak mindkét hordó üres volt már, és egy harmadik kéne – mondták... De voltak itt pár héttel ezelőtt Budapest környékéről való fiatalok is, becsöngettek hozzám, hogy van-e olcsó szálláslehetőség, mert nekik nagyon kevés pénzük maradt. Mondták, hogy van nekik sátruk, fölállíthatják-e az udvarban? Behívtam őket és adtam nekik szállást, mondjuk úgy, hogy nagyon kedvezményes áron. Reggel azonban szóltam a feleségemnek, üssön már össze nekik egy rántottát. Vali, a feleségem megkérdezte, hogy nem csak szállást kértek?Mondtam neki, hogy kértek volna ők ennivalót is, csak nincs rá pénzük, ne engedjük el őket éhen. Hát ilyesmi is van.
Tavaly a Magyar Konyha Napjain harminchat bográcsban főtt különböző finomság
– Van-e valami új munkalehetőség a faluban?
– Több projektummal kapcsolatban is folynak a tárgyalások, az egyik biztos, hogy megvalósul. Egy diákotthont szeretnénk létesíteni itt, Székelykevén, és azt hiszem, hogy Dél-Bánátban sok olyan szülő van, aki szívesen elküldené ide a gyermekét, hogy magyar nyelven tanuljon az általános iskolában. Ennek több pozitív oldala is lenne. Az egyik az, hogy azoknak a családoknak, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeik magyarul tanuljanak, biztosítanánk ehhez a feltételeket. A másik pedig, hogy itt, Székelykevén évről évre csökken a diákok száma az általános iskolában, ezzel ezt a folyamatot megállíthatnánk, és megőrizhetnénk az iskolát. Nyáron iskolás táborokat is szerveznénk, akkor már nem jelentene gondot a diákok elszállásolása sem.
A világ legdélibb magyar falvát sok száz vendég látogatja meg minden évben
A Gasztronómiai fesztivál egyre sikeresebb
