Amennyiben a vasárnapi magyarországi választási eredmények nagyjából megfelelnek a korábbi közvélemény-kutatási adatoknak, azt állapíthatjuk meg, hogy honlapunk – nem reprezentatív – véleménykutatása jókora meglepetéssel is szolgált. Tudjuk persze, hogy nem kizárólag szerbiai olvasóink szavaztak, de föltételezhetően ők vannak többségben, így ha nem is tudományos megalapozottságú a fölmérés, bizonyos következtetéseket mégis levonhatunk az eredményből az itteni magyarságra vonatkozóan.
Mondhatjuk, hogy a parlamenti bejutásra esélytelen pártok (az MDF és mások) nagyjából úgy szerepeltek a szavazáson, mintha Magyarországon készült volna a fölmérés, miként az LMP is, amely talán valamivel sikeresebb, mint a valós választáson, az MSZP és a Jobbik azonban igencsak fölforgatta az arányokat. Igazán a Jobbik sikere a meglepetés, de maradjunk egy kicsit a szocialistáknál!
Az MSZP nem sokkal lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, és egyharmadát kapta azoknak a szavazatoknak, mint amennyit a magyarországi népszerűsége hozott neki. Az eredménytelenség egyik magyarázata kézenfekvő: a magyar állampolgársággal kapcsolatos 2004-es népszavazás óta ugyan már több mint öt év elmúlt, de úgy tűnik, kevés volt a feledéshez. Olyan ellenpropagandát fejtettek ki a szocialisták Gyurcsány Ferenccel az élen, hogy amíg ő és társai a párt körül sündörögnek, addig a külhoni magyarok körében esély sincs némi szimpátia szerzésére. Annak ellenére sem, hogy tagadhatatlan: a szocialista (illetve koalíciós) kormány is tett a határon túli magyarságért.
A rendkívül szerény eredménynek másik oka az lehet, hogy bár Magyarországon rengetegen kiábrándultak a pártból, sokakat mégis közvetlen érdek fűz hozzá, ami természetesen nem érvényes a határon túliakra.
A Jobbik viszont mindezzel szemben viszonylag új párt, amelynek a magyar törvényhozásban eddig nem juthatott szerep (az Európai Parlamentben viszont igen), tehát a polgárok nem tapasztalhatták parlamenti tevékenységének eredményeit vagy következményeit. Ennek ellenére a pártról sokat hallhattunk, rendszerint nem dicsérő szavakat. Magyarországon és másutt egyaránt szélsőséges szervezetnek tekintik, s habár programjában van számos olyan tétel, amelyek más pártok számára sem idegenek, politikai nézeteinek egy része és radikalizmusa a jobb- és a baloldali pártok körében egyaránt elfogadhatatlan. Sokak számára tetszetős lehet a külhoni magyarságot is érintő, keménykezűnek ígért külpolitikája, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez legalább olyan hátrányos lehet a diplomáciában, mint a lagymatag föllépés. Tehát igencsak meglepő, hogy a Jobbik a honlapunkon zajlott szavazáson majdnem kétszer több támogatót szerzett, mint Magyarországon, annál is inkább, mert már az ottani előretörése is rendkívülinek mondható. És az is igencsak elgondolkodtató, hogy szavazatainak száma több mint kétharmada a Fideszének. Ekkora arányeltolódásra tanácstalanul azt mondhatjuk: olvasóink a kibic nyugalmával szavazhattak.
Mint látható, a szavazatok elsősorban az MSZP-től és a Fidesztől „hiányoznak”. A szocialistákkal szembeni ellenszenv érthető is – bár aligha hihető, hogy a korábbi MSZP-szimpatizánsok „szavaztak át” a Jobbikra –, a Fidesz mérsékeltebb szereplése már kevésbé. A szélsőjobb diadalát pedig riasztónak mondhatnánk, ha reprezentatív lenne a fölmérés.
