Kollár Ilona népművész alkotásai a Kárpát-medence húsvéti tojásainak motívumaival
Mindig jóleső meleg érzés fog el, amikor látom a gyerekeket, hogy milyen önfeledten és mekkora beleéléssel tudnak dolgozni egy-egy kézműves-foglalkozáson. Lehet, hogy sokaknak úgy tűnik, rengeteg van belőlük, Kishegyesen például a könyvtár is szervezett ilyen foglalkozásokat a gyerekeknek majdnem egész évben, de ugyanezt teszi a művelődési egyesület is, a Nők Fóruma, sőt karácsony előtt még a cserkészek is bekapcsolódtak a szervezők táborába, és ha látnák azt, hogy a gyerekek hogyan „alkotnak”, egészen biztosan nem mondanák soha, hogy túl sok van belőlük.
Mert mindenhol volt gyerek, néhol csak tíz, másutt sokkal több is, sőt néha annyian is, mint a napokban a Nők Fórumának húsvét előtti foglalkozásán: legalább negyvenen-ötvenen festették a tojásokat, készítették a húsvéti díszeket, a húsvéti képeslapokat...
Goda Krisztián
Goda Krisztián azt mondja kérdésemre válaszolva, hogy többé-kevésbé eljár az ilyen műhelymunkákra. Legutóbb karácsonykor volt.
– Az is érdekes volt, ajándékot készítettem anyunak meg a családnak is. Most tojásokat festek meg díszeket csinálok anyunak, a tesóknak meg az egész családnak, mert úgy tudom, ez most nem olyan, mint a karácsony, most nem kell mindenkit személy szerint megajándékozni. Ezért most inkább az egész háznak, az egész családnak dolgozok.
Gulyás Georgína
A gyerekek többsége azt vallja, hogy szereti a foglalkozásokat, Gulyás Georgína is azt mondja, hogy szeret az alkotóházakban, szeret a többiekkel együtt apró ajándékokat készíteni a családnak vagy a legközelebbi hozzátartozóknak.
– Tojást is festünk a családnak, de a másik asztalnál csipeszből készítünk nyuszit. Ez valójában csipesz, csak ragasztunk rá egy nyuszit.
– Tudod, hogy mit jelent a nyuszi?
– Nem, de emlékszem, hogy kiskoromban mindig készítettünk a bátyámmal fészket az udvarban, hogy a nyuszi oda rakja a szép tarka cukortojásokat. Most éppen képeslapot készítek.
Sípos Karolina is tojást fest, utána pedig nyuszit készít csipeszből.
– Ezeket mind hazavihetjük, nem személy szerint ajándéknak, hanem az egész családnak.
– Tudod, hogy mi a húsvét?
– Egy ünnep az emberek számára, egy ünnepi alkalom.
– És mit szoktatok enni húsvétkor?
– Sonkát, tojást, kolbászt...
– És tormát, gondolom...
– Nem, tormát nem, mert hatan vagyunk a családban, de senki sem szereti.
Jovanović Izabella is a tojások festésével bajlódik.
– Sikerült befesteni a tojást?
– Egyet már sikerült. Később nyulakat és képeslapokat akarok készíteni.
– És kinek adod majd?
– Anyunak fogom odaadni.
– Tudod-e, hogy mit jelent a húsvét, mit ünnepelünk húsvétkor?
– A húsvét, amikor felébredt a Jézus.
– Ezt otthon mondták?
– Nem, a tanító nénitől hallottam.
Megmosolygom a választ, aztán rájövök, hogy egészen természetes, hiszen a halottakat fekvő pózba szoktuk helyezni, mintha aludnának. Nem zavar az sem, hogy a gyerekek nemigen tudják a szimbólumok jelentését. Annak idején mi sem tudtuk, csak azt, hogy mi a szokás, a többit később tanultuk meg. Egyszer majd ők is megtanulják.
