Elgondolkodtató címmel jelentettek meg a közelmúltban a Felvidéken egy kiadványt: Felvidéki vagyok vagy szlovákiai? Ez a gondolat nemcsak „lefordítható” Erdélyre, Kárpátaljára, Muravidékre... Délvidékre, hanem számos olyan kérdést felvet, ami egy kisebbségben élő nemzeti közösség szempontjából életbe vágó. Nem csoda, ha szembeötlött már akkor, amikor még csak elektronikus formában terjedt a világhálón. Mikorra szerkesztőjét, a szlovákiai Szenc melletti dunaújfalusi Neszméri Tünde ifjúságpolitikust utolértük, addigra az anyag könyvformát öltött.
Tünde idestova 15 éve foglalkozik ifjúságpolitikával, szeret olvasni, ezzel megfertőzve iratkozott annak idején magyar nyelv és irodalom szakra Nyitrára, végzettségét illetően tehát magyar nyelvszakos tanár. Másfelől érdeklődése a politika felé vitte. Beszélgetésünk alapját a Felvidéki vagyok vagy szlovákiai? című könyv képezte – mellyel olvasóink még találkozni fognak lapunk hasábjain – ám óhatatlanul kiterjedt más témákra is.
Milyen megfontolásból született a kötet, hogyan foglalná össze üzenetét?
– A könyvet egy beszélgetés alkalmával öltöttük ki. Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke mesélte, hogy találkozott egy egyetemistával, aki elmondta, szinte panaszolta, sokszor előfordult már vele is, hogy egyetemista társai sokszor valótlanságokat állítanak a magyarokról, a magyar történelmi eseményekről, köszönhetően annak, hogy ezt tanulják az iskolákban. Mivel a Szlovákiában használt történelem könyvek sok esetben nem a hiteles történelmi eseményeket mutatják be, hanem egy szubjektív véleményt írnak le, amit már-már szinte történelemhamisításnak is nevezhetünk, a szlovák diákok ezeket elhiszik. A magyar fiatalok pedig sokszor ezeknek a könyveknek a magyarra fordított verzióiból tanulnak, de jellemzően pl. a huszadik századi eseményeket már nem is tanítják velük, hiszen kicsúsznak az időből. A cím, az egyik fejezetből adódott, amely cikk azért született meg, mert sokszor a szlovákok azzal állnak elő, hogy a Felvidék kifejezés irredenta, revizionista és gyakorlatilag be akarják tiltani annak használatát. A szerzők a Felvidéken ismert történészek, egyetemi tanárok, szakírók, Popély Attila, Simon Attila és Szarka László, akik örömmel vették a felkérésünket, hiszen ők már foglalkoztak szakmai szinten azokkal a kérdésekkel, amelyeket másként értékelnek a szlovák és másként a magyar történészek, viszont az eredmények, a konklúziók nem jelenhettek még, és ugyan ez a kiadvány nem egy komoly szakmai anyag, hanem inkább felvilágosító füzet, ilyen formában, felvidéki magyar történészektől még nem jelent meg kiadvány. Magyarországi történészek próbálkoztak hasonlóval, de annak kicsit más a jellege. Gondolok itt a Terra Recognita Alapítvány kötetére, mely Meghasadt múlt címmel jelent meg magyarul. A kötet egyébként először elektronikus formában volt hozzáférhető, de mostmár 7500 példányban kinyomtattuk.
MEGGYENGÜLETEN
Mennyire foglalkoztatja az identitás kérdése a felvidékieket? Fontos-e számukra magyarságuk, kultúrájuk? Vannak-e lényeges generációs különbségek a kérdés megítélésében?
– A generációs különbségek a történelemtudatban inkább abban jelentkeznek, hogy a XX. század történelmi eseményeit nagyszüleink átélték, és néhányuk még a törvény, paragrafus számára is emlékeznek, míg a gyerekek, unokák ezekről az eseményekről nem tanulhattak, tanulhatnak, mint ahogyan sokáig Esterházy János neve is tabu volt Szlovákiában. Így sokszor előfordul, hogy a fiatalok, ha nem mesélnek nekik a nagyszüleik, például a kitelepítésekről nem is tudnak.
Az identitás kérdése egy külön tanulmányt érdemelne a Felvidéken, hiszen a népszámlálási adatok szerint az elmúlt 10 évben több mint 60 000 magyarral kevesebb él az országban. Az elmúlt 20 évben több mint százezer magyar veszett el. A szlovák politikát a kisebbségek, elsősorban a magyarság felé még mindig a megfélemlítés politikája jellemzi, a nyelvtörvény értelmében még mindig büntetés szabható ki, ha a szlovák nyelvet nem megfelelően használják. A nyelvtörvény értelmében mindennek, szövegnek, kiírásnak szerepelnie kell szlovákul és a felirat nem lehet második helyen, nem lehet kisebb méretű, mint a kisebbség nyelvén történő kiírás, ez mindenképpen megfélemlíti és fékezi a magyarságot. Mint említettem, a népszámlálási adatok értelmében egyre kevesebben vagyunk, ez a történelemismeret hiányával is magyarázható. A magyar nyelv használatát a szlovákok minden szintről, szinte már a családi élet szintjéről is vissza szeretnék szorítani. Gyakorlatilag használhatatlan, felesleges nyelvvé szeretnék degradálni. A magyar iskolák megmaradása néhány régióban a polgármesterek jóindulatán múlik, mert még ma is nagyon sokan elhiszik a magyar szülők közül azt a propaganda szöveget, hogy a szlovák nyelv megtanulása az elsődleges dolog, és elhiszik azt is, hogy a magyar iskolákban nem tanulnak meg a gyerekek szlovákul. Ezzel a jelenséggel találkozom például a Beiratkozási Körutak során is.
Az biztosan elmondható, hogy a szlovákiai magyarok identitását növelni kell, meg kell ennek találnunk a módját, de azzal, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem került be a szlovák törvényhozásba, miközben a Most- Híd vegyespárt igen, ez azt sugallja felém, felénk, hogy a felvidéki magyarság identitása meggyengült, hiszen egy olyan pártra szavaztak, amelyik nyíltan felvállalja a szlovákok felé „simulást”.
Az identitás kérdése szoros összefüggésben áll a beolvadással. A mindennapos gyakorlat mutat-e kedvezőtlen tendenciákat, felgyorsult-e a beolvadás a kedvezőtlen politikai körülményeknek köszönhetően?
– A szlovákiai népszámlálási eredmények azt mutatják, hogy az elmúlt 20 évben több mint százezer magyarral lett kevesebb. Ez annak is köszönhető, hogy már a 60-as évek elején rengeteg magyar iskolát összevontak egy igazgatóság alá a szlovák iskolákkal, és ezzel a magyar sok esetben leépült, megszűnt. Illetve annak is betudható, hogy a propaganda szöveg, mely szerint a szlovák iskolákból jobban érvényesülnek a gyerekek, megtette a hatását, azok a gyerekek ugyanis, aki szlovák iskolába jártak, elveszítik magyar identitásukat, és egyáltalán nem fontos számukra a nemzetiség, sőt sok esetben már szlováknak vallják magukat, esetleg magyarul már meg se tanulnak.
Mire számít a következő négy évben nemzetpolitika szempontjából?
– A Fico áltál vezetett kormány a 2006-2010-es években bebizonyította, nemzetállam építése zajlik az államban, egy ország sem reagált olyan hevesen, szinte agresszívan a magyar állampolgársági törvényre, mint Szlovákia. Tény, hogy a Smer az idén egyedül alakít kormányt, de az ő politikusaik és maga Fico is ismert nacionalista megnyilvánulásairól.
Jelen van-e a fiatalok között a politikai elkötelezettség, vagy legalábbis érdeklődés van-e a politika iránt?
– A magyar pártnak, a Magyar Koalíció Pártjának van ifjúsági szervezete, többen jelöltek voltunk a párt listáján, valamit 4 fiatal, mint az ifjúsági szervezet képviselője, saját kérésükre az utolsó 4 helyet foglalták el a listán. Ezenkívül a párt megszólította a fiatalokat, többek között egy regionális ifjúsági szervezet elnökét, valamint a komáromi Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnökét is. Kimutatásunk nincs arra vonatkozóan, milyen arányban szavaztak az MKP-re vagy a Most-Híd vegyespártra a fiatalok, ezért nehéz megmondani, milyen a fiatalok politikai elkötelezettsége. A Felvidéken több ifjúsági szervezet működik, sokuk vezetője kinyilvánította, hogy minket támogat, de a tagságukra való tekintettel nyilvánosan ezt nem mondták el, arra való tekintettel, hogy nem akarják megosztani a szervezet tagságát. A fiatalokat több ifjúsági szervezet megszólítja, van szervezete aa magyar diákoknak, a fiatal reformátusoknak, a katolikusoknak, az ifjúsági generációt is megszólítják a cserkészek is, és van több helyi, regionális jellegű ifjúsági szervezet is, és létezik a Via Nova – ICS is, amelyik az MKP ifjúsági szervezete.
MAGYARUL BESZÉLŐ SZLOVÁKOK
Ön évek óta ifjúsági politikával foglalkozik, milyenek a tapasztalatai?
– Még 17 évesen csöppentem bele a ifjúságpolitikába, nemsokára rá 1998-ban Magyar Ifjúsági Közösség néven alapítottunk szervezetet, nem titkoltan volt ennek a szervezetnek szándéka az MKP ifjúsági szervezetévé válni, de az akkori pártvezetés, Bugár Bélával az élen, visszautasította ezt a törekvésünket, néhány évvel később, a 2000-es évek közepe táján kezdtek el gondolkozni a pártban azon, hogy mégiscsak kellene egy ifjúsági szervezet. Ez nem volt egyszerű, először a párt struktúráin belül alakítottunk ki egy csoportosulást, majd amikor elnökcserére került sor a pártban, akkor rájöttünk, hogy elfogadnak minket és önállósulhatunk, viszont szerződést kötöttünk a párttal. A tevékenység szépsége számomra elsősorban az az érzés, hogy segíthetek, valamint az is, hogy rengeteg embert ismerhetek meg. És ha már arról szóltam mi az előnye az én szemszögemből, talán azt emelem ki, ami a hátránya is, az én szemszögemből, annak ellenére, hogy az MKP struktúráin belül is foglalok már el helyeket és a Csemadok, a Szlovákiai Magyarok Kulturális Szervezetének munkájában is részt veszek nem tudom elhagyni ezt az ágat. Nyilván koromnál fogva lassan kénytelen leszek ezt megtenni, de most azt érzem, hogy az évek alatt megszerzett tapasztalatokra szüksége van a Via Nova – ICS-nek.
Van-e igény a felvidékiek, a szlovákiai magyarok részéről a határon túli kapcsolatok ápolására?
– Miután a határok Szlovákia és Magyarország között nyitottak, egyre többen járnak át a felvidéki magyarok közül is, igaz sok esetben bevásárolni. Sajnálatos módon az Új Szóban, az egyetlen magyar nyelven megjelenő napilapnak Szlovákiában munkamódszerévé vált Orbán Viktor kormányának lejáratása, ami a magyarságképnek nem tesz jót. Sok ember szinte ellenségként tekint arra a magyar kormányra, amely egyébként a felvidéki magyaroknak igyekszik minden segítséget megadni. Sokszor a magyarok már csak önmagukat Szlovákiában élő magyarnak, vagy magyarul beszélő szlováknak érzik. Azt elmondhatom, hogy lehetőség van, lenne a határon túli kapcsolatok ápolására és a magyarok egy része ezzel él is, de sajnos nem mindenki.
