„Hollandia és Magyarország visszavágót játszhat. Amszterdamban 29 fokot mértek, Budapesten 25-öt. A gouda (ismert holland sajtféleség – a szerz. megj.) kilója 27, a tokaji bor palackja 25 euró”... Ilyen és ezekhez hasonló kódolt üzenetek ezrei keringtek a Twitteren a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulója vége táján, amikor a mozaik jól kivehető képpé állt már össze, azaz kiderült, hogy a szocialista jelölt François Hollande (kinek vezetéknevéből alkották a szójátékokat) nagyobb (végül 28,63 százalékos) támogatottságot kapott, a második mandátumáért küzdő Nicolas Sarkozynél (kinek magyar származását használták fel a kódoláshoz), aki a voksok 27,08 százalékát szerezte meg.
Ez a „kiskapuzás”, a lényeg burkolt üzenetek mögé rejtése a kampánycsend kikerülésére volt jó, egy 1977 óta érvényes törvény értelmében ugyanis az utolsó szavazóhelyiségek zárása előtt tilos az eredmények közlése. A törvényszegő hírközlő eszközök vagy személyek 75 ezer eurós büntetést kockáztatnak. Már nagyban vadásznak is rájuk... hátha ez majd betömi a kincstári lyukakat. A tekintett törvény egyébként ma, az internet korában avítt és nonszensz, már csak azért is, mert a külföldi média – érthetően – nem tartja magára nézve kötelezőnek ezt a francia törvényt.
Egyes kódolt üzenetek Sarkozy magánéletére és felesége, Carla Bruni-Sarkozy énekesnő és topmodell olasz származására tettek utalásokat. „Carlita nem fog dalolni” – szólt az egyik, egy másik pedig a házaspár kislányára utalva a végkifejletet is előrevetíti, állítván: „A bambina nem a kastélyban fog felnőni.”
Nos, sajtókommentárok és elemzők szinte egyöntetű véleménye szerint Sarkozy és Carla Bruni közös csemetéje, a féléves Giulia aligha az Elysée-palotában tanul majd meg járni, annak François Hollande személyében új lakója lesz. „Ha a második helyen végez, akkor neki annyi” – idézte az egyik elnöki tanácsadót hétvégi számában a Le Monde.
Sokan úgy vélik, a jelenlegi államfőnek elsősorban szimbolikus győzelmet jelentett volna, ha az első fordulóban megelőzte volna szocialista riválisát, mert elhitethette volna a táborával, hogy még nem dőlt el a választás kimenetele, így azonban akrobatamutatvánnyal felérő teljesítmény lenne, ha Sarkozy fordítani tudna. Gérard Grunberg politológus szerint Sarkozynek egyszerűen vége. Eszerint 1981 után ő lesz az első francia elnök, akinek nem sikerült másodszori mandátumot kiharcolnia.
Újraválasztási esélyei valóban nem tűnnek túl jónak, nem látni ugyanis, hogyan és milyen erőket mozgósíthatna a két hét múlva tartandó második fordulóig, hiszen a 18 százalékos szélsőjobboldali és a 9 százalékos centrista tábor voksainak többségét kellene „besöpörnie”, márpedig a közvélemény-kutatások szerint a centrista Francois Bayrou szavazóinak legfeljebb 38 százalékára számíthat, Marine Le Pen táborából pedig maximum 48 százalékra. De ez is erősen kérdéses, Le Pen ugyanis kijelentette, május 6-án nem adja voksát Sarkozynek. Persze a leányzó fekvése addig még változhat, ami jószerivel azon múlik, hogy Sarko milyen földig hajló alázattal viseltet majd a szélsőjobb irányába, és mennyi „visszautasíthatatlan” ajánlattal környékezi meg majd Marine Le Pent, akinek apja, Jean-Marie Le Pen négyszer is jelentős eredményt ért el az elnökválasztáson, de egyszer sem tudott 18 százalékot szerezni. Még 2002-ben is csak 16,88 százalékot kapott, amikor a baloldali szavazatok megoszlása miatt Jacques Chirac ellenfeleként bejutott a második körbe.
Az első forduló várt (kimenetelű) párbaja mellett a francia lapok Hollande szakaszgyőzelménél is megjegyzésre méltóbbnak éppen a szélsőjobb Nemzeti Front várakozáson felüli eredményét tartják, ami végső fokon a társadalom polarizációjáról árulkodik.
A baloldali Libération szerint az első forduló egyik tanulsága, hogy a franciák politikai változásra vágynak (nem annyira Hollende-ot akarják, mint amennyire elegük van Sarkóból), a másik pedig a szélsőjobboldal megdöbbentő megerősödése. A lap szerint „Franciaország sem ússza meg más európai országok sorsát, ahol ezek a formájukban szalonképessé vált, de tartalmukban ugyanolyan kártékony new look populizmusok egyre nagyobb támogatottságra találnak... és magukkal rántják a konzervatív pártokat is”.
A konzervatív Le Figaro úgy vélte, hogy amennyiben a szélsőjobboldali szavazók nem támogatják Sarkozyt a második fordulóban, nekik kell a felelősséget vállalniuk azért, hogy a baloldal ismét hatalomra kerül. „Ha az FN szavazói el akarják kerülni a politikák legrosszabbikát, akkor nem lesz más választásuk, mint az, hogy Sarkozyre szavaznak annak érdekében, hogy megússzák Hollande-ot”. Sarkónak tehát bűvészmutatvánnyal felérő „csodára” van szükségre ahhoz, hogy saját oldalára billentse a mérleget, „tapasztalatlan és szürke” ellenfelének eközben gyakorlatilag semmit sem kell csinálnia, magától is ölébe pottyan a tisztség.
Érdekes egyébként, hogy a június 12-én 58. évét betöltő François Hollande volt felesége az a Ségolène Royal, aki 2007-ben Sarkozy kihívójaként alulmaradt az államfői tisztségért folytatott küzdelemben. Ségolène egy hónappal e politikai veresége után családi vereségét, azaz a válást is bejelentette. Később kiderült, hogy Hollande és Royal kapcsolata, amelyből négy gyermekük van – Thomas (1984), Clémence (1985), Julien (1987) és Flora (1992) – egy újságírónő, Valérie Trierweiler miatt futott vakvágányra, lévén, hogy a baráti kapcsolatnál jóval jobban összemelegedett Hollande-al.
Látszólag a magánbűnök és közerkölcsök tartományába esik a szocialisták eredetileg legnagyobb reménysége, Dominique Strauss-Kahn esete is, aki ellen – mint emlékezetes – nemi erőszak címén indult két eljárás is. A nagy médialihegéssel kísért ügyek végül vádemelés nélkül zárultak, de DSK az IMF-vezéri poszttól és az elnöki aspirációktól egyaránt búcsúzni kényszerült. Nem bizonyítható (még), ám a szennyes-teregetés nagy valószínűséggel Sarkozy stábjának a műve, afféle „üsd ki a veszélyes ellenfelet, mielőtt ő is üthetne”-féle hadművelet. Nem az első és nem is az utolsó eset, végképp nem francia sajátosság. A politika szorítójában öklözők hagyományosan gong előtt és gong után is ütnek, a mélyütésekért pedig senkit sem léptetnek le. Hovatovább felfelé buktatnak.
