A Nemzetközi Újságíró-szövetség (IFJ) az újságírók letartóztatását és bebörtönzését jelölte meg a sajtószabadság világnapjának idei fő témájaként. A szerbiai újságírás „részben szabad” a Freedom House nemzetközi jogvédő szervezet véleménye szerint, melynek legújabb, 197 államot rangsoroló listáján Szerbia öt helyet esett vissza, s a 72-ről a 77. helyre került. A május harmadikai világnap alkalmából elkészített felmérés egyébként most először mutatta ki az elmúlt nyolc év alatt, hogy a világban nem történt visszalépés a sajtószabadság tekintetében. Összesen 66 országban szabad a sajtó, 72 országban részben szabad, s 59 államban nem vélték felfedezni a sajtószabadság nyomait. Szerbia 35 pontot kapott az értékelés során, ennyit kapott például Kelet-Timor és Montenegró is.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet belgrádi irodájában az újságírók biztonságának egyre nagyobb fokú veszélyeztetettségéről számoltak be. Dragana Solomon, a szerbiai EBESZ-misszió médiaosztályának vezetője a B92-nek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a szervezet mind az 57 tagállamában romlott az újságírók biztonsága. A helyzeten, véleménye szerint, az idevágó törvények módosítása és betartása mellett mélyebb változásokkal lehetne javítani. Mint mondta, a polgároknak is el kellene gondolkodniuk azon, milyen médiát szeretnének, továbbá átfogóbb, szélesebb rétegeket felölelő képzésekre lenne szükség – kezdve az oktatási intézményektől egészen a helyi önkormányzatokig.
– A média egy igen érzékeny területnek számít, a politikai és egyéb nyomások pedig gyakran némaságot, hallgatást eredményeznek. Ezért szorgalmazzák a nemzetközi intézmények az újságírók biztonságának szavatolását: az az újságíró tudja a környezetében zajló történéseket követni, aki biztonságban érzi magát – értékelte Solomon.
NEM SZABAD A HAZAI SAJTÓ
Ljiljana Smajlović, a Szerbiai Újságírók Egyesületének (UNS) elnöke azon az állásponton van, hogy Szerbiában a biztonság kérdésénél is nagyobb gondot jelent a cenzúra, a politika és a tőke médiára gyakorolt befolyása.
– A nemzetközi szervezetek folyamatosan a biztonság kérdéséhez ragaszkodnak. Brüsszelben jártam nemrég, ahol az összes hozzám intézett kérdés lényege az volt: bántalmazzák-e, ölik-e az újságírókat Szerbiában. Őszintén szólva kissé idegesít az, hogy a médiában uralkodó rossz helyzetet egy kollégánk betört fejével tudjuk csak bizonyítani. Hazánkban a legfőbb gondot a cenzúra és az öncenzúra jelenti, itt a befolyást, a nyomást a politika és a pénz gyakorolja. Nem beszélhetünk sajtószabadságról – állapította meg Smajlović.
Szerinte az sem segítene a helyzeten, ha átláthatóbbá válna, pontosan kinek a kezében van egy-egy sajtóorgánum, hiszen e tulajdonosok már eleve kapcsolatban állnak a politikusokkal.
A Szerbiai Újságírók Független Egyesülete (NUNS) és a Függetlenség médiaágazati szakszervezete kiáltványban szólították fel tegnap az államvezetést arra, hogy szavatolja az újságírók számára a zavartalan, politika- és cenzúramentes munkavégzést. A médiaházak tulajdonosaitól ugyanakkor jobb munka- és életfeltételek biztosítását követelték. A kiáltványban kifejtik, hogy a sajtószabadság megvalósítása egyedül a gyilkosságok felgöngyölítése, az újságírók szakmai-, gazdasági- és munkajogainak védelme, a tényfeltáró újságírás támogatása, valamint a médiapiaci verseny egyenlő feltételeinek szavatolása révén képzelhető el. „Annak ellenére, hogy a Freedom House a részben szabad sajtóval rendelkező országok közé sorolta Szerbiát, úgy értékeljük, hogy a sajtószabadság állapotáról hűen tanúskodik a médiát és az újságírókat egyre inkább jellemző szegénység” – állapítja meg az egyesület és a szakszervezet közös kiáltványa.
ÜLDÖZÉSEK ÁLDOZATAI
A mennydörgő hallgatás öt perce elnevezésű akcióval emlékezett meg a sajtószabadság világnapjáról Nišben az UNS, ahol Jelena Spasićnak, a Pravda napilap szerkesztőjének átadták a Zora elismerést a média szabadságáért tett erőfeszítéseiért. Spasić egyik képviselőházi beszámolójában közzétette a védelmi minisztérium által a képviselők között szétosztott dokumentum adatait, melyből kiderült, hogy az állami szervek teljesen felkészületlennek számítanak egy esetleges háborús veszély beálltakor. Ellene és a szerkesztője ellen vádat emeltek. A gyorsított lefolyású és titkos tárgyalástól később ugyan elállt az ügyészség, ám mind a mai napig nem jelentették be hivatalosan, hogy az újságíró efféle üldözését nem viszi véghez később sem az állam.
A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) adatai szerint tavaly 102 újságírót öltek meg. Mexikóban tíz, Irakban kilenc, Hondurasban, Jemenben és Pakisztánban hat, Chilében és Líbiában pedig öt újságíró vált leszámolások áldozatává. Európában összesen hét újságíró meggyilkolásáról tudni – három-három ilyen esetet jegyeztek fel Oroszországban és Törökországban, egyet pedig Azerbajdzsánban. Hazánkban 18 év után sem derítették ki Dada Vujasinović halálának a körülményeit, 13 év után sem ismertek Slavko Ćuruvija likvidálásának elrendelői, Milan Pantić meggyilkolása kapcsán pedig már 11 éve folyik a sikertelen nyomozás.
A SZAKMA PUSZTULÁSA
Megegyeznek a vélemények abban, hogy 2000. október 5-e óta most a legalacsonyabb a sajtószabadság szintje az országban – az újságírók gazdaságilag és szakmailag egyaránt megalázott helyzetben kényszerülnek dolgozni. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők bérei is alacsonyabbak a szerbiai átlagbérnél, a fiatal tiszteletdíjasok pedig a leggyakrabban havi 15 ezer dinár körüli összegért kénytelenek dolgozni, ami az újságírásnak mint szakmának a szervezett módon történő elpusztítási szándékáról tanúskodik. A nincstelenség következtében, a cenzúrától tartva, alkalmanként az újságírók 49,2 százaléka gyakorol öncenzúrát, 27,4 százalékuk pedig gyakran teszi meg ugyanezt, az UNS egyik legutóbbi felmérésének adatai szerint. A szerkesztők és az újságírók munkájára nagy befolyást gyakorolnak a médiaházak pénzszerzési lehetőségei is.
