Topolya községben a tartományi parlamenti választások második fordulójába Egeresi Sándor, a Vajdasági Magyar Szövetség és dr. Gruja Milošev, a Szerbiai Szocialista Párt jelöltjei jutottak be. Egeresi 6305 szavazatot gyűjtött össze az első fordulóban, dr. Gruja Milošev pedig 1919-et. A szocialisták jelöltje tisztában van ellenfele előnyével, de ennek ellenére fontosnak tartja a küzdelmet.
Hogyan értékeli a választásokat?
– Nem lehet azt mondani, hogy váratlan eredmények születtek. Egyes pártok biztosan többre számítottak, de a választási eredmény hűen tükrözi a lakosság hangulatát.
A második forduló kapcsán elmondhatom, hogy négy évvel ezelőtt szintén a VMSZ jelöltjével kerültem be a második fordulóba. Akkor nem volt valódi esélyem ellene, és valószínűleg most is ő az esélyesebb. Az általa képviselt nemzet és párt erősebb a községben, mint az én pártom, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell versenyezni. Lehet, hogy ez a küzdelem őt is arra serkenti, hogy bizonyos mértékig változtasson politikai magatartásán. Fontos úgy cselekedni, hogy holnap ne szégyelld, amit ma tettél. Nem fogom sikertelenségnek tartani, ha vesztek, viszont kötelességemnek tekintem, hogy részt vegyek a versenyben.
Mi a különbség az Ön és Egeresi úr politikája között?
– A legnagyobb különbség az, hogy ő szinte kizárólagosan a magyar lakossággal törődik és elhanyagolja a közösség egészét, függetlenül attól, hogy milyen retorikát használ. Másrészről viszont majdnem teljesen elhanyagolhatóak a gazdasági téren elért eredményei. A kulturális és társadalmi szféráról beszélhetünk, azok rendben vannak, viszont hiányoznak a konkrét gazdasági eredmények. Mit nyert Topolya azzal, hogy tartományi képviselő lett, és megszerezte a tartományi parlament elnöki funkcióját? Mi valódi, konkrét eredményeket nem vettünk észre, holott nagy lehetőségek álltak előtte. Egy parlamenti elnök támogatásával Topolya váll váll mellett haladhatott volna Inđijával, vagy akár Jagodinával is, de nem ez a helyzet.
Mit emelne ki politikai programjából?
– A Szerbiai Szocialista Párt az egyetlen olyan párt, amely jelenlegi formájában nem szavazta meg a privatizációs törvényt. Vissza nem mehetünk az időben, viszont az államnak bár részben helyre kell hoznia a privatizáció okozta károkat. Állami intervencióval újra kell éleszteni azokat vállalatokat, amelyeknek lenne jövője, de szándékosan tönkretették őket. Sok ilyen van a mi környezetünkben is. Ugyancsak állami beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy új életet leheljünk a mezőgazdaságba és a kisiparba. Pártom alapprogramja, és az enyém is, egy jobb és ingyenes egészségügy, valamint ingyenes oktatás, mert a mostani nem az. Emellett valós ösztönzést kell adni a kultúrának és létre kell hozni egy igazságos szociális védelmet.
Mit üzen a szavazóknak?
– Szavazzanak a legjobbra. Legyek az én, vagy legyen az más, de lényeges, hogy prosperitást biztosítson a közösség számára. Szerbiában vannak olyan közösségek, amelyek többet tettek polgáraikért, mint a többi. Vegyük például Inđiját vagy Jagodinát. Ők azonos politikai és társadalmi környezetben élnek, mint mi, viszont jobb és tehetségesebb vezetőik vannak, akik ebben a politikai miliőben is lehetőséget találnak rá, hogy odacsábítsák a befektetéseket, és hasznára legyenek a közösségnek.
