Szegény emberek mindig léteztek, a koldulás intézményét már az ókor óta ismerjük. A kereszténység megjelenésével azonban némileg megváltozott a kéregetőkhöz való hozzáállás, a felebaráti szeretet miatt. A középkorban a koldulás intézménye kezdett olyan irányt váltani, amely a tolvajok és a zsebmetszők világához hasonlított. Az újabb korban megjelenő koldusmaffiával azonban még egy országnak sem sikerült teljes mértékben leszámolnia, s ez nem is könnyű feladat, hiszen a törvény nem tartalmazza a koldulás kategóriáját, ezért az összemosható például az emberkereskedelemmel vagy a kiskorúak bűnözésével .
A kiskorú kéregetők problémája nem számít újdonságnak Újvidéken sem. Ha sorban állunk kocsival a villanyrendőrnél, vagy ha a járdáról figyeljük az autókat, sűrűn láthatjuk, ahogy a piros jelzésnél a semmiből hirtelen gyermekek bukkannak elő, és kéregetnek a sofőröktől.
A gyerekkoldusokra rengeteg veszély leselkedik, egyrészt mert forgalmas utakon rohangálnak át, másrészt pedig állandó stressznek vannak kitéve, sokan bántalmazzák is őket, és gyakran előfordul, hogy rendszeres drogfogyasztókká válnak. Megtörténik, hogy a futtatóik szoktatják rá őket a kábítószerre, így ugyanis könnyebben irányíthatják őket.
Amikor a kommunális rendőrség koldulókkal találkozik, dokumentálják az esetet, majd értesítik a rendőrséget, amely bekíséri a szabálysértőket az őrsre, ahol igazoltatják őket, és miután megbizonyosodtak kilétükről, feljelentés tesznek ellenük, és haladék nélkül a bíró elé kísérik őket. A bíró ekkor sürgősségi eljárással hoz döntést, amelynek alapján vagy pénzbírsággal sújtják az elkövetőket, vagy pedig börtönben ülik le a kirótt büntetést. Abban az esetben, ha nem fizetik ki azonnal a pénzbírságot, börtön vár a szabálysértőkre. Kiskorúak esetében értesítik a Szociális Munkaközpontot, ahol az ügyeletes szociális munkás további lépéseket tesz. Abban az esetben, ha kitudódik, hogy a kiskorúak esetében a felnőttek nem megfelelően bántak a gyermekekkel, elhanyagolták vagy kihasználták őket, az ügybe bekapcsolódik a bűnügyi rendőrség is, méghozzá a kiskorúak bűnözésével foglalkozó részleg, amely feljelentést tesz a felelősök ellen. Április 23-a óta öt esetben történt meg, hogy a Szociális Munkaközpont dolgozói elvették a kiskorúakat a velük rosszul bánó szüleiktől. Emellett egy koszovói menekültet is a népjóléti intézménybe kísértek, de még nem sikerült azonosítaniuk. A férfi kimondottan rossz pszichikai állapotban volt, az utcán élt, ezért a kommunális rendőrség dolgozói a menhelyre kísérték, ahol megfelelő ellátásban részesül.
Az újvidéki Szociális Munkaközpont kiskorúakkal foglalkozó osztályának vezetője, Dragan Vasilovski elmondta lapunknak, hogy a kiskorúak koldulása többszörösen bonyolult problémája a társadalomnak. A jogrendszer ugyanis nem ismeri ezt a fogalmat, ezért a gyermekkereskedelemről és a 14 éven aluliak bűnözéséről szóló törvény alapján lépnek fel az esetek többségében.
– A hatályban lévő szabálysértési törvényben a kiskorúak koldulása nincs meghatározva, nem találhatjuk meg külön kategóriaként, ezért a Szociális Munkaközpont csupán a családokról szóló jogszabályra hivatkozhat, méghozzá arra a részére, amely a gyermekek védelméről szól. Ez magától értetődően nem működik a legjobban, mert a kiskorúak koldulásának megfékezéséhez több állami intézmény együttműködésére van szükség, s ezen még van mit csiszolni.
– A kiskorúak koldulásának megfékezése érdekében felvesszük a kapcsolatot a szülőkkel, és megpróbálunk segíteni a családokon. Erre különféle módszerek léteznek: egyszeri pénzsegélyt adhatunk, vagy pszichológusok, pedagógusok látogathatják meg a szülőket, hogy újra bekapcsolják őket a társadalom életébe, mert ezek a családok a periférián élnek, elhagyatottan. Több kategóriája is van a szülői nemtörődömségnek, néha arról van szó, hogy nem sikerül megfelelő családi környezetet kialakítani a gyermekek számára, ezért ők megpróbálják magukat feltalálni, és sokszor barátok, ismerősök ajánlására elmennek kéregetni. Megtörtént már, hogy csak egyszer-kétszer indult el a gyermek koldulni. Ezekben az esetekben a szülőknek többnyire nincs tudomásuk a kéregetésről. Ilyenkor adunk egyszeri pénzsegélyt, elmondjuk, mi a szülői kötelességük, és tanácsot is kapnak a gyermekneveléssel kapcsolatban. Sajnos vannak olyan esetek is, amikor a szülők küldik koldulni a gyermeküket, anyagi haszonszerzés céljából. Ilyenkor a szülők azt mondják a gyermeküknek, hogy az ő érdeke, hogy minél több pénzt gyűjtsön, mert ha a családnak több jut, akkor ő is részesedik az alamizsnából. Ebben az esetben a Szociális Munkaközpont ajánlhatja a bíróságnak, hogy vegye el a gyerekeket a szülőktől, ideiglenesen áthelyezheti őket a Biztonságos Házba vagy nevelőszülőkhöz. Létezik szervezett koldulás is, amikor egy másik területről hozzák el a gyermekeket. Ez főleg akkor történik, amikor nagyobb rendezvényt tartanak a városban, vegyük példának a most megtartott mezőgazdasági vásárt. A gyermekeket ilyen esetekben kiteszik a stratégiailag fontos helyeken, és ott kéregetnek. Ilyenkor például szorosan együttműködünk a rendőrséggel, de nekik sincs könnyű dolguk, mert a koldulást szervezőktől kezdve a szülőkön át egészen a gyermekekig mindannyian tudják, mit kell válaszolniuk a rendőrségen vagy a bíróságon.
– Abban a pillanatban, amikor jelentés érkezik a rendőrségtől vagy a polgároktól a kiskorúak koldulásáról, mi a családvédelemről szóló törvény értelmében megállapítjuk, pontosan miről is van szó. Néha feljelentést teszünk, de az is előfordul, hogy a kommunális rendőrség összeszedi az utcán kolduló gyermekeket, és behozza őket a Biztonságos Házba. Itt kiderítjük, hova valósiak. Ha újvidékiek, akkor mi foglalkozunk velük, ha nem, akkor értesítjük azt a népjóléti intézményt, amely felelős értük.
Ha újvidékiekről van szó, megérdeklődjük, hogy a gyermek miért volt aznap az utcán, felkeressük a szülőket, elbeszélgetünk a gyermekkel, a rokonokkal, és a rendőrségtől is több információt kérünk ilyenkor, hogy minél teljesebb képet kapjunk a helyzetről.
A Biztonságos Ház 30 ággyal rendelkezik, tehát ennyi gyermeknek tudnak helyet biztosítani.
Nem a férőhelyekkel van itt gond, hanem több osztályra lenne szükség. A menhelyre sajnos olyanok is bekerülnek, akik Afganisztánból származnak, emberkereskedelem áldozatai, és még az életkorukat sem tudjuk megállapítani, de vannak olyanok is, akik újvidékiek, és a szülők nemtörődömsége miatt hozták be őket hozzánk, ezenkívül az elhagyott csecsemők is ide kerülnek. Ez még nem minden, mert a kiskorú bűnözők is itt vannak, mivel a rendőrségnek nincs külön kijelölt helyisége a számukra. Ezek a gyerekek mind külön bánásmódot igényelnének, itt viszont erre nincs mód, mivel mindannyian egy helyen élnek.
Vasiloski elmondta még, hogy tekintettel a jelenlegi gazdasági válságra, a város mindent megtesz annak érdekében, hogy jó feltételek között működhessen az újvidéki Szociális Munkaközpont, mert olyan intézmények vannak a városban, amelyekből kevés van az országban. Újvidéken a Szociális Munkaközpont keretében működik a Biztonságos Női Ház, amely kimondottan az emberkereskedelem áldozataival foglalkozik, ezenkívül a Biztonságos Gyermek Ház és a hátrányos helyzetű gyermekek nappali befogadóközpontja is itt működik.
– Szükség lenne több szolgáltatásra, de ha megnézzük az ország anyagi helyzetét, azt mondhatom, hogy sok mindenre büszkék lehetünk. Például amíg Újvidéken a családoknak kiutalható egyszeri segély 45 000 dinár, addig például Beočinban ez csupán 2000 dinár. Nem panaszkodhatunk, de lehetne jobb is a helyzet – mondta Vasiloski.
– Az emberek többsége megszánja a kolduló gyerekeket, mert mégiscsak a keresztény világhoz tartozunk, ha valaki segítséget kér, nem hagyjuk cserben. Az én véleményem szerint azonban ezzel csak olajat öntenek a tűzre. Nehéz eldönteni, hogy adjunk-e a kéregetőknek pénzt. Ha azt mondom, hogy ne, akkor ezek a gyermekek pórul járhatnak, hiszen azt feltételezzük, hogy össze kell szedniük valamennyit, mert ezt követelik tőlük. De sajnos ezzel a tettükkel csak hozzásegítenek a koldulás elterjedéséhez. Szerintem nem kellene a kolduló gyerekeknek pénzt adni. A legjobb megoldás az lenne, ha ebben az esetben vagy a kommunális rendőrséget, vagy a rendőrséget hívnák, mert a hatályos törvények szerint az ő hatáskörük, hogy a gyermekeket biztonságos környezetbe kísérjék – magyarázta Vasiloski.
A koldulás mára már sokat változott, többen koldusmaffiáról beszélnek. Azok, akik a kolduló gyermekek mögött állnak, komoly marketingstratégiával rendelkeznek, pontosan tudják, hogyan összeszedni minél több pénzt minél kevesebb idő alatt. A koldulás nyilván nem oldja meg az érintett családok vagy az egyén helyzetét, csak további függőséget eredményez. Ezenkívül több olyan szervezet és egyén van, amely és aki ezt kihasználja. A kiskorúak koldulása elleni küzdelemben azonban nagy figyelmet kell szentelni a nemzeti alapon való megkülönböztetésnek is. A diszkrimináció ugyanis egy ilyen akció során bumeránghatással lehet az összes erőfeszítésre, s a gyermekkoldusok ügye csak további feszültségeket szíthat.
A kiskorúak koldulásának megfékezésére irányuló akció talán legfontosabb lépése a társadalom felvilágosítása lenne. Ahelyett, hogy a kilátástalan helyzetben lévő gyermekeknek osztogatnának némi aprót a betevő falatra, a polgárok a meglévő állami intézmények mellett civil intézményeknek is adhatnának pénzt, igaz, nálunk még nem működnek hasonlók, de ez a gyakorlat más európai országokban működőképes. Ehhez azonban az állam komoly hozzájárulására van szükség.